Egérfélék
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora miocén – jelen | ||||||||||||||||||||||||||||
 Erdei egér (Apodemus sylvaticus)
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Egérfélék témájú médiaállományokat és Egérfélék témájú kategóriát. |
Az egérfélék (Muridae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó család.
A család fajai az egész világon elterjedtek. Még a Déli-sarkvidéken is megtalálhatók.
A rágcsálók legfajgazdagabb családja 817 fajjal.
Zambiában és Malawin az egérhús csemegének számít.[1]
Jellemzőik
[szerkesztés]Az egérfélék kis termetűek, a legtöbb faj testhossza farok nélkül 10 cm körüli. A legkisebb faj az afrikai törpeegér (4,5–8 cm), a legnagyobb a Phloeomys cumingi (44–48 cm, 1,45-2,1 kg). Rendszerint karcsúak, a testüknél hosszabb farokkal, jól fejlett tapogatószőrökkel, de mindezek erősen változhatnak. Egyes fajok hosszú lábaikkal ugrálnak, míg mások széles talpukkal és fogófarkukkal inkább a mászáshoz idomultak. Megint más fajoknak nincs egyik adaptációja sem. Leggyakrabban barnák, de vannak köztük szürkék, feketék, és előfordulnak fehér foltok is.[2]
Általában kiválóan hallanak és szagolnak. Sok faj, például az ugróegerek (Dipodidae) a sivatagi körülményekhez alkalmazkodtak, és csekély vízmennyiséggel hosszú ideig bírják. Állkapocsizmaik erősek. Fogképletük:
Gyakran szaporodnak, almaik általában nagyok. Vemhességi idejük többnyire 20-40 nap. A kölykök általában szőrtelenül és vakon születnek, habár vannak kivételek, például az Acomys.[2]
Előfordulásuk
[szerkesztés]
Az egérfélék majdnem minden helyen megtalálhatók a világon. Kivételt az óceáni szigetek és az Antarktisz jelentenek. Néhány fajt, mint a házi egeret és a házi patkányt az ember terjesztette el.
Az egérfélék sokféle biotópot elfoglalnak, a trópusi esőerdőktől a tundrákig. Bár a legtöbbjük szárazföldi, vannak félig vízi életmódú és fán élő fajok is.[3]
Táplálkozásuk
[szerkesztés]Az egérfélék sokféle táplálkozási típust képviselnek a mindenevő generalistától, ami a csokit és a cipőtalpat is megeszi, a specialistákig, amik csak földigilisztával, gombával vagy vízi gerinctelenekkel táplálkozik.[3] A legtöbb faj inkább növényeket és gerincteleneket eszik, gyakran tárolnak magvakat és más növényi anyagokat a szűkösebb időkre. A méhészetben több faj is problémás, mert amikor a méhek elülnek, akkor behatolnak a kaptárba, és fészket raknak ott. Szagukkal, rágcsálásukkal zavarják a méheket, rongálják a lépeket. Az enyhébb idő elérkeztével elhagyják a kaptárat, vagy a méhek agyonszurkálják. Hét mm-es ráccsal szoktak védekezni ellenük.
Állkapcsuk sciurognathous típusú, és diasztémájuk is van.[4] Nincs szemfoguk, és nincsenek előőrlőik sem. A legtöbb fajnak három őrlője van, és ezek természete fajonként változó.
Szaporodásuk
[szerkesztés]Egyes fajok társasak, mások magányosak. Megszokott, hogy a nőstények évente több almot szülnek. A melegebb területeken egész évben szaporodnak. Habár a legtöbb faj várható élettartama nem éri el a két évet, gyors szaporodási ciklusuk miatt képesek hamar elszaporodni, ha sok a táplálék, és ugyanilyen hamar visszaesni, ha az élelem elfogyott. Ez gyakran három-négyéves ciklusokban következik be.[5]
Evolúciójuk
[szerkesztés]Az egérfélék evolúciója sok más kis termetű emlőshöz hasonlóan a leletek hiánya miatt kevéssé ismert. Valószínűleg hörcsögszerű emlősökből fejlődtek ki Ázsiában a miocén kezdetén. Csak ezután kezdtek el terjeszkedni a hűvösebb éghajlatú területek felé. A holocén alatt mindenütt gyakorivá váltak, ami az ember vándorlásaihoz köthető.[6][7][8][9]
Rendszerezés
[szerkesztés]A családba az alábbi 5 alcsalád tartozik:
- Deomyinae Thomas, 1888 - 44 faj
- Versenyegérformák (Gerbillinae) Gray, 1825 - 103 faj
- Leimacomyinae Musser & Carleton, 2005 - 1 faj
- Egérformák (Murinae) Illiger, 1811 - 639 faj
- Szélesfülűegér-formák (Otomyinae) Thomas, 1897 - 30 faj
Korábban a következő családok és alcsaládok fajait is az egérfélék családjába sorolták: pocokformák (Arvicolinae), hörcsögformák (Cricetinae), sörényespatkány-formák (Lophiomyinae), betűfogúformák (Sigmodontinae), hörcsögpatkányformák (Cricetomyinae), kúszóegérformák (Dendromurinae), madagaszkáriegér-formák (Nesomyinae), petromyscinae, mystromyinae, calomyscidae, tüskéspelefélék (Platacanthomyinae), földikutyaformák (Spalacinae), gyökérrágóformák (Tachyoryctinae) és zokorformák (Myospalacinae).
Az irodalomban
[szerkesztés]
Az egérfélék szerepelnek az irodalomban, köztük népmesékben és tündérmesékben is. A Hamelni patkányfogó című mesében a patkányfogó magával csalja a patkányokat, de nem fizetik ki a bérét, így a gyerekeket is elviszi.[10] Bővebben lásd itt: A hamelni patkányfogó. Egerek szerepelnek Beatrix Potter könyvecskéiben, többek között a ikövetkezőkben: The Tale of Two Bad Mice (1904), The Tale of Mrs Tittlemouse (1910), The Tale of Johnny Town-Mouse (1918), and The Tailor of Gloucester (1903).[11] Ezek közül a legutóbbit J. R. R. Tolkien írta, és talán a legközelebb áll a tündérmeséhez, a többi állatmese. Aesopus meséi között is van, amiben egerek szerepelnek, mint A macska és az egér, és A béka és az egér.[12] James Herbert regényében, a The Ratsben (1974), egy csapat óriáspatkány megeszik egy csavargót.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 1001 Unbelievable Facts, p 40
- ↑ a b Berry, R. J.; Årgren, G. (1984), Macdonald, D., ed., The Encyclopedia of Mammals, New York: Facts on File, pp. 658–663 & 674–677, ISBN 0-87196-871-1
- ↑ a b ADW: Subfamilies of Muridae. animaldiversity.org . (Hozzáférés: 2015. november 8.)
- ↑ Muridae (Old World mice and rats, gerbils, whistling rats, and relatives). Animal Diversity Web . (Hozzáférés: 2015. november 8.)
- ↑ Nowak, Ronald M.. Walker's Mammals of the World. JHU Press (1999. április 7.). ISBN 9780801857898
- ↑ Savage, R. J. G.; Long, M. R. (1986), Mammal Evolution: an Illustrated Guide, New York: Facts on File, p. 124, ISBN 0-8160-1194-X
- ↑ Jansa, Sharon. A. & Weksler, Marcelo (2004), "Phylogeny of muroid rodents: relationships within and among major lineages as determined by IRBP gene sequences", Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (1): 256–276, doi:10.1016/j.ympev.2003.07.002, <http://www.faculty.uaf.edu/ffmw1/pdfs/jansa.2004.pdf>. Hozzáférés ideje: 2007-11-24 Archiválva 2008. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2008. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- ↑ Michaux, Johan; Reyes, Aurelio & Catzeflis, François (1 November 2001), "Evolutionary history of the most speciose mammals: molecular phylogeny of muroid rodents", Molecular Biology and Evolution 18 (11): 2017–2031, ISSN 0737-4038, doi:10.1093/oxfordjournals.molbev.a003743, <http://mbe.oxfordjournals.org/cgi/content/abstract/18/11/2017>
- ↑ Steppan, Scott; Adkins, Ronald & Anderson, Joel (2004), "Phylogeny and divergence-date estimates of rapid radiations in muroid rodents based on multiple nuclear genes", Systematic Biology 53 (4): 533–553, doi:10.1080/10635150490468701, <http://bio.fsu.edu/~steppan/Steppan_et_al_Muroidea_2004.pdf>
- ↑ Mieder, Wolfgang. The Pied Piper: A Handbook. Greenwood, 71 and passim. o. (2007). ISBN 0-313-33464-1[halott link]
- ↑ Tolkien, J. R. R.. On Fairy-Stories. HarperCollins, 16. o. (2001). ISBN 0-007-10504-5
- ↑ Gibbs, Laura: Aesopica. MythFolklore.net, 2002. november 2. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
- ↑ Holland, Steve: James Herbert obituary. The Guardian, 2013. március 21. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
Források
[szerkesztés]- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Pocokformák
- ITIS szerinti rendszer besorolása
- Örösi Pál Zoltán: Méhek között (1957).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Muridae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
