Ugrás a tartalomhoz

Alfred Brendel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Brendel
Életrajzi adatok
Született1931. január 5. (93 éves)
Wiesenberg
GyermekeiAdrian Brendel
Iskolái
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1991)
  • a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka (1989)
  • Bécs tartomány arany díszjelvénye
  • Musikpreis der Stadt Duisburg (2009)
  • Praemium Imperiale (2009)
  • Léonie Sonnings musikpris (2002)
  • Gramophone-életműdíj (2010)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1992)
  • Herbert von Karajan zenei díj (2008)
  • Ernst von Siemens Music Prize (2004)
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (2002)
  • Hans von Bülow Medal (1992)
  • Frankfurter Musikpreis (1984)
  • Pour le Mérite
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (1998)
  • Critics' Circle Award for Distinguished Service to the Arts
  • Steinway artist
Tevékenységzeneművész

Alfred Brendel weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Brendel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alfred Brendel (Wiesenberg, 1931. január 5. –) osztrák zongorista.

Korai évei

[szerkesztés]

Wiesenbergben született (ma Loučná nad Desnou). A családjában nem voltak zenészek. 6 éves volt, amikor a család Zágrábba, majd Grazba költözött, itt éltek a második világháború alatt. A háború utolsó éveiben az akkor 14 éves Brendelt Jugoszláviába küldték lövészárkot ásni. Brendel rendszertelenül járt ugyan zongoraórákra, de ettől eltekintve nem nagyon részesült zenei oktatásban.

A világháború után Brendel zenét szerzett, festett és folytatta a zongorázást. Nem vett több hivatalos zongoraórát, és bár részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, de nagyrészt autodidakta módon tanult.

Zeneművészi pályafutása

[szerkesztés]

Brendel először 17 éves korában, Grazban lépett fel. Az előadóestnek A fúga a zongorairodalomban címet adta. A műsorban nem csak Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms és Liszt Ferenc művei, hanem saját fúgái is szerepeltek. Nem sokkal ezután azonban felhagyott a zeneszerzéssel, hogy teljesen a zongorázásnak szentelje magát. 1949-ben megnyerte a Bolzanóban rendezett Busoni-versenyt. A következő évben Bécsbe költözött. Az utóbbi években Brendel fiatal zongoristákkal, például Paul Lewis-szal és Till Felnerrel is dolgozott. Verseket és zenéről szóló esszéket is ír.

2007-ben bejelentette, hogy 2008. december 18-i bécsi koncertje lesz az utolsó. A búcsúkoncert-körút keretén belül Budapesten is adott három koncertet a Budapesti Fesztiválzenekarral.

Hangfelvételei

[szerkesztés]

21 évesen készítette első felvételét, Prokofjev 5. zongoraversenyét. Később három teljes Beethoven-szonátasorozatot is rögzített (egyet a Voxszal, később kettőt a Philips-szel), továbbá Brahms-darabokat (köztük a zongoraversenyeket), Robert Schumann és Franz Schubert-műveket. Ellentétben a legtöbb komolyzenét játszó zongoristával, Brendel a polonézeken kívül csak nagyon kevés Chopin-felvételt készített (ezek azonban érdekes módon elnyerték a kritika tetszését).

Kiváló Mozart játékos, 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Bartók Rádió Mozart összes művét bemutató sorozatában a legtöbb zongoraverseny az ő felvételéről szólalt meg.

Brendel nagyon sok felvételt készített a Vox lemezkiadó társasággal, de egészen a hetvenes évekig nem kapott más jelentős lemezszerződést, és nem is lépett fel Ausztrián kívül. Az áttörés azután következett be, hogy Brendel Beethoven-szólóestet adott a londoni Queen Elizabeth Hallban. A zongorista ügynökét másnap három fontos lemeztársaság is felhívta. Ebben az időben költözött Londonba, ahol jelenleg is él. Azóta sok lemezt készített, és nagy hírnévre tett szert.

Értékelése

[szerkesztés]

Brendelt ma a német klasszika és a korai romantika (Beethoven, Mozart, Schubert) egyik legelmélyültebb előadójának tartják. Viszonylag kevés 20. századi művet ad elő, Schönberg zongoraversenye azonban általa lett a koncerttermek fontos darabja. Az elmúlt években ízületi gyulladása miatt már nem játssza repertoárjának egyes megerőltető darabjait, például Beethoven Hammerklavier-szonátáját.

Brendel játékát analitikusnak is nevezik. Véleménye szerint a zongoristának tisztelnie kell a zeneszerző szándékát, magamutogatás és a mű túlságosan egyedi interpretációja nélkül. „A zeneszerzőnek, és különösen a darabnak tartozom felelősséggel” – mondta egyszer. Elmondása szerint tanárai közül Edwin Fischer, a pianisták közül Alfred Cortot és Wilhelm Kempff, a karmesterek közül pedig Bruno Walter és Wilhelm Furtwängler voltak rá nagy hatással.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Tűnődés a zenéről; ford. Dávid Gábor; Zeneműkiadó, Bp., 1981

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap