Koriander
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Coriandrum sativum L. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koriander témájú médiaállományokat és Koriander témájú kategóriát. |
| Energia 23 kcal 95 kJ | |
| Szénhidrátok | 4 g |
|---|---|
| - Étkezési rostok 3 g | |
| Zsír | 0.5 g |
| Fehérje | 2 g |
| A-vitamin ekviv. 337 μg | 42% |
| C-vitamin 27 mg | 33% |
| A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. | |
A koriander (Coriandrum sativum) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj. Az egész növényt és fűszerként használt magját egyaránt szokás koriander néven nevezni. Ősidők óta használt fűszer, mely a Földközi-tenger vidékéről származik.
Elnevezése
[szerkesztés]A Coriandrum elnevezés valószínűleg a görög „korisz” (poloska) szóból ered, ami a friss hajtás poloskaszagára utal.
Vörös Éva a korianderen kívül még az alábbi magyar elnevezéseit említi meg munkájában: belénd, beléndfű, bolhafű, bors, cigánypetrezselyem, csimázillatúfű, kertibors, kerti koriander, sobrabori, sobraborifű, vetési koriander.[1] További magyar népies nevei: kínaipetrezselyem, koriandrom, koriandromfa, pakilintsfű, temondádfű, zergefű[forrás?].
Jellemzése
[szerkesztés]
Egyéves, lágy szárú növény. Szára felálló, elágazó, kedvező környezeti körülmények között 1,5 m magasra is nőhet. Levelei a fejlődés során változnak, kezdetben a tőlevélrózsa hosszú nyelű, kerekded levelekből áll, a szár közepén nyeles, szárnyasan szeldelt levelek vannak, míg a hajtás felső részén ülő, sallangos levelek. Virágzata összetett ernyő, a virágok lilás színűek.
A termés barnássárga, kemény, 2 résztermésből összeforrt ikerkaszat, melyek erőhatásra szétválnak, bordázottak.[2]
Levele könnyen összetéveszthető a petrezselyemmel, de íze jellegzetesen aromás.
Szaporítása magvetéssel történik, maximum 1 cm mélyre, méretéből adódóan viszont egy 30-40 cm-es sortávra érdemes vetni. Friss levelei adják igazán aromás zöldfűszerként az ízeket, magja főleg savanyúságokba való, így érdemes folyamatosan visszacsípni, hogy minél több friss levelet tudjon hozni még a felmagzás előtt. [5]
Hatóanyagai
[szerkesztés]A termés illóolajat, cukrot, fehérjét, C-vitamint tartalmaz.[3] Az illóolaj összetétele a hajtásban az érés során módosul (a linalool mennyisége megnő), míg a termésben a linalool mindig túlsúlyban van a többi alkotóhoz képest.[2]
Változatok
[szerkesztés]- C. sativum var. vulgare – marokkói koriander: 3–6 mm (nagy) ikerkaszatterméssel. Ezt többnyire trópusi-szubtrópusi országokban termesztik;
- C. sativum var. microcarpum – 1,5–3 mm-es terméssel (mérsékelt éghajlaton termesztik).[2]
Felhasználása
[szerkesztés]
Sültek, húspácok, káposzta ételek, szószok, marinádok, sonkapác, kolbászok, sült húsok, likőrök készítésénél, uborka, paprika eltevésénél a magot egészben vagy porrá törve használhatjuk. Süteményeket, likőröket, gint, sört is ízesítenek vele (a cukrozott magokkal az ánizs helyettesíthető.)
A korianderlevél közel-keleti, ázsiai konyha kedvelt fűszere, de ma már hazánkban is többfelé termesztik. Levesekhez, salátákhoz, mártásokhoz mindig frissen használjuk, de ne főzzük bele az ételbe, hanem csak a főzés végén szórjuk rá. Vizes papírba göngyölve a hűtőben néhány napig friss marad.
Gyógyhatása
[szerkesztés]A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az illóolaja (Coriandri aetheroleum) és a termése (Coriandri fructus) szerepel drogként.[4] A termés felfúvódást szüntető, szélhajtó, emésztést javító hatású. Illóolaja élelmiszeripari és kozmetikai alapanyag.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 446. o. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, ISSN 1588-6433, (PDF) Hozzáférés: 2014. augusztus 5
- ↑ a b c d Bern
- ↑ fusz
- ↑ A Ph. Hg. VIII. I-II-III-IV. kötetének részletes tartalma, kiegészítve a IV. kötet megjelenése óta hatályba lépett változásokkal (OGYI-Ph. Hg. VIII. 2/2010., 4/2010., 6/2010., 2/2011., 3/2011., 5/2011.,7/2011., 9/2011., 12/2011. sz., 13/2011. sz., 3/2012. sz., 5/2012. sz., 7/2012. sz., 2/2013. sz. és 4/2013. sz. közlemény) (pdf). Országos Gyógyszerészeti Intézet. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
Források
[szerkesztés]- ↑ fusz: Koriander
- Koriandermag
- Korianderlevél
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 262–267. o. ISBN 963-9239-96-8
