Ugrás a tartalomhoz

Görög polgárháború

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Görög polgárháború
A Görög Hadsereg ágyúja a polgárháború alatt
A Görög Hadsereg ágyúja a polgárháború alatt
Dátum1942–1949
HelyszínGörög Királyság
Casus belliAz EAM át akarta venni a hatalmat, felrúgta a casertai szerződést
EredményA kommunisták leteszik a fegyvert, kiszorulnak Görögországból, az ország monarchiává alakul
Harcoló felek
Görög Népi Felszabadító Hadsereg (ELASZ)
Szláv Nemzeti Felszabadítási Front
Hellén Hadsereg
Parancsnokok
Nikosz Zachariadisz
Markosz Vafiadisz
Alexander Papagosz
Thrasyvoulos Tsakalotos
Haderők
51 000150 000
Veszteségek
38 839 halott és sebesült,
20 128 fogságba esett
16 753 halott,
40 398 sebesült,
1024 eltűnt,
856 dezertált
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög polgárháború témájú médiaállományokat.

A görög függetlenségi és polgárháború 1942-től 1949-ig tartott, amelynek során a kommunista erők hadserege (ELASZ) megpróbálta fegyverrel elfoglalni egész Görögországot. Nagy-Britannia segítségére sietett a kormánynak, amelynek sikerült 1949-re legyőznie és felszámolnia a kommunista hadsereget.

Előzmények

[szerkesztés]

1941. szeptember 27-én megalakult a kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) a németek által megszállt Görögországban. 1942 nyarán indítottak harcot Közép-Görögországban és Észak-Peloponnészoszon. Nagy-Macedónia szerb terve szellemében együttműködtek a macedón Szláv Nemzeti Felszabadítási Fronttal (SNOF).

A harcok kitörése

[szerkesztés]

A dél-epiruszi monarchista Görög Demokratikus Nemzeti Szövetséggel (EDESZ) 1943 októberétől fegyveres harcba bonyolódó ELASZ 1944-re felszámolta a közvetlen riválisait, s kivédte a szintén októberben induló német tisztogató hadműveletet. Az albán határtól Attikáig húzódó felszabadított körzetben („Hegyi Görögország”) Markosz Vafiadisz (Markosz tábornok) vezetésével 1944. március 10-én kormány, majd kétfordulós (április 25., 30.) közvetett választással parlament alakul.

A brit nyomásra kötött, 1944. május 20-i libanoni és a szeptember 26-i casertai szerződés szerint a világháború alatt a Kairóba menekült, monarchistákból álló emigráns kormány és a kommunisták Jorgosz Papandréu vezetésével – egynegyedében kommunista – egységkormányt alakítottak, amire a Vafiadisz-kormány november 5-én feloszlott. A megegyezés szerint a seregeiket feloszlatva fegyvereseiket a kormány alá rendelték, az ELASZ Athént átengedte a brit csapatoknak, az államformáról népszavazást rendeztek. Az EAM letett Nagy-Macedónia tervéről. Az 1944. november 2-re befejeződő német kiürítés közben a nagyrészt az ELASZ uralta Görögországban októberben brit csapatok szálltak partra.

Az EAM a végrehajtás problémái miatt a casertai egyezményt felmondva december 1-jén kilépett a kormányból. Az EAM december 3-ára többszázezres tüntetést szervezett Athénba. A tüntetőkre a rendőrség tüzet nyitott, megölve 28 embert. A véres tüntetéssel vette kezdetét a harc Athénért, a dekemvriana néven ismertté vált decemberi összecsapássorozat.[1] A brit csapatok 5-i beavatkozása nyomán az ELASZ vereséget szenvedett, s az 1945. február 12-i varkizai béke – a Görögország Kommunista Pártja (GKP) legalitásának elismerése, parlamenti választás és az államformáról tartandó referendum fejében – előírta lefegyverzését.

A GKP a varkizai béke problémái miatt 1946 februárjában a választás bojkottja és fegyveres harc mellett döntött. A március 31-i választáson 59,7%-os részvétel mellett a royalista Egyesült Nemzeti Tábor győzött 55,1%-kal, a szeptember 1-jei népszavazás a monarchia mellett tört lándzsát 68,4%-os eredménnyel. Az 1946. október 28-án alakult, 1947-re 25 000-es Görög Demokratikus Hadsereg (DSZE) albán, jugoszláv, bolgár támogatással, szovjet kiképzőtisztekkel (a szlovéniai Bledben Balkáni Vezérkar alakul) újra létrehozta „Hegyi Görögországot”, és 1947. december 24-én Vafiadisz vezette ellenkormány alakult. Egyetlen ország sem ismerte el az új kormányt, akárcsak a szerb tervet felmelegítve 1949. március 1-jén deklarált Nagy-Macedóniát.

Külföldi beavatkozás

[szerkesztés]

Anglia 1947. február 21-én, Görögország március 3-án fordult segítségért az Egyesült Államokhoz, amely Truman elnök március 12-i beszéde, a „Truman-doktrína” után átvette a katonai irányítást Közös Védelmi Tanács néven. A jugoszláv-szovjet konfliktussal bojkott alá került Jugoszlávia nyugati segítség fejében 1949. június 23-án lezárta határait. A kormányerők a grammoszi bázisok elleni júliusi offenzívával a partizánokat Albániába szorították, a DSZE október 16-án letette a fegyvert. A függetlenségi és polgárháború 150 000 áldozata mellett 65 000-en menekültek el Görögországból (közülük több ezren Magyarországra; számukra alapították a Fejér megyei Beloianniszt).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Greek Civil War
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög polgárháború témájú médiaállományokat.

További információk

[szerkesztés]
  • Magyarországi görögök: A görög menekültek érkezése
  • Dr. Mészáros Sándor teleporvos naplója. Egy magyar orvos a görög gyerekekért; Magyarországi Görögök Kutatóintézete–Bp., 2006
  • Köszönjük Magyarország!; Görög Országos Önkormányzat–Magyarországi Görögök Kutatóintézete–Görögség Háza Alapítvány, Bp., 2006
  • Giōrgos Tzintzīs: A magyarországi görögök politikai menekült státuszának megszüntetése; Ellīnikī Aytodioikīsī 2oy Diamerismatos Voydapestīs, Bp., 2019
  • Meneküléstörténetek. A görög polgárháború során gyermekként Magyarországra került görögök visszaemlékezései; szerk. Balogh Ádám, Christoforatos Lykourgos, Purosz Alexandrosz; Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete Csongrád Megyei Helyi Csoportja, Szeged, 2020 (Szegedi görög füzetek)
  • Trauma és megnyugvás; szerk. Fokasz Nikosz, Görög Athéna; Görög Intézet, Bp., 2020