Ugrás a tartalomhoz

Így élni jó (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Így élni jó
(You Can't Take It With You)
1938-as amerikai film

RendezőFrank Capra
ProducerFrank Capra
Műfajromantikus vígjáték
ForgatókönyvíróRobert Riskin
(George Kaufman és Moss Hart színművéből)
FőszerepbenJean Arthur
Lionel Barrymore
James Stewart
Edward Arnold
Spring Byington
ZeneDimitri Tiomkin
OperatőrJoseph Walker
VágóGene Havlick
JelmeztervezőIrene Lentz
DíszlettervezőStephen Goosson
Gyártás
GyártóColumbia Pictures
Ország USA
Nyelvangol
Játékidő126 perc
Költségvetés1,644,736 $
Forgalmazás
ForgalmazóUSA Columbia Pictures
BemutatóUSA 1938. augusztus 23.
Bevétel5,295,526 $
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Így élni jó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Így élni jó (eredeti angol címe You Can't Take It with You) Frank Capra által rendezett, 1938-ban bemutatott amerikai romantikus filmvígjáték. Alapjául George Kaufman és Moss Hart azonos című Pulitzer-díjas színműve szolgált.

A filmet hét Oscar-díjra jelölték, melyből kettőt meg is nyert. Köztük a legjobb rendezőit is, mely Capra harmadik Oscarja volt öt éven belül az Ez történt egy éjszaka és a Váratlan örökség mellett. A film a rendező hazájában az év legnagyobb kasszasikere is volt.

Magyarországon a filmet 1941. április 2-án mutatták be.

Történet

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

Az Acéltröszt elnökének fia, Tony Kirby (James Stewart) és Alice gépírókisasszony megszeretik egymást. Alice (Jean Arthur) a különc Sycamore család egyetlen normálisan viselkedő tagja. Nagyapja valaha gazdag volt, de a pénz nem boldogította; egy napon mindent otthagyott, beköltözött egy külvárosi házba. Azóta ott él a családjával szegényen, de elégedetten és jókedvűen.

A kapcsolatot a fiú dúsgazdag bankár apja (Edward Arnold) és sznob anyja (Mary Forbes) erősen ellenzi. Mikor Alice családja meghívja Kirbyéket vacsorára, hogy jobban megismerjék egymást, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt a lány remélte. Az öreg Vanderhof házában furcsa élet folyik. Mindenki azt csinál, amihez kedve van, nagy a felfordulás és a zenebona. Kirby-ék tudni sem akarnak a házasságról és olyan gőgösen viselkednek Alice családjával, hogy így már a lány sem akar Tony felesége lenni.

Az acéltröszt közgyűlésén az ifjú Kirbyt választják meg elnöknek, de Tony visszautasítja a tisztséget. Otthagyja a céget és szüleit, hogy megkeresse a lányt. Az apát nemcsak ez a csapás éri. Versenytársa, akit kíméletlenül lehengerelt, öngyilkos lesz. Egyszerre Kirby is ráeszmél, hogy a pénz nem boldogít. Ő is otthagy mindent és elmegy a Vanderhof-házba. Megtalálja a fiát, a lelke nyugalmát, a jókedvét azok között az emberek között, akiket nem üldöz a pénz ördöge.

Szereposztás

[szerkesztés]
Színész Karakter
Jean Arthur Alice Sycamore
Lionel Barrymore Martin Vanderhof nagyapa
James Stewart Tony Kirby
Edward Arnold Anthony P. Kirby
Spring Byington Penny Sycamore
Mischa Auer Boris Kolenkhov
Ann Miller Essie Carmichael
Samuel S. Hinds Paul Sycamore
Mary Forbes Mrs. Anthony P. Kirby

Oscar-díj

[szerkesztés]
James Stewart és Jean Arthur
  • Oscar-díj (1939)
    • díj: legjobb film – Columbia Pictures
    • díj: legjobb rendező – Frank Capra
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő – Spring Byington
    • jelölés: legjobb forgatókönyv – Robert Riskin
    • jelölés: legjobb operatőr – Joseph Walker
    • jelölés: legjobb vágó – Gene Havlick
    • jelölés: legjobb hang – John P. Livadary

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a You_Can't_Take_It_With_You című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • (1941. április 5.) Így élni jó. Magyar Film 3. évf (14. szám), 9. o. 

További információk

[szerkesztés]