Kubai ara
Kubai ara | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Kihalt Kihalás ideje: 1885 | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Ara tricolor Bechstein, 1811 | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
Ara cubensis | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubai ara témájú médiaállományokat és Kubai ara témájú kategóriát. |
A kubai ara (Ara tricolor) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó kihalt faj.[1][2][3]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Johann Matthäus Bechstein amerikai ornitológus írta le 1811-ben.[4]
Előfordulása
[szerkesztés]1800 körül még gyakori madár volt az elterjedési területén Kuba, Hispaniola és szomszédos Isla de Pinos szigetén, bár egyesek szerint Jamaicán is élt. Természetes élőhelyeik a szubtrópusi és trópusi mocsári erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők voltak. Állandó, nem vonuló faj volt.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 50-60 centiméter. Színezete élénkpiros, tarkója sárgászöld, evezőtollai kékek.
Életmódja
[szerkesztés]Párokban, családokban, kisebb kolóniákban élő faj volt.
Kipusztulása
[szerkesztés]Az arák nemének utolsó élő képviselője volt a Karib-térségben. Néhány korábban itt élő rokonát már az európaik megérkezése előtt kiirtottak az őshonos indiánok (ezek csak szubfosszilis állapotban maradtak fenn), a többi fajjal a korai európai gyarmatosítók végeztek. Ezekről a fajokról is főleg csak leírásokból és rajzokból tudunk, nagyon kevés élő képviselőjük jutott el Európába és alig maradt fenn preparált példány közülük.
A kubai ara volt az egyetlen faj, amelyik megérte a 19. századot és jóval ismertebb madár, mint a többi ebben a térségben korábban élt rokona. Korában kedvelt kalitkamadár is volt, és különösen miután megritkult állománya nagy kereslet támadt iránta. A jámbor madár könnyű zsákmánya volt a vadászoknak. Fiókáit még kirepülésük előtt fogták össze, egyszerűen úgy, hogy az odújukat rejtő pálmafát kivágták. Kipusztulását a vadászat és a mértéktelen befogás és a terület erőteljes mezőgazdasági művelésbe fogása, főleg a nagyarányú erdőirtás okozta. Az utolsó ismert példányát 1864-ben lőtték Kubában, La Vega-nál, a Zapata-mocsár szomszédságában. Elképzelhető, hogy a faj élt még ezután vagy 20 évet, és 1885 körül pusztult ki véglegesen. A faj legutolsó, fogságban élő képviselője 1885-ben pusztult el.
Több természettudományi múzeumban őrzik 14 preparált egyedét, 5 példányt az USA-ban, 9-et pedig Európában (így Berlinben és Drezdában). Az 1760-as években egy párt tartottak a bécsi Schönbrunn kastélyban is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
Források
[szerkesztés]- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- Kihalt fajok
- Bluemacaws.org
- Eti.uva.nl