Cson Duhvan
Cson Duhvan | |
Dél-Korea 5. elnöke | |
Hivatali idő 1980. szeptember 1. – 1988. február 25. | |
Előd | Pak Cshunghun ( ) |
Utód | No Theu ( ) |
Katonai pályafutása | |
Csatái | vietnámi háború |
Született | 1931. március 6.[1][2] Necshon ( ), Dél-Kjongszang[3] |
Elhunyt | 2021. november 23. (90 évesen) Szöul |
Párt | Demokratikus Igazság Pártja (1981?–1988?) |
Szülei | Chun Sang-woo |
Házastársa | I Szundzsa (이순자, ) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | katona |
Iskolái | Korea Military Academy |
Halál oka | mielóma multiplex |
Vallás | buddhizmus (eredetileg katolicizmus) |
Díjak |
|
Cson Duhvan aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cson Duhvan témájú médiaállományokat. |
Cson Duhvan (hangul: 전두환, handzsa: 全斗煥, RR: Chun Doo-hwan ; Necshon ( ), 1931. január 18. – Szöul, 2021. november 23.[4]) koreai tábornok, 1980. szeptember 1. és 1988. február 25. között a Koreai Köztársaság elnöke.[5]
Élete
[szerkesztés]Cson ( ) földművelő családba született. 1951-ben végezte el a műszaki szakiskolát Teguban ( ), ezután beiratkozott a Koreai Katonai Akadémiára. Tanulmányait 1955-ben fejezte be, mint gyalogsági tiszt. 1958-ban feleségül vette I Szundzsát ( ), I Gjudong ( ) dandártábornok leányát.
A hadseregben
[szerkesztés]Bár a koreai háború egyetlen ütközetében sem vett részt, a vietnámi háborúban egy koreai hadosztály parancsnoka lett Dél-Vietnámban. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután Pak Csong Hi ( ) 1962-ben magához ragadta a hatalmat, Cson ( ) lett a junta belügyminisztere, majd 1963-ban a KCIA (Koreai Központi Hírszerző Ügynökség) személyzeti főnöke. Ezt követően különféle hivatali tisztségeket töltött be, és 1978-ban tábornokká léptették elő.
Politikai pályán
[szerkesztés]Pak ( ) elnök 1979-es meggyilkolása után Cson ( ) vezette a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. 1979 decemberében több gyanúsítottat letartóztattak – köztük vetélytársát, Csong Szunghva ( ) tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét. Lényegében katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egyik frakciójának élén, és Csong ( ) sok hívét eltávolította a hatalom közeléből.
Bár az elnök hivatalosan Cshö Gjuha ( ) (최규하) volt, a valódi hatalmat Cson ( ) gyakorolta, és 1980 áprilisában ő lett a KCIA főnöke. A hadsereg májusban a polgári kormányzás utolsó kulisszáitól is megszabadult, és rendkívüli állapotot hirdetett ki. Amikor augusztus 16-án Cshö ( ) elnök lemondott, helyére ideiglenesen Pak Cshunghun ( ) került, szeptember 1-jén pedig Cson ( ) lett az elnök. A rendkívüli állapot még érvényben volt, amikor Cson ( ) 1980 végén elfogadta az új alkotmányt, amely lehetővé tette, hogy kemény kézzel gyakorolja a hatalmat.
Nehézségek a kormányzásban
[szerkesztés]Elnökségét több válság nehezítette:
- 1982-ben a kormányzatot is érintő korrupció miatt kénytelen volt minisztereinek felét leváltani
- 1983-ban egy észak-koreai ügynökök által elkövetett merénylet miatt több magas rangú tanácsadójától és miniszterétől kellett megválnia.
Gazdasági programja
[szerkesztés]Cson ( ) a gazdasági növekedésre és a politikai stabilitás fenntartására törekedett; elnöksége alatt folytatódott Dél-Korea exportorientált gazdasági fejlődése, és az ország gyorsan iparosodott.
Politikai karrier vége
[szerkesztés]Az 1980-as alkotmány nem tette lehetővé, hogy Cson ( ) a hétéves elnökség leteltével továbbra is hivatalban maradjon. 1987-ben ő választotta ki No Theut ( ) (노태우), hogy saját Demokratikus Igazság Pártjának elnökjelöltje legyen. 1988-ban politikai zavargások arra kényszeríttették, hogy bocsánatot kérjen az elnöksége idején elkövetett hatalmi túlkapásokért. Ígéretet tett, hogy személyes vagyonát az államnak ajándékozza, és buddhista kolostorba vonult vissza.[6]
1995 decemberében letartoztatták, mivel idézésre nem jelent meg a bíróság előtt, hogy kihallgassák az 1979-es hatalomátvételének körülményeivel és az 1980-as diáklázadás leverésével kapcsolatban,[7] majd 1996 januárjában megvádolták, hogy hivatali ideje alatt titkos alapot hozott létre.[8] Még ugyanebben az évben a szöuli bíróság halálra ítélte, a vád az 1979-es katonai államcsínyben és egy kvangdzsui ( ) tüntetés elfojtásában játszott szerepe volt. 1997 végén amnesztiában részesült.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Chun Doo Hwan. Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
- ↑ Chun Doo Hwan died
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub. Budapest, 2003.
- ↑ Britannica Hungarica világenciklopédia, 4. köt., [Bp.], Magyar Világ K., [1995].
- ↑ http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=50237 Archiválva 2014. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Narancs, 1995. december 5. – Hírösszefoglaló
- ↑ http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=49166 Archiválva 2014. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Narancs, 1996. január 16. – Hírösszefoglaló
- ↑ http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=117025&vokshir=1 Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben MTI: Államfők, diktátorok elleni halálos ítéletek – Magyar Hírlap, 2006. december 30.
Elődje: Pak Cshunghun (박충훈, ) |
Dél-Korea elnöke 1980–1988 |
Utódja: No Theu (노태우, ) |