Kivjái mészárlás
A kivjái mészárlás egy 1953-as incidens volt a ciszjordániai Kivjá faluban, melynek során izraeli katonák – Aríél Sárón parancsnoksága alatt – lemészárolták a jordániai megszállás alatt lévő falu 69 lakosát, bosszúból egy palesztin támadásra, mely az izraeli Jehúd városban egy nő és két gyermeke halálát okozta.[1] Habár a mészárlást az Amerikai Egyesült Államok, az ENSZ és több ország is elítélte, az izraeli hatóságok a felelősöket soha nem vonták felelősségre.
Előzmények
[szerkesztés]Az 1948-as arab–izraeli háborút követően, a szembenálló felek közti fegyverszünet megkötése ellenére, a következő években több határincidensre is sor került az izraeli határ térségében. 1949 és 1952 között 57 izraeli személy vesztette életét a határ menti összecsapások következményeként, többségük civil volt. 1953 első hónapjaiban további 32 személlyel végeztek Jordániából átszivárgott palesztin fegyveresek (fedajenek)[2] Ezzel párhuzamosan, az említett időszakban, izraeli katonák 44 bevetést hajtottak végre, többségében az 1949 óta jordániai megszállás alatt lévő Ciszjordánia területén.
1953. október 12-én a ciszjordániai határhoz közel fekvő Jahúdban egy kézigránáttal végrehajtott támadásban életét vesztette egy helybéli nő és két gyermeke. Habár az elkövetők kilétére nem derült fény, az izraeli kormány egyértelműen a palesztin fedajeneket vádolta meg a támadással és valószínűsítette, hogy a fegyveresek a közeli Kivjá faluból szivároghattak át izraeli területre. Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök megbízásából Pinhas Lavon védelmi miniszter megkezdte egy bosszúhadjárat előkészítését, melynek célja a jahúdi mészárlás tetteseinek felkutatása volt. A hadművelet a Sosana fedőnevet kapta és a 101. különleges hadosztály katonáit bízták meg a végrehajtással, Aríél Sárón parancsnoksága alatt.
A mészárlás
[szerkesztés]A kivjái hadművelet 1953. október 14-én, este fél tízkor vette kezdetét, 130 izraeli katona részvételével. A katonák ún. Bangalore torpedókat használtak a falut körülvevő szögesdrótkerítés megsemmisítésére és elaknásították a faluba vezető utakat, a jordániai csapatok esetleges közbelépésének megakadályozására. A katonák három oldalról törtek be a faluba, majd egy rövid tűzpárbajban semlegesítették a falut védő 12 fegyverest, az összecsapásban egy izraeli katona is megsebesült. Ezt követően az izraeli katonai mérnökök dinamittal felrobbantottak több házat, melyeknek lakói életüket vesztették, majd hajnalban a hadműveletet befejezettnek nyilvánítva, a katonák kiürítették a települést.[3]
Visszaemlékezések szerint Shárón személyesen utasította katonáit a "kemény leszámolásra", egyes beszámolók alapján a katonák több házba is betörtek, kézigránáttal "tisztítva" meg azokat. Az izraeli tábornok azonban ezt emlékirataiban tagadta, azt állítva, hogy a katonák minden házat átvizsgáltak a megsemmisítés előtt, így úgy vélte, hogy a felrobbantott házak üresek voltak. A néhány nappal később a helyszínre utazó ENSZ bizottság azonban holttesteket talált közvetlenül az ajtók előtt és golyónyomokat az épületek ajtajain, ez alapján valószínűsítve, hogy a lakók a heves tűz miatt voltak kénytelenek házaikban maradni.
Nemzetközi reakciók
[szerkesztés]Az arab–izraeli fegyverszünet betartását ellenőrző ENSZ-bizottság azonnal elítélte az izraeli hadsereget az atrocitásért. Október 18-án az Amerikai Egyesült Államok kormánya "mély együttérzését" fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak, valamint felszólította Izraelt, hogy vonja felelősségre a mészárlás elkövetőit. Október végén az ENSZ BT is egyöntetűen elítélte Izraelt.[4]
A nemzetközi felháborodásra válaszul, az izraeli kormány egy közleményt bocsátott ki, melyben tagadták az izraeli hadsereg részvételét az incidensben, azt állítva, hogy fegyveres izraeli civilek hajtották végre azt, a korábbi támadásokra válaszul. A közlemény ellen Móse Sárett későbbi izraeli miniszterelnök hiába tiltakozott. Aríél Shárónt sem vonták soha felelősségre, ellenben Uri Avnery izraeli újságírót – aki követelte az események kivizsgálását – ismeretlen tettesek súlyosan bántalmazták.[5]
Következmények
[szerkesztés]A támadásra válaszul a jordániai Arab Légió jelentős csapaterősítést küldött Kivjá térségébe. Az izraeli hadvezetés az incidenst követően megtiltotta a civil célpontok támadását, majd néhány héttel a mészárlást követően felszámolták a 101. különleges hadosztályt.
Források
[szerkesztés]- E H Hutchison: Violent Truce: A Military Observer Looks at the Arab-Israeli Conflict 1951–1955, é.n., h.n.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://books.google.ro/books?id=G820rBq299AC&pg=PA191&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
- ↑ http://www.mfa.gov.il/mfa/foreignpolicy/terrorism/palestinian/pages/which%20came%20first-%20terrorism%20or%20occupation%20-%20major.aspx
- ↑ Archivált másolat. [2009. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 27.)
- ↑ http://avalon.law.yale.edu/20th_century/mid009.asp
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 3.)