Ugrás a tartalomhoz

Breitenfeldi csata (1631)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Breitenfeldi csata
Gusztáv Adolf svéd király a Breitenfeldi csatában
Gusztáv Adolf svéd király a Breitenfeldi csatában

KonfliktusHarmincéves háború
Időpont1631. szeptember 17.
HelyszínBreitenfeld, Lipcsétől északra, Szászország, a mai Németország
EredményDöntő svéd győzelem
Szemben álló felek
Svédország
Szász Választó-fejedelemség
Német-római Birodalom
Katolikus Liga
Parancsnokok
Gusztáv Adolf
Gustaf Horn gróf
I. János György
Hans Georg von Arnim altábornagy
Tilly gróf
Pappenheim gróf
Fürstenberg gróf
Isolani gróf
Szemben álló erők
22 800 fő svéd
54 svéd ágyúval
17 300 fő szász
12 ágyúval
31 300 fő
26 ágyú
Veszteségek
3000 svéd halott
2100 szász halott
7600 halott
9000 hadifogoly
26 ágyú
Térkép
Breitenfeldi csata (Szászország)
Breitenfeldi csata
Breitenfeldi csata
Pozíció Szászország térképén
é. sz. 51° 24′, k. h. 12° 20′51.400000°N 12.333333°EKoordináták: é. sz. 51° 24′, k. h. 12° 20′51.400000°N 12.333333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Breitenfeldi csata témájú médiaállományokat.

A breitenfeldi csata a harmincéves háború egyik nagy csatája volt, melyben a Gusztáv Adolf vezette svédek döntő győzelmet arattak a Tilly gróf vezette császári, illetve liga csapatok felett. A svédek győzelmét elsősorban a jobb vezetés, valamint a létszámbeli és tüzérségi fölény hozta meg.

Előzmények

[szerkesztés]

A harmincéves háború svéd szakasza 1630-ban kezdődött, amikor Gusztáv Adolf svéd király partra szállt Usedomon. A svédek a háborútól saját balti birodalmuk növelését várták, de belépésükben szerepe volt a franciák nyomásának is, akik mindenképp tenni akartak valamit Habsburg ellenfeleik ellen ezen a fronton. A svéd csapatok egészen addig kitértek az összeütközés elől, amíg a protestáns fejedelmektől és Szászországtól elég erősítésre tettek szert, amivel létszámbeli fölényhez jutottak a császáriakkal szemben. A császáriak túl későn reagáltak a svéd és a szász erők egyesülésére, csak akkor támadták meg Szászországot, amikor már a találkozó a két sereg között lezajlott. Tilly ennek ellenére esélyt látott a győzelemre. Az volt a terve, hogy elit egységeivel a jobbszárnyon legyőzi az újonc szászokat, majd minden erejét a svédek ellen fordítja.

A csata

[szerkesztés]

A két sereg felállása

[szerkesztés]

A császáriak hagyományos módon álltak fel, soraikban két horvát és négy magyar lovasezred szolgált (egyébként a nehezebben mozgó páncélos svéd lovasok nem szívesen elegyedtek harcba a könnyű horvát, kozák, magyar és tatár lovasokkal, mert sokkal fürgébben mozogtak). Középen a tüzérség mögött mély formációkban helyezkedett el a négy dandárra osztott gyalogság, a jobbszárnyon Fürstenberg gróf irányítása alatt a legjobb lovasezredek foglaltak helyet, amiket az Isolani gróf vezette horvát könnyűlovasezred, valamint a Wangler-gyalogezred támogatott, a lovasság soraiban pedig négy magyar lovasezred is állt. A balszárnyat Pappenheim gróf vezette, amely a maradék nehézlovasságból és a Holstein-gyalogezredből állt. A tartalék öt lovasszázadból állt, a centrum jobb oldalán foglalt helyet, a szászok lerohanására.
A svédek és a szászok egymás mellett, de külön-külön álltak fel. A szászok a császáriakhoz hasonlóan a centrumba mély alakzatba felállított gyalogságot, a szárnyakra kis létszámú lovasságot helyeztek ki, tüzérségüket a centrumuk jobb oldalára helyezve.
A svéd hadsereg a tűzerő maximalizálása érdekében széles alakzatot vett föl, hét gyalogezredük mindegyike három zászlóaljra oszlott, egy zászlóalj elöl, kettő mögötte támogatásként. Az első vonalat négy ilyen gyalogezred alkotta, mögöttük 500 lovas jelentette a közvetlen támogatást, a második vonal három gyalogezredből állt, őket 700 lovas támogatta. A svédek szárnyán lévő lovasság első soraiban muskétások helyezkedtek el, akik a lovasok pisztolyaihoz adtak tűztámogatást, a császári vértesekkel szemben.

A svéd seregben szolgáltak nagy számmal német nemzetiségű zsoldosok, továbbá skótok és angolok is.

A császári támadás a szászok ellen

[szerkesztés]

A svédek és a szászok korán reggel vonultak fel északi irányból, heves harcot folytatva a Podelwitz falut (ma Rackwitz része) védő horvát lovassággal. 600 méterre közelítették meg a császári csapatokat, akiknek a tüzérsége tüzet nyitott. A protestáns erők viszonozták a tüzet, tüzérségi fölényüknek köszönhetően sokkal több kárt okozva a császáriakban, mint amennyit ők elszenvedtek. Délután két órakor a Tilly kiadta a parancsot a támadásra, Fürstenberg és Pappenheim lovassága támadásra indult a szárnyakon. Pappenheimet visszaverte a svéd jobbszárny lovasságának és muskétásainak össztüze, Fürstenberg azonban el tudta űzni a kis létszámú szász lovasságot. Ezután a császári vértesek oldalba támadták a szászok gyalogsági centrumát, ami pánikba esett és menekülni kezdett.

A császári támadás a svédek ellen

[szerkesztés]

A császári gyalogság fél 3 körül ívben jobbra fordulva előrenyomult, hogy a szászok megfutamodásával szabaddá vált svéd balszárnyat megtámadja. Horn, a svéd balszárny parancsnoka áthelyezte a svéd második vonalat egy észak-dél irányban álló újabb vonalba, hogy felfogja a támadást. A császári egységek rosszul időzítették támadásaikat, a különálló dandárok nem egyszerre érkeztek, így a svédek komoly veszteségeket okozva sorozatosan visszaverték őket. Amellé a svéd muskétások rendkívül gyors sortüzeket zúdítottak az ellenségre, mert királyuk a csata előtt addig gyakorlatoztatta őket, amíg ők tudták a leggyorsabban lőni és újratölteni fegyvereiket.

A svéd ellentámadás

[szerkesztés]

Horn és Gusztáv Adolf 4 óra után ellentámadást indítottak a kivérzett császáriak ellen. A császári balszárnyról elűzték Pappenheimet és a svéd királynak sikerült meglepetésszerűen elfoglalni Tilly tüzérségét, hátulról is tűz alá vonva annak megingó gyalogságát. A császáriak az ellentámadást és a kettős tüzet már nem bírták, így menekülni kezdtek. A sereg nagy része elpusztult, a több mint hétezer német halott többsége az első sortüzek következében esett el, s a kilencezer fogoly már menekülés közben esett fogságba. Pappenheim némi lovassággal el tudott menekülni, a tüzérség viszont teljes mértékben a svédek kezébe került.

Következmények

[szerkesztés]

A Katolikus Liga hadserege szétesett és négy év múlva fel is oszlott, Tilly nem sokkal később meghalt, így ismét Wallenstein lett a császári hadsereg főparancsnoka, aki 1632-ben vereséget szenvedett Gusztáv Adolftól Lützennél, azonban a svéd király elesett a csatában.

Források

[szerkesztés]