Ugrás a tartalomhoz

Čavle

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Čavle
Čavle címere
Čavle címere
Čavle zászlaja
Čavle zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségČavle
Jogállásfalu
PolgármesterŽeljko Lambaša
Irányítószám51219
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség7059 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság315 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 14° 28′ 48″45.350000°N 14.480000°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 14° 28′ 48″45.350000°N 14.480000°E
Čavle weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Čavle témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Čavle (olaszul: Zaule di Liburnia) falu és község Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Buzdohanj, Cernik, Grobnik, Ilovik, Mavrinci, Podčudnič, Podrvanj, Soboli és Zastenice települések tartoznak hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Fiume központjától 5 km-re északkeletre, az A6-os autópálya mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A történelem előtti időkben egészen a római korig község mai területét az illírek egyik népe liburok lakták. Ahogy máshol is a libur civilizáció legismertebb emlékei az egykori erődített települések és a jól védhető helyeken épített várak maradványai. Ezzel kapcsolatosak az itt is több helyen megtalálható Gradac vagy Gradišće elnevezések. A 4. században a várak és őrtornyok láncolata Fiumétól (Tarsatica) a szlovéniai Vrhnikiig (Nauportus) húzódott és maradványaik számos településen fennmaradtak a grobniki uradalom területén. Bár ez a védelmi rendszer feltételezhetően már az ókorban is megvolt, mára fennmaradt formája a középkorban alakult ki. Ennek a védelmi rendszernek Grobnik vára volt a kulcsa, mely a Vinodol felé szétágazó utakat és vidéküket ellenőrizte. Grobnik jelentősége különösen az 1493-as udbinai csata után nőtt meg, amikor egyházi központtá is vált. A török által lerombolt Modruš helyett megalapították a grobniki káptalant, mely a 18. század végéig működött. A grobniki uradalom magában foglalta az egész grobniki mezőt és a környező határvidéket, melynek urai 1225 és 1566 között a Frangepánok, majd később a Zrínyiek voltak, akik 1671-ig voltak birtokosai. Ezután 1725-ig a császári kamara, 1766-ig a Perlas grófok, 1872-ig a Batthyányak, majd 1945-ig amikor államosították a Turn-Taxis család birtoka volt.[2] A 19. század folyamán a kereskedelmi forgalom megnövekedésével az uradalom területén új gazdasági központok fejlődtek ki, ilyen központ lett a Grobnik és Bakar közötti út mebtén fekvő Cernik, valamint a Lujziána út mentén fekvő Soboli és Čavle, a község mostani központja. A településnek 1857-ben 328, 1910-ben 478 lakosa volt. 2011-ben a falunak 1353, a községnek összesen 7215 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
328 336 356 343 423 478 492 598 639 609 694 890 1228 1221 1248 1353

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Grobnik vára.
  • Grobnik Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemploma.
  • Cernik Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt plébániatemploma.
  • Védett épület a Čavja 31. szám alatti Chebuhar-ház.[5] Kétszintes, hosszan elnyújtott téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület. A ház elején egy külső központi lépcső található. Az udvar felőli oldalon az épület hosszú oldala mentén egy boltíves kőteraszt alakítottak ki, amelynek boltívei a terepadottságoknak megfelelően különböző méretűek. A ház kőből és téglából épült, a portálon, a bejárat felett az 1846-os évszám mellett az F. Ch. kezdőbetűk vannak bevésve. A ház mellett egy kőből épített ciszterna található, amelyet kőkerítés vesz körül. Valószínűleg egyedi terv alapján építették tapasztalt építőmesterek, elegáns családi kúriaként.
  • Védett épület a téglalap alaprajzú Linić-ház,[6] mely mára már beomlott nyeregtetővel és félemeleti résszel rendelkezik. Az épület az úttal párhuzamosan helyezkedik el. A ház mellett épített kő ciszterna 1830-ból származó felirattal rendelkezik, azonban a ház ennél korábbi időszakból származik. A ház azért műemléki értékű, mert a helyi népi építkezési módot jeleníti meg, melyet a 19. században, esetleg még korábban is alkalmaztak.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]