Ugrás a tartalomhoz

Animal Rights

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít.
Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Moby
Animal Rights
stúdióalbum
Megjelent1996. szeptember 23.
Stíluspunk, ambient
Nyelvangol
Hossz72:53 (USA)
53:05 (Egyesült Királyság)
KiadóMute Records/Elektra Records
ProducerMoby, Alan Moulder
Kritikák
Moby-kronológia
Rare: The Collected B-Sides 1989-1993
(1996)		Animal Rights
(1996)		I Like to Score
(1996)
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Animal Rights az elektronikus zenész Moby negyedik stúdióalbuma.

Háttér

[szerkesztés]

Az 1995-ös "Everything Is Wrong" egy eléggé sikeres album volt, és Moby sok pozitív visszajelzést kapott, kilépve ezzel a kevésbé ismert művészek sorából viszonylag nagyobb rajongótábort sikerült szereznie. Így vette a bátorságot, hogy készítsen egy punk rock albumot, ami szinte teljesen mentes a korábbi albumaira jellemző elektronikától.[1] Érdekes, hogy ahogy Moby eltávolodott az elektronikus műfajtól, úgy került nagyobb szerephez a műfaj egy újabb generációja, amit olyan előadók alkottak, mint a The Chemical Brothers, a The Prodigy vagy a Faithless.[1]

Mobytól nem állt távol ez a műfaj: már az előző albumán is szerepelt két szám, ami ebben a stílusban íródott ("All That I Need Is To Be Loved" és "What Love?"), valamint néhány kislemezének B-oldalán is szerepeltek ilyen szerzemények (mint például a Joy Division-feldolgozás "New Dawn Fades", ami az "I Like To Score" című albumon tűnt fel újra, vagy az "In My Life" című). Ezeken kívül az se elhanyagolható körülmény, hogy Moby a pályafutását punk rock zenekarokban kezdte (pl. "Vatican Commandoes" vagy "AWOL").

Az album belseje több képet és szöveget is tartalmaz (a borítón a két hetes művészt látjuk, amint a nagyapja a kezében tartja): egy esszét az emberi jogok fejlődéséről a történelem során, egy fogalmazást amiben bírálja az amerikai "CCA" ("Keresztény Koalíció") szervezetet, valamint egy oldalt tele "utolsó mondatokkal", mint "a kegyetlenség elfogadhatatlan", vagy "az emberektől nem várhatod el, hogy a világ sorsával törődjenek, ha magukat vagy a gyerekeiket se tudják mivel etetni".

Fogadtatás

[szerkesztés]

Az album a megjelenésekor meglehetősen negatív visszhangot kapott, de az évek folyamán többen is dicsérték. Moby eddigi sikereit az elektronikus zenében érte el, így érthető volt a fogadtatás, amikor egy punk albummal állt elő, ami néhol ambient elemeket tartalmazott.

Douglas Wolk, a Salon.com szerkesztője szerint Moby az albummal "orra esett", és azt fűzi hozzá, hogy "valakinek meg kéne próbálnia meggyőzni Moby-t, hogy a gitárokat is halott állatokból készítik".[2] Stephen Thomas Erlewine, az AllMusic főszerkesztője szerint az „Animal Rights” egyike a „klasszikus bukás-albumoknak, úgy mint például Sinéad O’Connor „Am I Not Your Girl” című kiadványa”.[3] Mintha előre látta volna a kritikákat, Moby csak azt írta az album borítójába, hogy „kérlek, legalább egyszer hallgasd végig.”

Eric Härle menedzser szerint az album majdnem kettétörte Moby pályafutását nem csak azzal, hogy a rajongók többsége az elektronikus zene iránt volt elkötelezve, hanem azért is, mert a maradék rajongók se tudták, milyen ember Moby.[1] Hamarosan a zeneipar is úgy kezdett tekinteni rá, mint bukott csillagra.[1]

Az album a 31. helyet érte el a Billboard "Heatseekers" listáján.[4]

Számok

[szerkesztés]

Minden számot Moby írt, kivéve a "That's When I Reach For My Revolver" címűt, ami egy Mission of Burma-feldolgozás.

Egyesült KIrályság-beli kiadvány

[szerkesztés]
  1. "Now I Let It Go" – 2:08
  2. "Come On Baby" – 4:39
  3. "Someone to Love" – 2:51
  4. "Heavy Flow" – 1:54
  5. "You" – 2:33
  6. "My Love Will Never Die" – 4:32
  7. "Soft" – 3:57
  8. "Say It's All Mine" – 6:04
  9. "That's When I Reach for My Revolver" – 3:55
  10. "Face It" – 10:01
  11. "Living" – 6:59
  12. "Love Song for My Mom" – 3:40
  13. "Anima"* – 2:25

A *-al jelölt a japán kiadványon szereplő bónusz-szám.

USA-beli kiadvány

[szerkesztés]
  1. "Dead Sun" -3:40
  2. "Someone to Love" -3:09
  3. "Heavy Flow" -1:55
  4. "You" -2:33
  5. "Now I Let It Go" -2:09
  6. "Come on Baby" -4:30
  7. "Soft" -3:54
  8. "Anima" -2:25
  9. "Say It's All Mine" -6:04
  10. "That's When I Reach for My Revolver" -3:55
  11. "Alone" -10:45
  12. "Face It" -10:00
  13. "Old" -3:06
  14. "Living" -6:58
  15. "Love Song for My Mom" -3:38
  16. "A Season in Hell" -3:57

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Eric Härle. Kimbel Bouwman interjúja.. Interview with ERIC HÄRLE, manager at DEF for Moby, Sonique, Röyksopp - Mar 25, 2003. 2003. március 25. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 29.)
  2. ↑ Douglas Wolk: Animal Rights. Salon. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  3. ↑ Stephen Thomas Erlewine: Animal Rights - Moby. Allmusic. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  4. ↑ Animal Rights > Charts & Awards. AllMusic. Rovi. (Hozzáférés: 2012. február 11.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Animal_Rights&oldid=26015075”