Eustatie Altini
| Eustatie Altini | |
| Született | 1772[1] Zagora |
| Elhunyt | 1815 (42-43 évesen)[1][2] Jászvásár |
| Álneve |
|
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bécsi Képzőművészeti Akadémia (1789–) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eustatie Altini témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eustatie Altini (Zagorá Pilíu, 1772 körül – Jászvásár, 1815) görög származású moldvai neoklasszicista festő.
Élete
[szerkesztés]1772-ben született az Oszmán Birodalomban, egy görögök által lakott kis faluban. 1780-ban a család a török elnyomás elől Moldvába, Jászvásárra menekült, ahol a fiú Nicolae festő tanítványa lett. Mivel felfigyeltek tehetségére, 1789-ben[3] Alexandru Ipsilanti moldvai fejedelem, más források szerint az 1790–1791-ben Jászvásáron időző Patyomkin herceg[4][5] támogatásával a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára küldték, ahol festészetet tanult Heinrich Füger, Johann Baptist Lampi és Hubert Maurer irányításával.[6]
Bécsben megismerkedett a nyugati festészet technikájával. Megtanulta többek között, hogyan építse be az ortodox ikonográfia hagyományai közé a perspektívát és a chiaroscurót.[7] Bécsből hazatérve egyike lett a neoklasszikus stílus művelőinek és egyike az első román akadémistáknak.[8] Meghonosította az olajfestészetet, és festészeti osztályt vezetett a Jászvásári Fejedelmi Akadémián,[9] ahova a szomszédos Havasalföldről is jöttek tanítványok.[10]
Munkássága
[szerkesztés]Munkásságának központjában az egyházi festészet állt; ő alkotta például a jászvásári Banu-templom és Szent Szpiridon-templom ikonosztázának festményeit és szobrait. További munkái: a bălţi-i Szent Miklós-templom mára már elveszett ikonjai (1803), császári ikonok a jászvásári régi metropólia Szent György-temploma számára, az ikonosztáz festése a románvásári érseki székesegyházban (1805), Szent Miklós ikonja a jászvásári Negyven szent vértanú templomban.[5]
Tevékenységének másik jelentős ága a portréfestés. Számos női portré mellett megfestette Veniamin Costache metropolita fiatalkori arcképét,[11]) akit gazdag és divatos ifjúként ábrázolt.[12] Megfestette Scarlat Callimachi fejedelmet, és őt feltételezik egy Alexandru Moruzi fejedelmet ábrázoló festmény alkotójának is.[13]
Emlékezete
[szerkesztés]A jászvásári Negyven szent vértanú templomban mellszobrot állítottak neki.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.)
- ↑ Altini, Eustatie, Eustatie Altini
- ↑ Histoire de l'humanité: 1789-1914. Collection histoire plurielle vol. 6. Ed. Ali Moussa Iye, Albert Ollé-Martin, Violaine Decang. (hely nélkül): UNESCO. 2008. 888. o. ISBN 978-923-2028-15-0
- ↑ Erica-Valentina Ioja: De la meșter zugrav la portretist de șevalet – incursiune în statutul artistului în secolul XVIII – începutul secolului XIX –. artainromania.ro (2018. március 3.) (Hozzáférés: 2021. május 19.) arch
- ↑ a b Cornelia Bordașiu: Datarea picturii iconostasului de la biserica „Banu” din Iași. www.monumentul.ro. Simpozionul Național Monumentul. Tradiție și viitor, ediția a XI-a (2012. január 25.)
- ↑ Remus Niculescu: Altini, Eustatie. www.oxfordartonline.com. Grove Art Online (Hozzáférés: 2021. május 19.)
- ↑ Ion Țurcanu: Istoria românilor: Cu o privire mai largă asupra culturii. Brăila: Istros. 2007. ISBN 9789731871028
- ↑ Sorin Iftimi: Turnul bisericii „Sfântul Spiridon”. monumentul.ro. Simpozionul Național Monumentul. Tradiție și viitor
- ↑ Paula Scalcău – Georgeta Penelea-Filitti: Elenismul în România: o istorie cronologică. București: Omonia. 2006. 113. o. ISBN 978-973-8319-27-1
- ↑ Primitivii picturii românești moderne – partea a doua. artistiromani.wordpress.com (2008. augusztus 8.) (Hozzáférés: 2021. május 19.)
- ↑ Ioana Vlasiu: Recenzii: MARINA SABADOS, Grigorescu la Agapia, Editura Doxologia, Iași, 2012, 240 p., 207 ilustrații. www.istoria-artei.ro (Hozzáférés: 2021. május 19.)
- ↑ Adrian-Silvan Ionescu: Moda românească 1790-1850 între Stanmbul și Paris. București: Maiko. 2001. 133. o. ISBN 978-973-8560-61-1
- ↑ Sorin Iftimi: Chipurile domnitorului Alexandru Moruzi în portrete din secolul XIX. Cercetări Istorice, XXXIV. évf. (2015)
- ↑ Tudorel Rusu: Biserica unde a slujit diaconul și scriitorul Ion Creangă a fost resfințită. mmb.ro (2020. június 29.) (Hozzáférés: 2021. május 19.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Eustaţie Altini című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Remus Niculescu: Eustatie Altini. Studii și Cercetări de Istoria Artei Seria artă plastică, I. évf. (1965) 3–64. o.