Ugrás a tartalomhoz

Julia Fischer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julia Fischer
Életrajzi adatok
Született1983. június 15. (41 éves)[1][2]
München[3]
IskoláiMüncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola (1992–)
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
Díjak
Tevékenység
  • hegedűművész
  • zongorista
  • academic musician
Julia Fischer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Julia Fischer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julia Fischer (München, 1983. június 15. –) német hegedű- és zongoraművész, hegedűtanár.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Julia Fischer apja Frank-Michael Fischer német matematikus, anyja Viera Fischer (született Krenková) szlovák zongoraművész. A szülők Prágában találkoztak diákként. Lányuk 1983-ban született. Még négyéves sem volt, amikor hegedülni kezdett Helge Thelennél, de nem sokkal később édesanyjánál zongorát is kezdett tanulni. Formális hegedűoktatása az orosz származású Ligyija Dubrovszkaja irányításával kezdődött az augsburgi Leopold Mozart Konzervatóriumban, nyolcéves korában. Kilencévesen felvették a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskolára, ahol Ana Chumachenco olasz származású hegedűművésznél tanult tovább.

1995-ben, 12 évesen, első díjat nyert a folkestone-i Nemzetközi Yehudi Menuhin ifjúsági versenyen, és Bach-előadásáért különdíjat is kapott. Egy évvel később megnyerte a lisszaboni Ifjú Zenészek Eurovíziós versenyét. A következő években elkezdte szólista karrierjét, neves szimfonikus zenekarokkal lépett fel Európában és az Egyesült Államokban. Fontos dátum ebben a tekintetben a 2003-as év, amikor Lorin Maazellel és a New York-i Filharmonikusokkal Jean Sibelius hegedűversenyét játszotta az Avery Fisher Hallban. Ugyanebben az évben a Carnegie Hallban Brahms Kettősversenyével aratott sikert, Lorin Maazel és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével. Azóta rendszeresen fellép a világ vezető zenekaraival, mint például a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral, a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarral, a Philadelphia Zenekarral, a Bécsi Szimfonikusokkal, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral, a Staatskapelle Dresdennel és a Londoni Filharmonikus Zenekarral. A karmesterek sora: Lorin Maazel, Christoph Eschenbach, Jurij Tyemirkanov, Neville Marriner, Jakov Kreizberg, David Zinman, Herbert Blomstedt, Michael Tilson Thomas és sokan mások. A nagy nemzetközi zenei fesztiválokon is részt vesz meghívottként, például a londoni Mostly Mozart Fesztiválon, az Aspen Music Fesztiválon, a Ravinia Fesztiválon, vagy a Mecklenburg-Vorpommern Fesztiválon. Fischert már 24 éves korában a 21. század egyik legnagyobb hegedűsének nevezték, 2006-ban a BBC Music Magazine neki adta a legjobb újonc díjat. 2007-ben a Classic FM Gramophone Awards-on az év művészének választották.

Julia Fischer kiváló zongoraművész is, bár zongoristaként ritkán lép fel. 2008-ban azonban egy frankfurti újévi koncerten hegedűművészként és zongoraművészként is fellépett (Edvard Grieg zongoraversenyét és Camille Saint-Saëns 3. hegedűversenyét játszotta). Van egy sikeres vonósnégyese is, amelyben Alexander Sitkovetsky hegedűssel, Nils Mönkemeyer brácsással és Benjamin Nyffenegger csellistával játszik együtt. Emellett gyakran duózik is Daniel Müller-Schott csellistával, valamint Milana Csernyavszka, Julianna Avgyejeva és Igor Levit zongoristákkal.

Fischer egy Giovanni Battista Guadagnini által készített, 1742-ből származó olasz hegedűn játszik, de korábban más mesterhegedűket is kipróbált (Guarneri, Stradivari, Gagliano). Ezen kívül van egy 2011-es Philipp Augustin hegedűje is. Két vonót használ, az egyik a bécsi gyártó, Thomas Gerbeth Heifetz Tourte példánya, a másik egy francia vonó, amit akkor vesz elő, amikor a Tourte-ot fel kell újítani.

2006-ban kezdte oktatói pályafutását, a Frankfurti Zeneművészeti Egyetem professzora lett, ekkor Németország legfiatalabb professzora volt. 2011-ben kinevezték a müncheni Zeneakadémia hegedűprofesszorává, korábbi tanára, Ana Chumachenco tanszékét vette át.

Férjezett, két gyermeke van. Gautingban élnek, München mellett.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • 1995 – A Nemzetközi Yehudi Menuhin verseny 1. díja, különdíj a legjobb Bach-előadásért
  • 1996 – A 8. Eurovízius verseny nyertese
  • 1997 – Prix d'Espoir, az európai zeneipar díja
  • 1997 – A Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia Fesztivál szólista díja
  • 1998 – EIG Zenei díj
  • 2000 – Deutschlandfunk-díj
  • 2005 – ECHO Klassik-díj
  • 2005 – A Beethoven Ring nyertese
  • 2006 – A BBC Music Magazine Award legjobb újonca
  • 2007 – A Classic FM Gramophone Awards Év művésze
  • 2007 – ECHO Klassik-díj
  • 2009 – MIDEM Klasszikus Díj, 2008 hangszeres művésze
  • 2016 – A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje

Felvételei

[szerkesztés]

A Pentatone és az AllMusic listája alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
2004 Orosz hegedűversenyek (Hacsaturján, Prokofjev, Glazunov) Russian National Orchestra, Jakov Kreizberg Pentatone
2005 Mozart: 3., 4. hegedűverseny, Adagio K.261, Ronde K.269 Netherlands Chamber Orchestra, Jakov Kreizberg Pentatone
2005 Bach: Szonáták és partiták szóló hegedűre Pentatone
2006 Mozart: 1., 2., 5. hegedűverseny Netherlands Chamber Orchestra, Gordan Nikolić, Pieter-Jan Belder, Hans Meyer, Herre-Jan Stegenga, Yakov Kreizberg Pentatone
2006 Mendelssohn: Zongoratriók Daniel Müller-Schott, Jonathan Gilad Pentatone
2006 Csajkovszkij: Hegedűverseny, Melankolikus szerenád, Keringő Russian National Orchestra, Jakov Kreizberg Pentatone
2007 Mozart: Sinfonia concertante K.364, Rondo for Violin and Orchestra K.373, Concertone K.190 Netherlands Chamber Orchestra, Gordan Nikolić, Hans Meyer, Herre-Jan Stegenga, Jakov Kreizberg Pentatone
2009 Schubert minden műve hegedűre és zongorára, Vol. 1 Martin Helmchen Pentatone
2009 Bach: Hegedűversenyek Academy of St Martin in the Fields Decca
2010 Schubert minden műve hegedűre és zongorára, Vol. 2 Martin Helmchen Pentatone
2010 Paganini: 24 caprices Decca
2011 Poéme. Respighi-, Suk-, Chausson-, Vaughan Williams- darabok Decca
2012 In memoriam Yakov Kreizberg. Dvořák-, Debussy-, Wagner-, Schmidt-, ifj. Johann Strauss-darabok Netherlands Philharmonic Orchestra, Wiener Symphoniker, Russian National Orchestra, Jakov Kreizberg Pentatone
2013 Dvořák: a-moll hegedűverseny, Bruch: g-moll hegedűverseny Zurich Tonhalle Orchestra, David Zinman Decca
2014 Creating Timeless Classics Russian National Orchestra, Concertgebouw Chamber Orchestra, Academy of St Martin in the Fields, Orchestre de la Suisse Romande Pentatone
2014 Schubert minden műve hegedűre és zongorára Martin Helmchen Pentatone
2014 Sarasate-darabok Milana Csernyavszka Decca
2016 Brahms: Hegedűverseny, Kettősverseny Netherlands Philharmonic Orchestra, Daniel Müller-Schott, Jakov Kreizberg Pentatone
2016 Duo Sessions. Kodály Zoltán-, Erwin Schulhoff-, Maurice Ravel-, Johan Halvorsen-darabok Daniel Müller-Schott Orfeo

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Julia Fischer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Julia Fischer (Geigerin) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Julia_Fischer&oldid=27537264”