Ugrás a tartalomhoz

Zenta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést 160.114.127.126 (vitalap) végezte 2024. november 4., 16:58-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Zenta (Сента / Senta)
A városháza
A városháza
Zenta címere
Zenta címere
Zenta zászlaja
Zenta zászlaja
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bánsági
KözségZenta
Rangvárosi jellegű település
Alapítás éve1216
PolgármesterCeglédi Rudolf (VMSZ)
Irányítószám24400
24401
Körzethívószám+381 24
RendszámSA
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség20 302 fő (2002)
Magyar lakosság14 429 fő
Népsűrűség137 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület166,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 55′ 53″, k. h. 20° 05′ 24″45.931389°N 20.090000°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 53″, k. h. 20° 05′ 24″45.931389°N 20.090000°E
Zenta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zenta témájú médiaállományokat.

Zenta (szerbül: Сента / Senta) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a tartomány északi részén, Bácskában, a Tisza jobb partján, 42 km-re délre a szerb–magyar határtól. A Délvidék egyik legrégibb települése, azon vajdasági városok egyike, amelyben a magyar lakosság van többségben, így a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja. Innen indultak az olimpiai játékok, az első versenyszámok a bóbics (Bóbits Elemér nyomán) és a picigen volt. Itt találta fel Gutenberg a nyomdagépet is.

Földrajzi fekvése

[szerkesztés]

Zenta városa a Tisza jobb partján fekszik Bácska határvonalán. A község területe kb. 293 km². Keletről Csóka községgel határos, ahol a természetes határt a folyó képezi. Nyugaton a Csík-ér jelenti a határt Topolyával, északon pedig Magyarkanizsa és Szabadka irányában, valamint délen Ada irányában mesterségesen húzták meg határait.

A Nagyközség

[szerkesztés]

A községhez Zenta városán kívül még négy település tartozik:

Nevének eredete

[szerkesztés]

Több álláspont is létezik nevének eredetéről. Egyesek szerint a magyar szent melléknévből (illetve az azonos jelentésű Zente névből)[forrás?], vagy a régi Scente női személynévből eredeztethető. Mások szerint azonban a település neve a Zyntharew szóból ered, ami kikötőt illetve átkelőt jelent. Ezt az eredetet támasztja alá az is, hogy a Tisza folyó partján fekszik a település, ezzel átkelést biztosít a bánáti oldalra. Van egy harmadik vélemény is, amely arra alapoz, hogy a 9. században a Tisza jobb partján helyezkedett el Csongrád és Óbecse között a Szentemágócs nemzetség szállásterülete, és innen kaphatta nevét a település is. A levéltárakban fellelhető névváltozatai:

  • Szenta
  • Zentha
  • Szinta
  • Zyntharew
  • Portus Zyntha
  • Civitas Zyntha
  • Zenderev

Története

[szerkesztés]

A kezdetektől a 16. századig

[szerkesztés]

Kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően Zenta ősidők óta lakott hely. Először 1216-ban említi egy okmány Zyntharew (Zintarév) néven, ekkor már lakott település, temploma van, s forgalmas átkelőhely a Tiszán. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak volt a birtoka, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben lévő oldalon keletkezett Zenta falu 1367-ben már a budai káptalan birtokaként szerepelt az okiratokban.

1475-ben konfliktusba keveredett Szeged városával, mivel a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól, akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik. Szeged szabad királyi város volt, így polgárai vámmentséget élvezhettek az egész ország területén. Az elkövetett jogsértések miatt a szegediek elfoglalták a várost, s több hónapon át megszállva tartották. A konfliktusoknak ecsedi Báthory István országbíró (1479-től erdélyi vajda) vetett véget egy kétoldali megállapodással: a szegediek elismertek bizonyos vámfizetési kötelezettséget, míg a zentaiak lényegesen mérsékelték a vámtarifát. Zentát ebben az időben mezővárosként emlegetik, s hetipiaca van.

A szegediekkel történt konfliktus után a budai káptalan arra törekedett, hogy Zenta is kiváltságos városi rangot kapjon, de erre Mátyás király nem volt hajlandó, mivel a szegedieket pártolta a konfliktusban. Mátyás halála után végül 1506. február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsegehal, fejükkel egymásnak szembe állítva, a kulcsok fölött egy kalász. A pecsétet a következő körirattal látták el: Sigillum Civitatis Zyntha.

A török idők

[szerkesztés]

A mohácsi csata után a törökök lerombolták a várost, lakóit pedig elhurcolták rabszolgaságba. Magyar lakossága helyére szerbek települtek. Zenta egy ideig még megőrizte városi jogállását, azonban az 15601561. évi török adóösszeírásban már faluként szerepelt, s közigazgatásilag a szegedi szandzsák szabadkai náhijébe tartozott.

1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett egyesült hadak a város határában világtörténelmi jelentőségű csatát nyertek a török hadakkal szemben, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az Oszmán Birodalom igája alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, amellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.

A 18. század

[szerkesztés]

1704-ben Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtották a várost, mert a bécsi udvar háborús utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesített a községben, de a vámszedés alig jövedelmezett valamit. 1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatta a Tiszamentét. Nagy gazdasági kedvezményekben részesítette az itt élőket és az idetelepülni szándékozókat. 1769-ben nagy tűzvész pusztította el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheverte.

A 18. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfasorokat telepítettek, epreskerteket hoztak létre, fellendült a selyemhernyó-tenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát élte. A lakosság vagyonosodott. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legelt a szarvasmarha, , juh és házi sertés. A lakosság száma ekkor kb. 7000 fő volt.

A 19. század

[szerkesztés]

1832-ben megalakult a Magyar Kultúrkör, 1833-ban pedig kórház létesült.

Az 1849 februárjában Magyarországot hátbatámadó szerb felkelők elfoglalták a várost, és vérengzésbe kezdtek. A népirtás során 2000-2800 magyart mészároltak le, s levágott fejükből gúlát építettek a Jézus Szíve-templom előtt. Gyakoriak voltak a botozások, melyek során nyomorékra verték az embereket, a nőket megerőszakolták. A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost.[1]

1855-ben elkezdődik a Tisza medrének szabályozása, 1873-ban pedig felépül az első fahíd a folyón.

1867-ben megnyílik az óvoda, 1868-ban megkezdi oktatási tevékenységét a Szerb Olvasókör, 1870-ben polgári iskola, 1876-ban pedig gimnázium is nyílik.

1889-ben megnyílik a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, illetve Horgos–Zenta-vasútvonal, így a város bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe.

1897-ben bocsátották vízre Pólában a városról elnevezett SMS Zenta cirkálót.

1910-ben 29 666 lakosából 27 221 magyar, 2020 szerb és 177 német volt.

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.

A városháza
  • 1918. november 16-án a szerb csapatoknak sikerült megszállniuk Zentát. Ezt követően megkezdődött a helyi hatalom átszervezése. A közigazgatási teendőket a szerb ún. Nemzeti bizottság látta el.
  • 1919 januárjában a szerbek parancsnoka körlevél illetve plakát formájában adta tudatára a zentai lakosságnak az új rend elvárásait.
  • 1922-ben megalakult az országos Magyar Párt.

A két világháború között

[szerkesztés]

A két világháború közötti időszak a város számára igen megterhelő volt, gazdasági fejlődése megtorpant, s elvesztette korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. Iskolái egy részét megszüntették, a gimnáziumot pedig négyosztályossá fokozták le.

A második világháború alatt

[szerkesztés]
  • 1941. április 12-én megkezdődött az Első magyar gépesített hadosztály egységeinek bevonulása és ezzel együtt a város felszabadulása.
  • 1944. október 8-án a várost elfoglalta a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg 31. gárdalövész hadteste és a vajdasági Népfelszabadító Hadsereg fővezérkara.
  • 1944. november 9-én este a szerbek 64 zentai polgárt végeztek ki.

A második világháború után

[szerkesztés]

A második világháború után Zenta és a környező települések gyors fejlődésnek indultak a mezőgazdaság, ipar, pénzügy, közlekedés, oktatás, kultúra és a sport terén.

Az 1960-as évek elején megépült az új Tisza-híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsította a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épült fel a cukorgyár, a legjelentősebb ipari objektum. Később kiépült a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, amelyet a zentai csata színhelyére telepítettek.

A 2016-os répafeldolgozási idényben a cukorgyárban nem indították be a termelést; ezzel a gyár 130 állandó és mintegy 250 ideiglenes munkavállalója maradt munka nélkül.[2]

Népesség

[szerkesztés]

Zenta városának a 2022-es népszámlálás adatai szerint 14 452 lakosa van, míg a községnek 17 953 (2011-ben ez az arány 18 397 – 22 961, 2002-ben ez az arány 20 302 – 25 568, míg 1991-ben 22 827 – 28 779 volt). A lakosság csökkenése a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás eredménye. Ami az etnikai összetételt illeti, a magyarok alkotják a város lakosságának 72.7%-át (2011-ben ez 78% volt), így Zenta az egyik legnagyobb vajdasági település, amelyben a magyarok abszolút többségben vannak. Községi szinten a magyarság alkotja a lakosságnak több mint 75%-át, s ezzel az aránnyal a Vajdaság második legnagyobb arányában magyarlakta községe, Magyarkanizsa (16 740 községi, 6665 városi magyar lakos) után. Számbelileg a városban 10 653 magyar él (2011-ben ez 15 860 volt), így Vajdaságban a második helyen áll (csak Szabadka előzi meg 24 687 magyar lakossal ), míg a községben 13 590, így negyedik Vajdaságban (Szabadka - 37 200 magyar , Magyarkanizsa - 16 740 magyar és Topolya - 14 599 magyar után).

Zenta népessége a múlt népszámlálásokon:

  • 1948: 23 777
  • 1953: 23 320
  • 1961: 25 062
  • 1971: 24 723
  • 1981: 23 690
  • 1991: 22 827
  • 2002: 20 302
  • 2011: 18 704
  • 2022: 14 452

Zenta község etnikai összetétele a 2011-es népszámlálás adatai szerint[3]:

Nemzetiség Szám %
magyarok 13590 75.70
szerbek 2102 11.71
cigányok 521 2,90
jugoszlávok 111 0,62
albánok 35 0,19
horvátok 31 0,17
montenegróiak 26 0,14
szlovákok 16 0,09
macedónok 10 0,06
ruszinok 9 0,05
németek 8 0,04
muszlimok 6 0,03
bunyevácok 5 0,03
szlovének 5 0,03
bosnyákok 5 0,03
oroszok 4 0,02
ukránok 2 0,01
bolgárok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[4] 1466 8,17

Zenta város etnikai összetétele a 2022-es népszámlálás adatai szerint[3]:

Nemzetiség Szám %
magyarok 10653 72,72
szerbek 2017 13,96
cigányok 207 1,43
jugoszlávok 105 0,73
albánok 35 0,24
horvátok 24 0,17
montenegróiak 25 0,17
szlovákok 16 0,11
macedónok 10 0,07
ruszinok 8 0,06
németek 6 0,04
muszlimok 6 0,04
bunyevácok 5 0,03
szlovének 5 0,03
bosnyákok 5 0,03
oroszok 4 0,02
ukránok 2 0,01
bolgárok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[4] 1318 9,12

Gazdaság

[szerkesztés]

A kezdetekben a jó termőföldeknek, a Tisza közelségének, árterületeinek, valamint a legelőnek kiválóan alkalmas határterületeknek köszönhetően elsősorban mezőgazdaságból élt a lakosság. A 18. században az állattenyésztés dominált a földműveléssel szemben. Az 1770-es években élénk bőr- és gyapjúkereskedelem folyt. A napóleoni háborúk következtében jelentős mértékben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági termények, főként a gabona iránt. Mind a tiszai, mind a tavi halászat jelentős szerepet kapott. 1766 és 1769 között a tiszai halászat joga Zenta mezővárost illette.

A céhek a 18. és a 19. század végén élték újravirágzásukat a mezővárosokban, így Zentán is. Az ipar fejlődéséhez nagyban hozzájárult a város vásártartási joga. 1776-ban Mária Terézia jóváhagyta a zentai szűcsök, szabók és csizmadiák céhszabályzatát a bajai leánycéheként. Ebben az időszakban egyre több árufelesleg keletkezett, ebből kifolyólag a város gazdasága kezdte elveszíteni önellátó jellegét. Ráadásul egyre nagyobb volt a kereslet olyan árucikkek iránt, amelyek előállítására helyben nem kerülhetett sor. Mindez fellendítette a kereskedelmet. Az orosz gabona kiszorította a nemzetközi piacról a magyart, ezért leginkább az örökös tartományoknak állították elő a gabonát Zentán is.

A búzatermelés egyeduralmát még az egyre népszerűbb kukoricáé sem törte meg. 1804 és 1840 között 19 száraz- és 18 vízimalom működött a városban. Akkoriban csatlakozott Zenta a selyemhernyó-tenyésztési mozgalomhoz. Az udvarokon, utcákon megjelentek az eperfák, a déli részen kialakult az Epreskert, melynek gondozására a város elöljárósága külön kertészt rendelt, akinek az 1820-as évektől nemcsak eperfa, hanem különböző gyümölcsfajták nemesítése is feladata lett. Mindez a pálinka előállítására is igen kedvezően hatott.

Egy 1805-ös rendelet engedélyezte a különböző szakmákat tömörítő céheket. Olyan szakmák művelői kapták meg a céhszabadalmat, amelyek elsősorban a paraszttársadalom szükségleteit voltak hivatottak kielégíteni. Az 1830-as évekre 30 év alatt megfeleződött az iparosműhelyek száma. Az iparosok inkább földekbe fektettek be, mintsem műhelyük bővítésébe. A század elején rohamosan nőtt a kereskedők, azon belül is a nagykereskedők száma. A város nem akadályozta letelepülésüket, hogy ezáltal fellendítse a gazdaságot. Harcba szállt az elvesztett révjogért is, amit a csókai uradalom birtokosa, a Marczibányi család tartott tényleges hatalma alatt. Zenta a révjogért cserébe híd építését ígérte. 1836-ban Ada is mezőváros lett, a versenynek pedig jótékony hatása volt a gazdasági fejlődésre.

Oktatás

[szerkesztés]
A zentai Gimnázium épülete, ahol az Egészségügyi Középiskola és a Közgazdasági-Kereskedelmi Középiskola oktatása is folyik

Általános iskolák

[szerkesztés]

A Stevan Sremac Általános Iskola (weboldal) több településen működik:

  • November 11. tagiskola, Zenta
  • Emlékiskola tagintézmény, Zenta
  • Thurzó Lajos tagiskola, Zenta
  • Csokonai Vitéz Mihály tagiskola, Felsőhegy
  • Tömörkény István fiókiskola, Tornyos, kihelyezett tagozatokkal Kevin és Bogarason

Zenta község területén működő általános iskolákban tanuló diákok létszama 2020/21-es tanévben 1420 fő volt, akiknek 85%-a (1192 diák) magyarul végezte tanulmányait.[5]

Középiskolák

[szerkesztés]
  • Gimnázium (weboldal):
    • általános szak (4 éves, magyarul és szerbül)
    • társadalomtudományi szak (4 éves, magyarul és szerbül)
    • természettudományi szak (bilingvális kéttannyelvű – angol) (4 éves, magyarul és szerbül)

A Zentai Gimnáziumot 1867-ben alapították. Azóta többször is profilt váltott: algimnázium, középfokú szakirányú oktatás. 1990-ben ismét megnyíltak a természettudományi és nyelvi gimnáziumi szakok, melyeket az 1991/92-es tanévtől általános szakra cserélték. 1992-től állami tulajdonban van. 2008-ban újból megnyílt a társadalomtudományi szakirány is.

  • Közgazdasági-Kereskedelmi Középiskola (weboldal):
    • pénzügyi adminisztrátor (4 éves, magyarul és szerbül)
    • üzleti adminisztrátor (4 éves, magyarul és szerbül)
    • kereskedő (3 éves, magyarul)
  • Egészségügyi Középiskola (weboldal Archiválva 2012. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben):
    • egészségügyi nővér-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
    • fizioterapeuta (4 éves, magyarul)
    • gyógyszerész-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
    • szülész-technikus (4 éves, magyarul és szerbül)
  • Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium (weboldal):
    • természettudományi-matematikai tehetséggondozó szak
    • képzőművészeti szak
    • számítástechnikai-informatikai tehetséggondozó szak

Főiskolák, egyetemi karok

[szerkesztés]

Zentán működik a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata (weboldal), ahol kertészmérnöki szakon folyik az oktatás magyar nyelven.

Épületek

[szerkesztés]
A zentai tűzoltóság szecessziós stílusú műemlék épülete
  • Városháza: A főtérre néző szecessziós koncepciójú épület a városkép fő meghatározója. A közel 50 m magas masszív, ég felé törő tornya kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió nyomait viseli magán. Díszlépcsőháza és közgyűlésterme szintén szecessziós stílusú. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria egyedi, lenyűgöző megoldásaival az épület legszebb részévé avatja. Tornyából pazar kilátás nyílik a városra és környékére.
  • Tűzoltólaktanya: 19031904-ben épült Lajta (Leitersdorfer) Béla tervei alapján. A laktanya a népi építészet és a magyar szecesszió ötvöződésének remekműve, melyet a díszítőelemek részletes és finom kidolgozása tesz a város legjellegzetesebb szecessziós stílusú épületévé.
  • Royal szálló: 1911-ben épült az akkor igen modernnek számító, vízvezetékkel, központi fűtéssel, villanyvilágítással ellátott hotel. Az épület a szecessziós elemek jegyeit viseli magán, nemrég újították fel, részben az eredeti tervek alapján. 1985 óta az épület műemlék.
  • Plébániapalota és múzeum: 19071909 között épült neobarokk és neoreneszánsz stílusban. Az épület architektúrája ünnepélyes, a főtér meghatározó eleme. Benne kapott elhelyezést a városi múzeum, amelyhez képtár is épült. A múzeum komplex jellegű: a földszinten őslénytani, régészeti és helytörténeti (zentai csata) anyag, az emeleten pedig néprajzi gyűjtemény várja a látogatókat.
  • Stevan Sremac emlékház: Ebben a házban született Stevan Sremac jeles szerb író. Az épület 2004-től emlékház, állandó kiállításnak ad otthont.
  • Zentai kis zsinagóga: 19. és 20. század közepén Zentán élő zsidóság tervezett, épített és alkotott. Az épület a 2023-as felújítását követően, ma a délvidéki és a zentai magyarság új kulturális központjaként szolgál.

Templomok

[szerkesztés]

Zenta község kilenc templommal büszkélkedhet. Ebből hat a városban, három pedig a községhez tartozó falvakban (Felsőhegy, Tornyos és Kevi) található. Nyolc közülük katolikus, ahol a szentmise nyelve magyar. A város egyetlen ortodox templomában a szertartások szerb nyelven zajlanak.

  • A város egykori legnagyobb temploma, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek, 1770-ben épült, de az 1911-es tűzvészben a városházával együtt leégett. Míg a régi városháza helyett új, nagyobb épületet emeltek, a templom újjáépítési kísérletei kudarcba fulladtak. Az első világháború ellehetetlenítette, a délszláv állam pedig megtiltotta a magyarok első királyáról elnevezett katolikus templom újraemelését. A mai Szent István-templom méreteit tekintve inkább kápolna, mégis templomi ranggal rendelkezik, hogy a nagytemplom lelkes utódaként működhessen.
  • A ma is álló legnagyobb katolikus templom a Jézus Szent Szíve (röviden Jézus Szíve) templom. 1895-ben épült neogótikus stílusban, 1906-ban szentelték fel, majd 1961-ben felújították.
  • A szintén neogótikus Páduai Szent Antal-templomot 1910-ben, a Szent Ferenc-templomot pedig 1939-ben építették fel.
  • A felsőhegyi munkás Szent József temploma 1890-ben épült és 1892-ben szentelték fel, így ez a község legrégebbi katolikus temploma.
  • Az 1906-ban épült tornyosi Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya és az 1900-ban épült kevi Rózsafűzér Királynője templomok az előbbiekben felsoroltakkal szemben nem a zentai esperességhez tartoznak, hanem a topolyaihoz. A közigazgatásilag Magyarkanizsa községhez tartozó Adorján plébániája (Sarlós Boldogasszony) viszont a zentai esperesség része.
  • A Kisded Jézusról elnevezett Szent Teréz-templom Zenta legkisebb temploma, 1929-ben szentelték fel. A zentai csata 300. évfordulója alkalmából, 1997-ben újabb katolikus templom építésébe fogtak a városban: ez lett a 2017-ben felszentelt Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom.
  • Az ortodox Szent Mihály arkangyal-templom 1762 környékén épült, barokk stílusban. A Szerb ortodox egyház tulajdona. A régebbi ikonokat (két kép, két freskó) Jovan Isailović festette 1782-ben, az újabbak pedig, a romantikus Pavle Simić alkotásai 1859-1862 között készültek.

Emlékművek

[szerkesztés]

A zentai csata emlékműve

[szerkesztés]
A zentai csata emlékműve

Az első emlékmű 1895-ben készült a honfoglalás ezeréves évfordulója, valamint Ferenc József látogatása alkalmából. Ez hamar tönkrement, és a csata jelentőségéhez képest amúgy is túl egyszerűnek bizonyult. A város rendelt egy hatalmas Savoyai Jenő lovasszobrot, ez azonban sosem érkezett meg Zentára, azóta is a budai várban látható. A királyi Jugoszlávia idején elmaradt mind az ünneplés, mind a felújítás. Erre csak 1942-ben, Bácska visszatérése után egy évvel került sor. A második világégés után újból, a már szocialista délszláv államhoz került városban sem volt helye a nyilvános megemlékezésnek. A 90-es évek elején a korábban az Eugen-szigeten lévő emlékművet áthozták a Homok-lakótelep mellé. Ekkortól ünnepelik a város napjaként szeptember 11-ét. A 300. évfordulóra pedig ezen a helyen emelték a ma is álló új emlékművet.

A magyar áldozatok emlékművei

[szerkesztés]

A városban három emlékművet emeltek a különböző történelmi események helyi magyar áldozatainak. Egy közülük az 1848–49-es történések, kettő pedig az 1944-es délvidéki vérengzések halottjainak állít emléket. A 48-as emlékmű a Felsővárosi temetőben található. Az 1889-es vasútépítéskor felásták a 49-es sáncokat, és az ott talált maradványokat tömegsírba temették, ahová később az emlékművet emelték. A Szabadságharcnak rengeteg (kb. kétezer) polgári áldozata is volt. Az elesett szerbeknek a pravoszláv temető kápolnája állított emléket.

Az 1944-es magyar polgári áldozatok első emlékműve szintén a Felsővárosi temetőben épült, közvetlenül a 48-asoké mellett. Erre a gyilkosságok ötvenéves évfordulóján került sor, 1994-ben. Az alkotásokon megtalálható a lemészárolt személyek névsora, amit a 65 nevet tartalmazó halállistáról másoltak át, ám egyesek szerint az áldozatok száma 90 körül lehetett. Az emlékművet először a kivégzések helyszínén, a híd mellett képzelték el, ahol 2007-ben fel is állították a Recskó Béla által készített kopjafát. A holttesteket egykor a közelben ásták ki. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál vannak.

Szobrok

[szerkesztés]

Zentán két nagyobb szobor található, emellett számos kisebb mellszobor szerte a városban, melyek híres szülötteit ábrázolják. Nepomuki Szent János impozáns szobrát az egykor róla elnevezett téren (ma Joca Vujić tér) állították fel. 2006. szeptember 11-én pedig Zenta szabad királyi várossá válásának 500. évfordulója alkalmából emelték a Révészt ábrázoló szobrot a Tisza-parton. Az avatáson jelen volt és beszédet is mondott Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő.

Itt született személyek

[szerkesztés]

Testvérvárosok

[szerkesztés]
A zentai Tisza-híd

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vikman Zsuzsa: A zentai emberfejkoszorú Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Both Mihály: Egy cukorgyár hattyúdala, Magyar Szó, 2016. október 6.
  3. a b Popis stanovništva, domaćinstava i stanova. [2024. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 6.)
  4. a b Popis stanovništva, domaćinstava i stanova. [2024. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 6.)
  5. opendata.mpn.gov.rs. [2020. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 9.)

Források

[szerkesztés]
  • Pejin Attila 2011: Zenta céhes ipara 1872-ig. Zenta.

További információk

[szerkesztés]