Ugrás a tartalomhoz

Fodor Ármin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fodor Ármin
Született1862. január 27.
Nagymihály
Elhunyt1944. február 23. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabíró,
jogtudós,
kodifikátor
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1885)
SablonWikidataSegítség

Fodor Ármin, Fleischner (Nagymihály, Zemplén vármegye, 1862. január 27.Budapest, 1944. február 23.)[1] magyar bíró, jogtudós, kodifikátor, kúriai tanácselnök.

Élete és tudományos tevékenysége

[szerkesztés]

Fleischner Illés gazdálkodó és Haas Magdolna fiaként a Zemplén megyei Nagymihály községben született 1862. január 27-én. (Nevét 1881-ben magyarosította Fodorra.) A gimnáziumot Ungváron végezte el. Jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1885-ben jogi doktorátust, egy évvel később pedig ügyvédi oklevelet szerzett.

1884-ben a Budapesti Törvényszék munkatársaként helyezkedett el, majd. 1890-ben az V. Kerületi Járásbíróság albírójának nevezték ki. 1892-től az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályán alkalmazták. 1901-től a Fővárosi Ítélőtábla bírájaként dolgozott. 1911-ben lett bíró a Magyar Királyi Kúrián. 1924-től címzetes jelleggel, 1929-től pedig ténylegesen is kúriai tanácselnökként tevékenykedett. Tagja volt a magánjogi törvénykönyvet előkészítő bizottságnak. 70 évesen, 1932-ben vonult nyugállományba.

Hosszú pályafutása alatt jelentős jogászi, jogtudósi és szakírói tevékenységet fejtett ki. Már 1892-től az Igazságügyi Minisztériumban bekapcsolódott a Térfy Gyula nevével fémjelzett peres eljárási reformmunkálatokba, egy évvel később pedig másik neves jogászunk, Plósz Sándor munkatársaként aktívan részt vett a magyar polgári perrendtartás előkészítési és életbe léptetési munkálataiban. A törvény tervezetéhez ő írt alapos és nívós indokolást is, amelyet 1893-ban kiadtak. (A törvényt végül 1911-ben fogadták el.) 1910 és 1912 között Fodor képviselte Magyarországot a váltójog nemzetközi egységesítésére összehívott hágai államértekezleten, amelyen a témára vonatkozó nemzetközi egyezmény is megszületett. Külföldön is elismert jogászunkat a Nemzetközi Jogi Társaság választmányi tagjának is megválasztották. Az 1920-as években a magánjogi törvénykönyv összeállítása területén széles körű kodifikátori szerepet vállalt.

1923-tól a Magyar Jogász Egylet alelnöki funkcióját is ellátta. Jogi szakfolyóiratok és különböző lapok 1890-től számtalan írását közölték. A sajtótermékek gazdag skáláján az alábbiak emelendők ki: Ügyvédek Lapja, A Jog, Egyenlőség, Magyar Jogász Újság, Magyar Jogászegyleti Értekezések, Jogállam, Jogtudományi Közlöny.

Jogászi munkásságát és publikációs tevékenységét egyaránt a szorgalom, a minőség és a sokoldalúság jellemezte: kortársai is egyértelműen elismerték, hogy a magyar magánjog, a polgári perrendtartás szakterületén maradandót alkotott. Kiemelkedő munkájáért a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Felesége Hermann Adolfine volt.

1944. február 23-án, 82 éves korában hunyt el Budapesten.

Társadalmi tisztségei

[szerkesztés]

Munkái

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 242/1944. folyószáma alatt.

Források

[szerkesztés]