Csízió
A csízió eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár. Egy hónaphoz két sor tartozott. A versek latinul, általában erősen rövidített formában az egyházi ünnepeket és a fontosabb szentek ünnepét, vagyis a névnapokat jelezték. Mindegy egyes szótag egy napnak felelt meg a versben.
A 16. századtól csillagászati, egészségügyi, állattartási ismereteket tartalmazó népszerű tudományos művekhez, kalendáriumokhoz fűzték hozzá, majd az eredeti vers el is tűnt és a csízió szó a kalendáriumnak lett szinonimája.
A név eredete
[szerkesztés]A vers első két szava Cisio Janus. A "Cisio" a 'Circumcisio Domini' vagyis az 'Úr körülmetélése' ünnepének rövidítése, míg a 'Janus' a Januarius (= január) rövidítése, öt betüje a hónap első öt napját jelentette az Újévet is beleértve. A magyar Csízió név a Cisio olasz kiejtési alakjának felel meg. Más országokban 'Cisio Janus' az öröknaptár neve.
Története
[szerkesztés]Az első csíziók Nyugat-Európában 1200 táján keletkeztek. A latin Cisio Janust a középkorban magyarra is lefordították, a versek formája az eredeti hexaméter-disztichonról a magyarban páros rímű nyolcasra változott. A 15. század utolsó negyedéből származik a legrégebbi magyar nyelvű csízió. 16. századi csízió maradt fenn a Peer-kódexben és Székely István magyar kalendáriumában is.[1] A magyar nyelvű könyvnyomtatás megindulása után különböző kalendáriumok részévé vált. Egy további magyar nyelvű csíziót 1592-ben Heltai Gáspár nyomdájában nyomták. Ez a könyvecske hasonló német művek fordításán alapult. A csízióba szerkesztették Regiomontanus 'Temporal' című csillagászati könyvének szövegét is.
Az ilyen módon kalendáriummá alakult csízió igen sok kiadást ért meg, egészen a 20. századig a legtöbb írástudó ember könyvespolcán megtalálható volt. Becslések szerint négy évszázadon keresztül elterjedtségében a bibliával vetekedett. A csízió magyar szövege az 1650-ben készült lőcsei kiadványban rögzült. A korai csíziók hangsúlyozottan öröknaptárként készültek, csak 1797-től jelentek meg konkrét évszámmal. Híres csízió sorozatot adott ki a pesti Landerer nyomda 1833-ig, utána a Bagó család vette át a stafétabotot, akik a 20. század elejéig rendszeresen megjelentették a füzetet.
Tartalma
[szerkesztés]Hagyományosan a naptárral kezdődik a könyvecske, itt az egyházi ünnepeket és a szentek napját sorolja fel. Ezután rövid csillagászati összefoglaló következik, megadja a Naprendszer adatait, a bolygók a Nap és a Hold méreteit és távolságait, majd felsorolja a zodiákus egyes csillagképeit és a hagyományosan hozzájuk fűzött asztrológiai tudnivalókat, de gyakorlati tanácsokat is ad például arról, hogyan lehet hozzávetőlegesen meghatározni az időt tenyerünkből és egy fűszálból hevenyészett napóra segítségével. Ezután egészségügyi és életviteli tanácsok következnek, majd az időjárásról, különleges égi jelenségekről (nap- és holdfogyatkozásról, villámlásról, üstökösökről, hullócsillagokról, szivárványról ír. A lovak és egyéb háziállatok betegségeivel és gyógyításával foglalkozó hosszú rész fejezi be a népkönyvet. Végiglapozva egy 18. századbeli csíziót megállapítható, hogy tartalma lényegében ma is elfogadható tudományos ismereteken alapul, bizonyára komoly szerepet játszott az általános műveltség emelésében az évszázadok folyamán.
A latin nyelvű Cisiojanus
[szerkesztés]A Cisiojanus szövege[2] | |
Január cisio janus epi ¦ sibi vendicat oc feli mar an |
Július jul proces udal oc vil ¦ kili fra bene margar apost al |
Február bri pur blasus ag dor ¦ febru ap scolastica valent |
Augusztus pe steph steph protho six ¦ don cyr ro lau tibur hip eus |
Március martius adria per ¦ decoratur gregorio cyr |
Szeptember egidium sep habet ¦ nat gorgon protique crux nic |
Április april in ambrosii ¦ festis ovat atque tiburci |
Október remique franciscus ¦ marcus di ger arteque calix |
Május philip crux flor got ¦ johan latin epi ne ser et soph |
November omne novembre leo ¦ qua theo martin bricciique |
Június nic marcelle boni ¦ dat jun primi ba cyrini |
December december barba ¦ nico concep et alma lucia |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ MOLNÁR József–SIMON Györgyi: Magyar nyelvemlékek, Budapest, Tankönyvkiadó, 1977. 114. oldal
- ↑ Sziléziai, szászországi cseh és lengyel latin nyelvű 14. századi krónikák és kalendáriumok alapján Hermann Grotefend: Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit, Lemma Cisiojanus, Online-változat: H. Ruth. ([1] Archiválva 2010. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, 13-01-2007.)
Források
[szerkesztés]- Csízió, vagyis a csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírása. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1986. ISBN 963 232 409 9
További információk
[szerkesztés]- Magyar néprajzi lexikon
- Magyar katolikus lexikon
- Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai. AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980) Archiválva 2021. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A legrégebbi magyar nyelvű csízió betűhű szövege elérhető és kereshető az Ómagyar korpuszban.
- A Hoffgreff-Heltai nyomda, a magyar tipográfia műhelye. Haiman György tanulmánya a Csízió hasonmásával / Csízió magyar nyelven, azaz magyar planétás könyv; Zrínyi, Bp., 1978