Kányabangita
Kányabangita | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Termései és levelei
| ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Viburnum opulus L. | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
3 változatának az elterjedése
| ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kányabangita témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kányabangita témájú médiaállományokat és Kányabangita témájú kategóriát. |
A kányabangita (Viburnum opulus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj. Kertekben termesztett változata a labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum).[1]
Elnevezései
[szerkesztés]A kányabangita egyéb elnevezései: gána,[2] kálenka,[2] kalina,[2] kalinafa,[2] kalinka,[2] kánya,[2] kányafa,[2] veres kánya.[2]
Előfordulása
[szerkesztés]A kányabangita csaknem egész Európában megtalálható. Ázsia mérsékelt övi részein, a Kaukázustól Japánig fordul elő. Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is őshonos.
Változatai
[szerkesztés]- Viburnum opulus var. americanum
- Viburnum opulus var. calvescens (Rehder) H. Hara
- Viburnum opulus var. opulus
- labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum)
- Viburnum opulus var. sargentii
- Viburnum opulus subsp. trilobum (Marshall) R.T. Clausen
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Felálló szárú, gyors növekedésű, 2-5 méter magasra megnövő cserje vagy kis fa. Sekélyen gyökerezik, számos gyökérsarjat növeszt. Kérge sárgásszürke, hosszanti irányban repedezett.
Átellenesen álló, hosszú nyelű levelei a juharéhoz hasonló széles tojásdadok, 3 (ritkábban 5) karéjjal. A levelek válla lekerekített vagy gyengén szíves, széle egyenlőtlenül fogazott. Felül simák, kopaszak, világoszöldek, a fonákjuk szürkészöld, pelyhesen szőrös.
Az 5 pártacimpájú virágok laza, gazdagon ágas, végálló lapos bogernyőben nyílnak. A sárgás árnyalatú, apró, termős virágokat nagy (2,5 centiméteres) mutatós, hófehér meddő virágok veszik körül. A termős virágok sajátos illata vonzza a legyeket.
Termése borsónyi, gömb alakú, üvegesen fénylő piros, húsos, csonthéjas.
Életmódja
[szerkesztés]A kányabangita nyirkos, meszes, humuszos talajon nő, árnyékos helyen, cserjésekben, ártéri és ligeterdőkben, olykor tölgyesekben. A síkságoktól az Alpokig, 1400 méter magasságig megtalálható.
Május–június között virágzik; legyek porozzák be. Termése a beporzás után gyorsan kifejlődik; gyakran egy időben láthatók ágain virágok és érett termések. A termés nyersen élvezhetetlen ízű, olyannyira, hogy amíg találnak mást, még a madarak is elkerülik — télen azonban, amikor nagy a hó és a hideg, a csonttollúak és a fenyőrigók mindet lecsipegetik.
Képek
[szerkesztés]-
A növény
-
Virágzatai
-
Termései
-
Közelről
-
Őszi színekben
-
Labdarózsa bokor
-
Labdarózsa virágok
-
Rajzok a növényről
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyarország fontosabb élőlénytársulásai és élőhelytípusai[halott link]
- ↑ a b c d e f g h Dénes Andrea – Papp Nóra – Babai Dániel – Czúcz Bálint – Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján. (magyarul) Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat (Pécs), 13. sz. (2013) 69 (35–76). o. arch Hozzáférés: 2015. május 9. (PDF)
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/tro-6000037
- USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Viburnum opulus in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service.
- Éva és Wolfgang Dreyer: Virágok és Évszakok. Növényhatározó. Sziget Kiadó, 2004. ISBN 963 8138 90 4