Halhatatlan féreg

A halhatatlan féreg egy laposféregfaj. A halhatatlanság elvileg és potenciálisan érvényes, mert a férget bármikor érheti ’baleset’ is.

A Nottinghami Egyetem (Nagy-Britannia)^[1] kutatóinak sikerült kideríteni, hogyan képes egy laposféregfaj szembeszállni az öregedéssel és potenciálisan halhatatlanná válni.

A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS)^[2]szakfolyóiratban közzétett eredmény^[3] hozzájárulhat az emberi sejtek öregedésének lelassításában is. Az örvényférgek osztályába tartozó plenária-fajok már régen felkeltették a kutatók figyelmét korlátlan regenerációs képességükkel, mellyel sérült szöveteiket vagy akár elvesztett szerveiket pótolni tudják.

A kísérletek során a planáriák kétféle típusát vizsgálták: az egyik csoport szexuálisan, megtermékenyítéssel, a másik csoport aszexuálisan, egyszerű osztódással szaporodott. Mindkettő látszólag korlátlan regenerációra volt képes: sérülések esetén új izmokat, bőrt, sőt teljes agydúcokat is tudtak pótolni.

Korábbi kutatások már kiderítették, hogy a genetikai információt hordozó kromoszómakat alkotó DNS-szakaszok végén található egy géneket nem tartalmazó telomerrégió. Ez a régió azonban minden egyes osztódáskor rövidül. Az öregedés során a sejt addig képes további osztódásokra, amíg ez a szakasz túlságosan röviddé nem válik. Ha viszont egy sejtben a telomerek hosszát sikerül megőrizni (vagy a csonkolt végeket pótolni), akkor a sejt elméletileg a végtelenségig képes osztódni, azaz „halhatatlanná” válik.

2009-ben, az orvosi Nobel-díjjal jutalmazott felfedezés (Elizabeth Blackburn (USA), Carol Greider(USA) és Jack Szostak (Kanada) megosztva: „A telomerek és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért”) szerint létezik egy enzim, a telomeráz (telomer), mely képes a csonkolt telomervégeket pótolni, ez azonban a szexuális úton szaporodó szervezetekben (így az emberben is) csak a korai fejlődés során aktív.

A nottinghami kutatóknak sikerült az osztódással szaporodó planáriákban a telomeráz termeléséért felelős gént azonosítani: ezt az igazolta, hogy a gén „kikapcsolásával” a telomerek hossza elkezdett rövidülni.

További vizsgálatok során azt is sikerült megállapítani, hogy az osztódások során a gén aktivitása, illetve a telomerázenzim termelése drámai mértékben megnőtt, és ennek eredményeként az osztodással szaporodó planáriák képesek voltak a telomerek hosszát megőrizni. A szexuálisan szaporodó planáriáknál azonban kiderült, hogy bennük a telomerek hosszának megőrzését nem a telomerázenzim fokozott termelése tartja fenn. Ennek a mechanizmusnak a kiderítése még rejtély.^[4]

Jegyzetek

↑ http://www.nottingham.ac.uk/
↑ http://www.pnas.org/
↑ http://www.pnas.org/content/109/11/4209.full.pdf+html?sid=986db11f-ac41-4d20-bf8e-44fef6f4bf3d
↑ Halhatatlan férgek, Élet és Tudomány 2012/13

Források

Halhatatlan férgek, Élet és Tudomány 2012/13, 410-411 old

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Aubert G., Lansdorp P.M: Telomeres and Aging. (hely nélkül): Physiological Reviews 88 (2). 2008. 557–579. o.
Immortal Worms Defy Aging. www.sciencedaily.com (2012. február 27.) (Hozzáférés: 2013. április 21.)
Thomas C. J. Tan, Ruman Rahman, Farah Jaber-Hijazi, Daniel A. Felix, Chen Chen, Edward J. Louis, and Aziz Aboobaker: Telomere maintenance and telomerase activity are differentially regulated in asexual and sexual worms. www.pnas.org (2012. február 27.) (Hozzáférés: 2013. április 21.) doi

[1] ttps://www.nottingham.ac.uk/

[2] ttps://www.pnas.org/

[3] ttps://www.pnas.org/content/109/11/4209.full.pdf+html?sid=986db11f-ac41-4d20-bf8e-44fef6f4bf3d

[4] Halhatatlan férgek, Élet és Tudomány 2012/13

[1]

[2]

[3]

[4]