Ugrás a tartalomhoz

I. Ottokár cseh király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ottokár
Csehország fejedelme
Uralkodási ideje
1192 – 1193
ElődjeII. Vencel
UtódjaI. Henrik Bretiszláv
Csehország fejedelme
Uralkodási ideje
1197 – 1198
ElődjeIII. Ulászló
Utódjanem volt
Csehország királya
Uralkodási ideje
1198 – 1230. december 15.
KoronázásaMainz[1]
1198. augusztus 15.[1]
Elődjenem volt
UtódjaI. Vencel
Életrajzi adatok
UralkodóházPřemysl-ház
Született1158
Prága
Elhunyt1230. december 15.
Prága
NyughelyeSzent Vitus-székesegyház
ÉdesapjaII. Ulászló
ÉdesanyjaThüringiai Judit
Testvére(i)
  • Richza von Boehmen
  • Agnes of Bohemia
  • Adalbert III of Bohemia
  • Vladislaus III, Duke of Bohemia
  • Frigyes cseh fejedelem
  • Svatopluk Vladislavovich
Házastársa
Gyermekei
  • Dagmar of Bohemia
  • Anne of Bohemia, Duchess of Silesia
  • I. Vencel cseh király
  • Prágai Szent Ágnes
  • Judith of Bohemia (d. 1230)
  • Vladislaus, Margrave of Moravia
  • Přemyslid, Margrave of Moravia
  • Božislava
  • Hedwika a Boemiei
  • Guglielma de Bohême
  • Vratislav
  • Vratislav of Bohemia
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ottokár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Přemysl[2] Ottokár (csehül: Přemysl Otakar I.), (1158 – 1230. december 13.[3]/15.[4][5]) cseh fejedelem 1192-től 1193-ig és 1197-től 1198-ig, cseh király 1198-tól haláláig. A német királytól autonómiát szerzett Csehország számára, a Přemýsl-háznak pedig örökösödési jogot a cseh koronára.[5]

Élete

[szerkesztés]

II. Ulászló király ifjabbik fiaként 1192-ben VI. Henrik német-római császártól Csehországot kapta hűbérül,[3] de előbb rokonát, Vencelt kellett megbuktatnia, akinek a kezében volt a hatalom.[3] Később, mivel csatlakozott az északnémet és a rajnai fejedelmek alkotta császár elleni szövetséghez, Henrik elvette Ottokártól Csehországot és Henrik prágai püspöknek adta.[3] Ennek halála után, 1197-ben a rendek Ottokár testvérét, a morva fejedelmet emelték Csehország fejedelmi székébe.[3] Henrik haláláig Ottokár nyugton maradt, de akkor fegyvert fogott és egyezséget erőszakolt ki, melynek értelmében ő lett Csehország uralkodója.[3] 1198-ban Sváb Fülöp német király királyi rangra emelte Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országának.[5] 1204-ben III. Ince pápa örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét.[6]

A német uralkodók harcában bizonytalan álláspontot képviselt (saját tekintélyének emelésén dolgozott[3]): eleinte Fülöpöt támogatta[3] (aki királyi címet is adott neki[3]); később IV. Ottóhoz pártolt.[3] Ez nem akadályozta meg abban, hogy IV. Ottó kiátkozása után 1211-ben II. Frigyest segítse a trónra.[3] Frigyes 1212-en megerősítette Ottokár királyi rangját, és ünnepélyesen ezzel szinte teljesen megszüntette a cseh ügyek császári ellenőrzését.[5] Ottokár fiát, I. Vencelt is meghagyta Csehország hűbérének tulajdonában.[3])

Ottokár uralma teremtette meg az erős cseh állam alapját, amely hatalmának tetőfokát később, a XIII. század második felében érte el.[5]

Családfája

[szerkesztés]
Josef Matyáš Trenkwald (1824-1897): I. Ottokár és III. Ulászló
I. Ulászló
* 1065 k.
† 1125. IV. 12. 		  Berg-i Richeza
* 1095
† 1125. IX. 25. 		  Thüringiai Lajos
* 1190 k.
† 1140. I. 12. 		  Hesse-i Hedvig
         
     
  II. Ulászló
* 1117
† 1174. I. 18. 		  Thüringiai Judit
* 1135 k.
† 1174 után 		 
     
   

Meisseni Adelheid
* 1160 k.
† 1211. II. 2.
OO   1) 1178 		I. Ottokár
* 1158
† 1230. XII. 15.
Árpád-házi Konstancia
* 1180. II. 17.
† 1240. XII. 4.
OO   2) 1199
                   
                   
Vratiszláv
* 1181 előtt
† 1225 után 		1) Dagmar
* 1186 k.
† 1213. V. 24. 		1) Božiszlava 1) Hedvig 2) Vratiszláv
                   
2) Judit
† 1230. VI. 2. 		2) Anna
* 1204
† 1265. VI. 23. 		2) Anežka 2) I. Vencel
* 1205 k.
† 1253. IX. 23. 		2) Ulászló
* 1207
† 1227. II. 18.
                   
2) Přemysl
* 1209
† 1239. X. 16. 		2) Wilhelmina
* 1210
† 1281. X. 24. 		2) Prágai Szent Ágnes
* 1211. I. 20.
† 1282. III. 2.

Jegyzetek

[szerkesztés]
Ottokár sírja
  1. ↑ a b Bohemia. Přemysl Otakar I 1192-1193, 1197-1230 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
  2. ↑ Mint személynév, nem pedig a dinasztia neve.
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l Bokor József (szerk.). Ottokár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  4. ↑ The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  5. ↑ a b c d e Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 526. oldal
  6. ↑ Magyar katolikus lexikon.  

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
II. Vencel 		Következő uralkodó:
Henrik Bretiszláv
Előző uralkodó:
III. Ulászló 		Következő uralkodó:
I. Vencel
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Ottokár_cseh_király&oldid=27228895”