Astaroth
Astaroth (Ashtaroth, Astarot vagy Asteroth) a démonológiában a Pokol egyik trónörököse.[1]
Eredete
[szerkesztés]
Neve az i. e. 2. évezredi föníciai Astarte istennőtől származik, aki ugyanaz, mint a babiloni Istár[2] és a korábbi sumer Innana.[3][4] Megemlítik őt a héber nyelvű bibliában az egyes számú Ashtoreth és a többes számú Ashtaroth formában (utalva számtalan szobrára). Ez utóbbit közvetlenül írták át a görög és latin nyelvü bibliákba, így kevésbé nyilvánvaló, hogy ez a héber szó nőnemű, többesszámú alakja.[5]
A héber iratokban említik Astoretként, mint akit Salamon király elkezdett követni feleségei hatására (lásd 1 Királyok 11:4-5; 11:33; 2 Királyok 23:13).
Az "Astaroth"-ot, mint démonnevet először Abramelin könyvéből ismerjük, amely 1458 körül íródott héber nyelven, majd később visszatérő névvé vált okkult grimoárokban a következő évszázadokban.[6] Későbbi kabbalisztikus szövegekben arkdémonként is megjelenik.[1]
Ábrázolása
[szerkesztés]
A Salamon kis kulcsai nagyon erős démonnak írja le.[7] A Dictionnaire Infernal című műben meztelenül, koronával, kezében egy kígyóval és egy szárnyas, kígyófarkú, sárkányszerű szörnyetegen ülve ábrázolják.[8] Sokak szerint matematikai és kézműves tudományokat tanít, láthatatlanná tud tenni, rejtett kincsekhez vezet és megválaszol minden neki feltett kérdést.[1]
A 29. lélek Astaroth. Ő egy hatalmas, erős herceg és ártó angyalként jelenik meg egy sárkányszerű, pokoli szörnyetegen lovagolva, jobb kezében egy viperával. Semmiképp se engedd közel magadhoz, nehogy kárt tegyen benned ártó lélegzete. A mágus tartsa mágikus gyűrűjét arcához, az megvédi. Igaz válaszokat ad a múltról, jelenről és az eljövendő dolgokról, felfed minden titkot. Ha kívánod, megmutatja, hogyan estek el a szellemek, és saját bukásának okát. Kiváló tudást adhat a férfinak a liberális tudományokról. 40 légiónyi szellem Ura.
Astaroth, mint a tarot szerzője
[szerkesztés]Vaillent szerint Ashtarottól származik a tarot. "A nagy Ashtaroth vagy As-Taroth istenség nem más, mint az Indo-Tarter Tan-tara, a Tarot, a Zodiákus."[9][10]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Demons and Demonology. Infobase Publishing (2009). ISBN 1-43813-191-7
- ↑ Migene González, Wippler: The Complete Book of Spells, Ceremonies, and Magic. Llewellyn Worldwide (1978). ISBN 0-87542-286-1
- ↑ Nicholas De Vere, Tracy R. Twyman: The Dragon Legacy: The Secret History Of An Ancient Bloodline. Book Tree (2004). ISBN 1-58509-131-6
- ↑ Louis Bouyer: Cosmos. St Bede's Publications (2002). ISBN 0-93250-666-6
- ↑ Merrill F. Unger: The New Unger's Bible Dictionary. Moody Publishers (2006). ISBN 0-80249-066-2
- ↑ Unknown author: The Book of the Sacred Magic of Abramelin the Mage. Forgotten Books (1900). ISBN 1-60506-574-9
- ↑ S. L. MacGregor Mathers, A. Crowley, The Goetia: The Lesser Key of Solomon the King (1904). 1995 reprint: ISBN 0-87728-847-X
- ↑ Jacques Albin Simon Collin de Plancy, Jacques Auguste Simon Collin de Plancy: Dictionnaire infernal. Plon (1863). Lyoni Közkönyvtár
- ↑ J. F. Vaillent: Les Romes, histoire vraie des vraise Bohemiens (1857)
- ↑ P. Scott Hollander: Tarot for Beginners. Lewellyn Publications (1995). Hungarian translation: Szabó Zsuzsanna Ágnes: Tarot kezdőknek (2007). ISBN 978-963-370-608-4
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Astaroth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.