Hrodna

	Hrodna (Гроднa)
; Hrodna címere	; Hrodna zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Fehéroroszország
Alapítás éve	1128
Polgármester	Mecsiszlav Branyiszlavavics Hoj
Irányítószám	230000−230030, 231700
Körzethívószám	815
Testvérvárosok	Lista Ld. a Testvérvárosok és partnertelepülések bekezdésben.
	Népesség
Teljes népesség	361 115 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	2305 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90–147 m
Terület	142,11 km²
Időzóna	EET (UTC+2)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 53° 40′, k. h. 23° 49′53.666667°N 23.816667°EKoordináták: é. sz. 53° 40′, k. h. 23° 49′53.666667°N 23.816667°E
	Hrodna weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hrodna témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hrodna vagy Horadnya (belaruszul: Гродна, lengyelül: Grodno, oroszul: Гродно, litvánul: Gardinas) nagyváros Fehéroroszország északnyugati részén, a litván és a lengyel határ közelében, a Nyeman folyó és a Laszoszna (Loszoszno) összefolyásánál. A Hrodnai terület és a Hrodnai járás székhelye.

Fekvése

Minszktől 250 km-re nyugatra fekszik, a lengyel határtól 17 km-re (Kuźnica Białostocka 22 km), a litván határtól 25 km választja el. Lakossága 2006-ban 320 ezer fő volt, ezzel az ország 5. legnépesebb városa. Területe 80 km².

Történelem

Hrodna ősi szláv alapítású város, a Várhegyen (Zamkovaja gora) folytatott ásatások gazdag anyagi kultúrát tártak fel a kora középkorból. A város első írásos említése 1128-ból származik (Horoden). A 12. században a Grodnói fejedelemség székhelye volt, a litván és a lengyel határhoz való közelsége révén nagy kereskedelmi és stratégiai jelentősége volt. A Fekete-Ruténiá-nak nevezett terület legnagyobb városa volt, a teuton lovagrend számos támadást intézett ellene (1284-ben el is foglalták). 1250 körül a litvánok hódították meg a Nyeman völgyét, véglegesen 1270-ben került a város uralmuk alá. Vitold litván nagyfejedelem 1376–1392 között Grodno fejedelme is volt (a város ekkoriban Litvánia második fővárosa volt), innen indultak a litván hadak 1410-ben a grünwaldi csatába a lovagrend ellen, ahová rengeteg fehérorosz vitéz kísérte őket és harcolt velük. 1389-ben a nagyfejedelemség területén elsőként itt engedélyezték a zsidók letelepedését, akik aztán hamarosan a város egyik meghatározó népcsoportjává váltak. Hrodna 1496-ban kapott teljes magdeburgi városi jogokat.

A 16. században a lengyel–litván államszövetség egyik legfontosabb városa lett, Báthory István fejedelem itt építette fel reneszánsz stílusú palotáját (itt is halt meg 1586-ban) és a szejmnek is számos alkalommal adott otthont. A 17−18. században Hrodna hanyatlásnak indult a gyakori háborúk (1655–1658 között az oroszok majd a svédek foglalták el, az északi háborúban számos alkalommal cserélt gazdát), a feudális anarchia és az 1709–1710-es pestisjárvány miatt. Négy alkalommal (1675, 1720, 1750, 1782) tűzvész is pusztította a várost. Az 1770-es évektől megindult a lassú iparosítás, számos manufaktúra létesült, kis ideig orvosi akadémia is működött itt (1775−1781 között), amely a mai Fehéroroszország leghíresebb orvosi egyeteme elődjének tekinthető.

1793. május 27-én itt ülésezett a régi Lengyelország utolsó rendi országgyűlése (szejm), melynek legfontosabb határozata a nagy szejm által megalkotott május 3-i alkotmány hatálytalanítása volt. 1794-ben Tadeusz Kościuszko felkelésének egyik központja volt. 1795-ben a cári Oroszországhoz került, 1801-ben kormányzósági székhely lett. A lakosság nagy része üdvözölte az 1812. július 2-án bevonuló francia katonákat, Napóleon császár Hrodnát ekkor a rövid életű Litván Nagyhercegség fővárosává tette. Az 1830-as és 1863-as lengyel felkelésekben jelentős szerepet játszott a város. A jobbágyfelszabadítás (1861) és a Szentpétervár–Varsó-vasútvonal megépülése (1862) után gyors fejlődésnek indult, főként az élelmiszer-, fa- és dohányipar honosodott meg. 1887-ben 26 ezer, 1910-ben pedig már 65,5 ezer lakosa volt. A régi városrészek egy részét 1885-ben egy tűzvész pusztította el.

1915. augusztus 21-én a császári német hadsereg elfoglalta a várost, és egészen 1919-ig megszállás alatt tartotta. Ekkor az antant határozatával Lengyelországnak adták át. A Vörös Hadsereg 1920-ban 4 hónapra elfoglalta ugyan, de az 1921-es rigai szerződés értelmében Lengyelországhoz került. A két háború között gazdasága hanyatlásnak indult és közigazgatási központi szerepe is megszűnt. Népessége 1931-re 49 ezerre csökkent (ekkoriban lakosságának többsége zsidó és lengyel volt).

1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz került (a lengyelek 4 napon át védték várost, a Vörös hadsereg szeptember 24-én foglalta el). 1941. június 24-én az előrenyomuló hitleri német hadsereg foglalta el. A zsidó lakosság nagy részét megölték, de Hrodna – más belarusz városokhoz képest – kisebb károkat szenvedett, belvárosa viszonylag épen megmaradt. A város környékén intenzív partizánmozgalom folyt. A szovjetek 1944. július 16-án foglalták vissza Hrodnát, majd 1944 szeptemberében területi székhellyé tették. A háború után számos új üzemet (textilkombinát, cipőgyár stb.) létesítettek, sokoldalú ipari központtá vált. Lakossága főként az 1970-es évek óta növekszik gyorsan (1965-ben 98 ezer; 1980-ban már 202 ezer lakosa volt), a népességnövekedés napjainkban is tart. 2003-ban nagyszabású műemlék-restaurációba kezdtek, ma Hrodna az ország egyik leglátogatottabb műemlékvárosa.

Gazdaság, oktatás

Hrodna fontos iparváros, elsősorban könnyűiparáról nevezetes. Sokoldalú textilipara (finomposztógyártás, konfekcióipar), könnyűvegyipara (műszálgyártás, nitrogénműtrágya-gyártás) és élelmiszeripara (például sörgyár) van. Gépipara kardántengelyek és szerszámgépeket gyárt. Meg kell említeni még bőr-, fa-, dohány-, üveg- és építőanyag-iparát is. Hrodnában 3 egyetem (Hrodnai Állami Egyetem, Orvosi Egyetem, Mezőgazdasági Egyetem) működik.

Nevezetességek

Hrodna rendkívül gazdag műemlékekben. Az ásatások 12. századi erődítményt tártak fel és ebből az időből származik az ország egyik legértékesebb műemléke, a Szent Borisz és Gleb-templom, más néven Boriszoglebszkaja-templom vagy Kalozsa-templom (Vszevolod fejedelem két fia, Borisz és Gleb építtette, róluk nevezték el), amely középkori freskóiról is híres.

A szintén 12. századi vártemplom v. Alsó-templom (Pridvornaja v. Nyizsnyaja cerkov) csak romokban maradt fenn, a Nyeman fölé magasodó Régi kastély (Sztarij zamok) területén. A régi vártól északra, egy másik dombon találjuk az 1730−1750-es években épített királyi palotát, az Új kastélyt (Novij Zamok), amely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, közelében áll a jellegzetes tűztorony. A városközpontban számos értékes templomot találunk, így az 1720−1751 között épült Istenanya-templomot (cerkov Rozsgyesztva Bogorogyici), a Brigitta-nővérek barokk kolostortemplomát (1642) és a legismertebbet, a főtéren (Szovjetszkaja ploscsagy) álló Szt. Ferenc-templomot és volt jezsuita kolostort, amely 1678−1705 között épült. A Nyeman bal partján áll a ciszterciták kolostora és Szentkereszt-temploma (17−18. század), vele szemben a jobb parton pedig a ferencesek Istenanya-temploma (1635). Az elhanyagolt állapotú zsinagóga a 19. század végén, a modern városi drámai színház az 1980-as években épült. Az ország elsőként létrehozott állatkertje szintén Hrodnában található.

Ismert hrodnaiak

IV. Kázmér lengyel király (1427−1492) Litvánia nagyhercege és Lengyelország királya
Kornyáti Bekes Gáspár (1520−1579) erdélyi politikus, hadvezér
Báthory István (1533−1589) erdélyi fejedelem, Lengyelország királya
Lazar Markovics Zamenhof (1859−1917) szemészorvos, filológus, az eszperantó nyelv nyelvtervezetének megalkotója
Wilfrid Michael Voynich (1865−1930) lengyel forradalmár
Alekszej Innokentyjevics Antonov (1896 - 1962) szovjet–orosz katonatiszt, hadseregtábornok
Meyer Lansky (eredeti nevén Majer Suchowliński, (1902−1982) amerikai maffiavezér
Czesław Niemen (1939−2004) lengyel progresszív rockénekes, zeneszerző
Olga Korbut (1955 − ) négyszeres olimpiai bajnok tornász, a sportág megreformálója

Testvérvárosok és partnertelepülések

Hrodnának 9 várossal, egy városrészel és egy járással van testvérvárosi kapcsolata. Emellett további négy várossal kötött partneri együttműködési megállapodást.^[3]