Ugrás a tartalomhoz

Ferrari 412 T1

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferrari 412 T1
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóScuderia Ferrari
ElőzőFerrari F93A
KövetkezőFerrari 412 T2
Műszaki adatok
VázszerkezetSzénszálas méhsejt szerkezetű monocoque
Első felfüggesztésDupla keresztlengőkaros, torziós karok
Hátsó felfüggesztésMint az előző
MotorFerrari Tipo 041/043 3,5L V12 szívó
VáltóFerrari 6 sebességes szekvenciális félautomata
Tömeg505 kg
ÜzemanyagAgip
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)olasz Scuderia Ferrari
Pilóták27. FRA Jean Alesi
27. ITA Nicola Larini
28. AUT Gerhard Berger
Első versenyBrazília 1994-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1994-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek1
Dobogós helyezések11
Edzéselsőségek3
Leggyorsabb körök0

A Ferrari 412 T1 egy Formula–1-es autó, melyet a Scuderia Ferrari tervezett és versenyeztetett az 1994-es Formula-1-es világbajnokság során. Pilótái Jean Alesi és Gerhard Berger voltak, két verseny erejéig pedig az sérült Alesit helyettesítő Nicola Larini.

Áttekintés

[szerkesztés]

Az autó neve a hengerenkénti szelepek számából (4), a V12-es motorból, illetve a transzverzális váltót jelölő T betűből tevődik össze. Az előző évhez képest újra teljesen versenyvörös (Rosso Corsa) lett a kasztni, és már hangsúlyosabb volt a később a csapat főszponzorává váló Marlboro reklámja is. További jelentős szponzoruk volt a Pioneer és az Agip.

Miután az 1994-es idényre betiltották gyakorlatilag az összes olyan fejlesztést, amit a pilótákat segítőnek tekintettek, már az előző idényben elkezdtek ennek az autónak a fejlesztésére koncentrálni és ezeket a tilalmakat szem előtt tartani. Ez jól jött a Ferrarinak, ugyanis például betiltották az aktív felfüggesztést, ami az F93A-n nem is működött megbízhatóan. Külsőre jellegzetesek voltak még a masszív oldaldobozok és a karcsú, lekerekített orr. Maga az orr is magasan helyezkedett el, ugyanezt a megoldást rajtuk kívül csak a Benetton alkalmazta ebben az évben, és az övék még magasabban volt. Az alapötletet az 1990-es Tyrrell 019-es autóról vették. Számos szakember érkezett a Ferrarihoz a Honda mérnöki csapatától, akik akkor már nem vettek részt a Formula-1-ben.

Az első két futamon még a Tipo 041-es, előző évi motorral vettek részt, majd San Marinóban az időmérő edzésen debütált a 043-as alszámú erőforrás, ami már több mint 800 lóerőre volt képes. A német nagydíjtól kezdve áttértek ennek használatára.[1]

A szezon

[szerkesztés]

Ebben az évben a Ferrari már lényegesen jobban teljesített, mint az azt megelőző években. Háromszor pole pozíciót szereztek, Berger pedig megnyerte a német nagydíjat, amivel egy 57 verseny óta tartó nyeretlenségi szériát szakítottak meg. A jobb eredmények elérésében csak az akadályozta meg őket, hogy az autó megbízhatatlan volt, és emiatt gyakran kiestek a versenyzők. 71 gyűjtött ponttal végül a konstruktőri harmadik helyet szerezték meg.

Teljes Formula–1-es eredménylistája

[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Kasztni Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1994 Scuderia Ferrari 412 T1 Ferrari Tipo 041

Ferrari Tipo 043 V12

G BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 71 3.
FRA Jean Alesi 3 5 4 3 KI 2 KI KI KI KI KI 10 3 6
ITA Nicola Larini KI 2
AUT Gerhard Berger KI 2 KI 3 KI 4 3 KI 1 12 KI 2 KI 5 KI 2

Források

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 2.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari 412 T1 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.