Johann Wenzel Stamitz

Johann Wenzel Stamitz
Életrajzi adatok
Született	1717. június 19. Havlíčkův Brod
Állampolgársága	cseh Rajnai Palotagrófság
Elhunyt	1757. március 27. (39 évesen) Mannheim
Sírhely	Mannheim
Családja
Gyermekei	Anton Stamitz Franziska Lang Carl Stamitz
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Wenzel Stamitz témájú médiaállományokat.

Johann Wenzel Stamitz (csehül: Jan Václav Antonín Stamic), (Havlíčkův Brod, 1717. június 19. – Mannheim, 1757. március 27.) cseh származású, de német területen működő kora klasszicista zeneszerző, hegedűművész, a mannheimi iskola alapítójának tekintik, Carl Stamitz édesapja.

Élete

Édesapjától tanult hegedülni, és 1742-tól hegedült Mannheimban. Kezdetben Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem udvarában kamaramuzsikusként tevékenykedett, majd 1745-től a mannheimi udvari zenekar koncertmesterévé nevezték ki. Irányítása alatt gyorsan felvirágzott a zenekar, a tagok előadását korábban sohasem látott pontosság és gazdag kifejezésmód jellemezte. Későbbi zeneszerzők gyakran utánozták Stamitz stílusának sajátos elemeit, a crescendók és a dimuendók újszerű alkalmazását, és a kadenciákban megjelenő úgynevezett „sóhajtó” késleltetéseket.

A korábbi időkben népszerű háromtételes szimfóniák helyett Stamitz meghonosította a négytételes formát a második tétel utáni trió- vagy menüett tétel beiktatásával. Ezt az újítását később több klasszicista zeneszerző átvette. A tételeken belüli ellentétes témaváltás elősegítette a klasszikus szonátaforma megjelenését.

Fiatalon, 39 éves korában hunyt el. Fiai, Carl Stamitz és Anton Stamitz később ugyancsak neves zeneszerzők lettek.

Források

• (szerk.) Nádori Attila – Szirányi János: Klasszikus zeneszerzők – Britannica Hungarica kisenciklopédia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2014 ISBN 9789630980999, 302–303 o.

• Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők, Typotex Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 978-963-9664-68-5, 155. o.

Kapcsolódó szócikkek

• Zenetörténet