Bibliográfus

A bibliográfus ókori értelemben könyvíró, könyvmásoló, régi könyveket olvasni tudó. Ma a bibliográfus a könyvtártudományban jártas, könyvismerő, a könyvek pontos leírója, könyvészetek összeállítója. Magyarország legjelentősebb bibliográfusai közé tartozik Szabó Károly, Petrik Géza, Szinnyei József, Gulyás Pál, Zoványi Jenő, Kozocsa Sándor, Péter László.

Erdélyben a legjelentősebb magyar bibliográfusok György Lajos kivételével a két világháború között a kolozsvári Egyetemi Könyvtár szolgálatában álltak: Ferenczi Miklós, Valentiny Antal, Monoki István, Gyalui Farkas; 1945 után ezt a munkát szervezett kereteken (könyvtárak, levéltárak, irodalmi műhelyek, folyóirat-szerkesztőségek) kívül Réthy Andor, Tóth Kálmán, Váczy Leona, Gábor Dénes végezte.

Lásd még

• Magyar Nemzeti Bibliográfia (Országos Széchényi Könyvtár)
• Szabó Károly: Régi magyar könyvtár
• Régi magyar nyomtatványok 1700-ig
• A magyar irodalomtörténet bibliográfiája
• Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.