Ugrás a tartalomhoz

Capua

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Capua
Capua központja
Capua központja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeCaserta (CE)
FrazionékSant'Angelo in Formis
Védőszent
Hivatalos ünnepvédőszent-fesztivál (február 5.)
Irányítószám81043
Körzethívószám0823
Forgalmi rendszámCE
Népesség
Teljes népesség17 609 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1329 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság25 m
Terület30 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 06′ 20″, k. h. 14° 12′ 50″41.105556°N 14.213889°EKoordináták: é. sz. 41° 06′ 20″, k. h. 14° 12′ 50″41.105556°N 14.213889°E
Elhelyezkedése Caserta térképén
Elhelyezkedése Caserta térképén
Capua weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Capua témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Capua község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében. A Capuai főegyházmegye érseki székhelye. A várost gyakran összetévesztik a szomszédos Santa Maria Capua Veterével, amely a 841-ben elpusztított ókori Capuae helyén alakult ki.

Fekvése

[szerkesztés]

A megye központi részén fekszik,, Nápolytól 25 km-re északra, a Campaniai-síkság északkeleti részén. Határai: Bellona, Caserta, Castel di Sasso, Castel Morrone, Grazzanise, Pontelatone, San Prisco, San Tammaro, Santa Maria Capua Vetere, Santa Maria la Fossa és Vitulazio.

Történelme

[szerkesztés]

Az ókori Capuae városát 841-ben 841-ben I. Radelchis beneventói herceg által felbérelt szaracén portyázók felégették a várost, csak a Santa Maria Maggiore-templom maradt épségben. A várost 856-ban építették újra, néhány kilométerrel távolabb az egykori településtől, amely helyén a későbbiekben egy másik település (Santa Maria Capua Vetere) alakult ki.

I. Atenulf 900-ban elfoglalta Beneventót és egyesítette a longobárd hercegségeket, amelyeket 981-ben Pandulf ismét felosztott fiai között. Ezek után Capua felülmúlta Beneventót és Salerno legfőbb ellenfele lett. IV. Pandulf uralkodása alatt a Capuai Hercegség a normannok segítségét kérte a Nápolyi Hercegség ellen vívott háborúban. A normannok a kezdeti sikerek után azonban átálltak IV. Sergius nápolyi herceg oldalára. Pandulf halála után a hercegséget fiai irányították, akik 1058-ban kénytelenek voltak behódolni I. Roger normann seregeinek. I. Roger leszármazottjai 1156-ig uralkodtak Capuában, amikor a város a Szicíliai Királyság része lett. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

Magyar vonatkozások

[szerkesztés]

1347 novemberében, miután minden diplomáciai lehetőséget kihasznált, I. Lajos magyar király haddal indult a Nápolyi Királyság ellen. Egyik alvezére, Niccolo Gaetano gróf a hadjárat első csatájában Capua városánál, a Volturno folyó egyik átkelőjénél 1348. január 11-én tönkreverte a Tarantói Lajos által vezetett nápolyi sereget. Az ütközet idején I. Lajos Benevento közelében tartózkodott a főseregével, mivel Gaetano gróf feladata eredetileg csak elterelő hadművelet lett volna, hogy a király vezette fősereg vonulását fedezze.

A capuai összeomlás hírére a nápolyi zsoldosok elszökdöstek Capua városából, amelyet a város parancsnoka, Altavilla gróf kénytelen volt megadni Gaetano grófnak. A csata után néhány nappal előbb I. Johanna nápolyi királynő, majd férje, Tarantói Lajos is elmenekült a királyságból, így az a capuai győzelemmel minden további kardcsapás nélkül a magyar király kezébe került. I. Lajos seregével január 16-án vonult át Capua városán Aversa felé menet.[2]

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalók

[szerkesztés]
  • Santi Stefano e Agata-katedrális
  • Santa Caterina-templom
  • Santa Maria delle Grazie-templom
  • Ponte Romano (római kori híd)
  • Castrum Lapidum (normann kori vár)
  • Palazzo del Municipio
  • Castello di Carlo V (Anjou-kori vár)
  • Palazzo Antignano
  • Palazzo Fieramosca
  • Palazzo Friozzi-Azzia
  • Palazzo Lanza
  • Palazzo Rinaldi-Campanino
  • Palazzo Rinaldi-Milano
  • középkori várfalak, bástyák és kapuk

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://demo.istat.it/?l=it
  2. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 96-98. oldal

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]