Székely–magyar rovásírás

Rovásírás

Figyelmeztetés: Az alábbi szöveg Varga Géza és Varga Csaba szerzők nézeteit képviseli, több ponton vitatott.

A magyar rovásírás ősi, a honfoglalást messze megelőző ókorban gyökerező nemzeti írásunk. Két fajtája ismeretes: a székely rovásírás és a pálos rovásírás.

Az ősi írásaink talán legnyomatékosabb bizonyítékai a honfoglalás előtti magyarság civilizáltságának és fejlett műveltségének. Kevés európai nép dicsekedhet saját ősi írással.

A rovásírás elnevezéséről

A két ősi magyar írást - a közhiedelemmel ellentétben - nem csak rótták, vagyis fába vésték, hanem papírra, kódexbe, templomi freskóra és kazettás mennyezetre festették, továbbá ötvösmunkákra is írtak velük. Tehát a rovás, mint az írás létrehozásának módja nem kizárólagos. A „rovásírás” elnevezés teljesen újkeletű. A középkorban a szittya vagy hun írásként emlegették. A névadáskor a székelyek kapuin ma is látható fába rótt írás volt mindössze ismeretes. Ezért lett rovásírás. Azóta a kutatások föltárták az egyéb leleteket is. A mai kor magyarjainak megszokott írásától (értsd a latin-betűs írást) megkülönböztetőleg kellett az egykor közönséges magyar írást a „rovás” jelzővel ellátni. Az íly módon megkülönböztetett rovásírásokat pedig a szintén utólag a „székely” illetve „pálos” jelzőkkel különítik el. A „pálos” jelző szintén félrevezető. Az elnevezés pusztán annak köszönhető, hogy a pálos rend használta az írást legtovább. De az írást nem csak ők használták korábban, és nem is az ő találmányuk.

A „székely” megint nem pontos, mert bár a székelyeknél maradt fent a legtovább, korábban a teljes magyar nyelvterületen használatos volt, ezért nem korlátozódott a székelyekre. Itt kell azokat a hiedelmeket is eloszlatni, hogy az íráskép is a fába vésés miatt olyan amilyen. Mivel a jeleket, mint minden más írást is, egyaránt vésték, festették, rajzolták, írták stb., ezért az íráskép nem a rovás miatt olyan amilyen. A rómaiak csak a nagybetűs ábécét használták. (A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T X Y V) Vonatkoztassunk el a „talpas” betűtípustól, (pl.: az Arial talpatlan betűtípus) és máris látható a római írás tiszta geometrikus mivolta, amely nem kevésbé szögletes, mint a magyar rovás, holott nem csak vésték, hanem többnyire papírra írtak vele tollal (ógörög régészeti leleteken is látható, hogy a görögök ténylegesen szögletesen írták betűiket, noha nem csak fába vésték, hanem kőbe is ill. festették). A kisbetűs abc Alkuin keresztény szerzetes alkotása 785 körül. Elterjedt az a hiedelem is, hogy azért halad a székely rovásírás jobbról balra, mert hogy pálcákra faragták úgy hogy a jobb kézben a kés, balban a pálca, és így ez az irány esett kézre. Mivel az ősi magyar írásra egyáltalán nem jellemzőbb a rovás, mint a festés, rajzolás, továbbá mivel sok más írás (pl.: arab, héber) is jobbról balra halad, ezért ez a magyarázat is légből kapott. Az is megemlítendő, hogy a legkorábbi időktől vannak leletek jobbról balra haladó írással és tükrözött jelekkel. Továbbá a pálos rovásírás szinte kizárólag csak jobbról balra halad.

A székely rovásírás és pálos rovásírás kifejezések nagyon erősen rögzültek a köztudatban, holott mindkét elnevezés félrevezető. Szerencsésebb volna az ómagyar írás és az ómagyar pálos írás használata. A „pálos” jelző azért tartható meg, mert erről az írásunkról egyelőre alig tudunk valamit, ezért jobb, a lényeget jobban megragadó kifejezés nem alkotható. Ebben a cikkben a továbbiakban ehhez próbáljuk tartani magunkat.

Az ómagyar írás (székely rovásírás)

Az ómagyar írás szélesebb körben ismert és kutatása sokkal előrehaladottabb.

Eredete az ókorba nyúlik vissza, korban messze megelőzve a később kialakított görög, latin, germán rúna és a cirill ABC-t. A római katolikus kereszténység államvallásá tétele után a Római Katolikus Egyház által használatos latin betűs írás vált hivatalossá a latin nyelvű írásbeliséggel együtt.

A Római Katolikus Egyház elterjedésével a fellelhető ómagyar írásokat összegyűjtötték, és megsemmisítették, az írást magát betiltották. Ám a köznép az ádáz üldöztetések ellenére használta tovább, így a mai napig fennmaradhatott élő írásként. Ma már számítógépes betűkészlet is elérhető, letölthető a világhálóról.

Az ómagyar írás a maga 40 betűjével tökéletesen illeszkedik a magyar nyelvhez. A latin betűk alacsony száma nem tette lehetővé a magyar nyelv latin ABC-vel való írását. A ma használatos latin ABC-nket 18 összevont, vagy ékezetes betűvel kellett kiegészíteni, hogy alkalmas legyen a magyar nyelv hangjainak leírására. Ez magyarázza korai latin betűs nyelvemlékeink „ómagyarságát”, tudniillik a 18 betűnyi hiányt egységes helyesírási szabályok híján minden írnoknak magának kellett megoldani, legfeljebb szűkebb környezete tanácsaira számíthatott. Ezt fokozta sokszor az írnok magyar nyelvismeretének a hiánya. Az ilyen rögtönzött megoldások ma nehezen olvashatóak, illetve a mai fonetikával kiejtve furcsán „ómagyarnak” hangzanak. (Bővebben lásd: jegyzetek 1.)

Az ómagyar írás története

Az ómagyar írás története az egyetemes írástörténettel együtt rengeteg vita tárgyát képezi. A szakértők véleménye egybehangzó abban, hogy az ómagyar írással a honfoglaló/honvisszafoglaló magyarok már rendelkeztek, és hogy az ómagyar írás közeli rokonságban van a föníciaival és a türkkel.

Rovásírásos középkori lelet Szent Mihály nevével

Az utóbbi évtizedek leletei és kutatásai alapján az ómagyar írás közeli kapcsolatban áll más ókori írásokkal, így a föníciaival, az egyiptomi és a sumér írásokkal, és egy régi, egész Eurázsiában elterjedt írásrendszer része. Szibériai, francia- és spanyolországi barlangrajzokon talált 10-35 000 évvel ezelőtti időszakból származó írásjelek, továbbá a Kárpát-medencében talált 6500 éves, tehát az első ismert sumér leleteket 1000 évvel megelőző írásleletek megdöntötték az írástörténetről eddig vallott nézeteket. A barlangrajzok, a Kárpát-medencei leletek, a sumér, az egyiptomi, a föníciai, a héber a görög, a latin, a cirill, a türk, a germán rúnák, és az ómagyar írás (más eurázsiai írásokkal egyetemben) egy tőről fakadnak. Varga Csaba Jel, jel, jel című könyvében látványosan mutatja be ezeket az eredményeket. (lásd bővebben lent, a Külső hivatkozásoknál)

Az eurázsiai írás tehát legalább 35 000 éve indult hódító útjára (ez a legkorábbi lelet, de lehet ettől régebbi is). A különböző írások ennek az ősi írásnak az oldalágai, egyre fogyatkozó jelkészlettel, hiszen az egyszer elveszett jelet már nem lehet pótolni. Az egyiptomi démotikus írás még használja majdnem az összes jelet, szám szerint 38-at, a későbbi leágazások azonban egyre kevesebbet (A latin már csak 22-t ismer). Az ómagyar írás ókori eredetét bizonyítja, hogy a teljes betűkészlet megmaradt.

Magyarországon a római katolikus kereszténység megpróbálta ugyan kiirtani ősi írásunkat, de az lappangva fönnmaradt. Ez annak volt köszönhető, hogy a magyar nép is ismerte az írást, nem csak a vezető hivatalnokréteg, így hiába tiltották be hivatalosan az állami ügyekben, az egyszerű emberek tovább használták.

A 13. századra enyhült a tiltás, így az ómagyar írás újra terjedni kezdett, de a már bevetté vált latin ABC-t nem tudta újból leváltani. A 16. századra jelentősen elterjedt, különösen az erdélyi székelység körében. Iskolában is tanították egészen a 18. századig. Székelyföldi fönmaradásnak oka a székelység legújabb időkig megőrzött zárt önkormányzatában keresendő. A székelyek határőrizeti szolgálataikért kiváltságokat kaptak, így saját rendelkezéseik szerint élhettek, függetlenül a központi hatalomtól. Így tudták megőrizni a központi hatalom által elpusztítandónak vélt szokásokat is.

A 19. században már föltámadt a tudományos érdeklődés is az ősi magyar írás iránt. Újra megindult az oktatása is. A kutatásokat napjainkig nem zárták le. 1989 után a magyarság újult érdeklődéssel fordult saját nemzeti kultúrája felé. Így fölélénkültek az ómagyar írást ismerni vágyók, és ma ősi írásunk újra reneszánszát éli. Elkészültek a számítógépes szövegszerkesztőkben használható ómagyar íráskészletek, több stílusban is. A világhálón több helyről is letölthetők.

A jövőben remélhetőleg valóra válnak Fadrusz János, jeles szobrászunk szavai:

„Látnoki szemmel nézem a jövőt... Mily perspektíva! Látom, jönnek az idők, amikor iskoláinkban tanítani fogják gyermekeinket őseink betűrendszerére. Az építőművészet magyar stílusát rekonstruálják lelkes mestereink, és a középületek homlokán rovásírásban fogjuk olvasni rendeltetését... Az idegen látja őseink legsajátabb kezeírását. És minden magyar büszkén, fönndobogó szívvel fogja az idegennek mutatni a rovott felírást és magyarázni, hogy őseink évezredeken át ezekkel a betűkkel írtak! És ez a miénk volt, mi fönntartottuk és fönntartjuk immár mindörökre a magunkénak, magyarnak...”

Az ómagyar írás jellegzetességei

Többnyire jobbról balra írják, de előfordul az ún. ökörszántás (busztrofedon) írásirány is, mikor az egyik sor jobbról balra, a következő balról jobbra halad.
Gyakoriak a betűösszevonások (ligatúrák).
Kis- és nagybetűk nincsenek, de a tulajdonnevek első betűit néha nagyobbnak írja.
Az ómagyar írás nem mindig jelöli a magánhangzókat. Ennek szabályai:
- Azonos hangrendű szavaknál elég az első magánhangzót kiírni, mert a következő könnyen kitalálható. Ha a szón belül hangrendváltozás történik, az első más hangrendű betűt ki kell írni.
- Ha két magánhangzó áll egymás mellett, azt jelölni kell, kivéve, ha könnyen kitalálható a második.
- Mindig ki kell írni a magánhangzót, ha elhagyása zavarja az értelmezést. (pl. a „kerek” ill. „kerék” szavunk második magánhangzója.)
- A szó végén áló magánhangzót ki kell írni.
Az ómagyar írás néhány mássalhangzót is elhagy, többnyire a kettős mássalhangzókból.

Egyes kutatók szerint az ősi magyar írás minden egyes jele egy-egy teremtő gyöknek felel meg, így tehát az írásjelek, és a teremtő gyökök száma megegyezik.

Pálos ómagyar írás

A pálos ómagyar írásról nagyon keveset tudunk. A nevét onnan kapta, hogy legtovább a pálosok használták, bár az írás valószínűleg nem tőlük ered. A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, Magyarországon többször betiltották, de a rendszerváltozás után újraéledt. Ennek az írásnak érdekessége, hogy balról jobbra íródott.

Rengeteg íráslelet maradt meg Dél-Amerikában. Ennek oka, hogy a spanyol és a portugál uralkodók a magyar rend tagjait küldték Dél-Amerika belső részeinek megtérítésére, annak ellenére, hogy nem voltak térítő rend. Így a hagyományosan barlanglakó hittérítők után nagyon sok, barlangok falára rajzolt írás maradt meg. De a pálosok használták levelezéseikben és térképeiken is. Nagyon sok lelet lehet még Dél-amerikai levéltárak mélyén. Bér János jezsuita pap 1745-ben talált még pálos vonatkozású könyveket, és rovásírásos jegyzeteket a limai egyetemen. Fennmaradt a pálos anyagnak egy része is. Mappa Antiqua c. térképüket a nagyszombati egyetem másoltatta le, ez ma Vinland Map néven ismert.

A pálos ómagyar írás történetéről szinte semmit sem tudni jelenleg. A türk írással mutat rokonságot, ezért ezzel szokták kapcsolatba hozni, de az eredmények teljesen kezdetlegesek, a pálos ómagyar írásunk méltatlanul mellőzött a tudományos életből és a nemzeti öntudatból is.

Számok

Számírásból is kétféle ősi magyar rendszer van. Nincs pálos, vagy székely számírás megkülönböztetve. Elkülöníteni talán úgy lehet ezeket, hogy az egyik csak vonalakból áll, míg a másik vonalakból és pontokból.

Vonalas számírás

Mint arról a magyar írás történeténél már beszámoltunk, a magyar írás egy nagy, közös ókori írásrendszernek a legnagyobb épségben megmaradt változata. A római írás is ebből az ókori írásrendszerből ered, de többször átvétel útján, amely során az eredeti 43 jelből csak 25 maradt meg. Nem meglepő, hogy a magyar vonalas számírás szinte tökéletesen megegyezik a rómaival. (Lásd az ábrán.)

Pontvonalas számírás

A pontvonalas számírás már 17 000 éves franciaországi sziklarajzokon megtalálható. 10 000 éves mezopotámiai leletet is ismerünk. A Kárpát-medencében hagyományként a katatások megindulásáig fönnmaradt Erdély sóbányáiban, ahol még a 19. század végén is használták. Érdekességként megjegyzendő, hogy a maja számírás megegyezik a magyarral.

Jegyzetek

1. Egy példa, amely segíthet megérteni a jelenséget:

Képzeljük el, hogy a szerzetesek latin helyett angol nyelven írtak, az angol helyesírást ismerték. Képzeljük el, hogy egy ilyen angol/latin nyelvű szerzetesnek tollba mondja egy magyar ember a „Van két macskám.” mondatot. Ezt vetné ma papírra ez a szerzetes: „One Kate much come.” És most képzeljük magunkat a „köbüki” 3. évezredbeli magyar nyelvész helyébe, akinek csak ez a „One Kate much come” marad, és egy 1000 éve kihalt angol nyelv, tehát nem tudja egyszerűen fölolvastatni egy angollal. Hát így jött létre ez a írásrejtvény is: „Latiatuc feleym sumtuchel mic vogmuc. isa pur es chomuv uogmuc.” A tollba mondó ezt mondta: „Látjátok feleim, szümtükhel, mik vogymuk. Isa pur és homou vogymuk.” (Halotti Beszéd) A helyesírás esetlegességére jó példa a kétszer is leírt „vagyunk” szó, mely elsőre v-vel, másodszorra u-val kezdődik. Ennek oka, hogy a római latinban a V-t használták mindkét (U=V) hangra (pl. AQVINCVM), és az U csak később lett a V-ből kikerekítve.

Irodalom

Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása
Magyar Adorján: Az ősi magyar rovásírás
Fűr Zoltán: A magyar rovásírás ABC-s könyve
Friedrich Klára: Rovásírás-gyakorlatok 1-2.
Varga Géza: A székely rovásírás eredete
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség
Varga Csaba: Jel, jel, jel

Külső hivatkozások

A nyelvtörténeti adatok értelmezéséről

Nádasdy Ádám: A Ford Trazi (egy 21. századi magyar nyelvemlék feldolgozása)
Miért változik a nyelv? (előadás; eleje a Halotti beszéden mutatja be az írás csapdáját)