Ugrás a tartalomhoz

Légpuska

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Légpuskák

A légpuska esetében a lövedéket sűrített levegő vagy szén-dioxid repíti ki a csőből. Az előbbi lehet előre sűrített levegő (PCP fegyvereknél), vagy a lövés előtt sűrített levegő (rugós vagy gázrugós légpuska). Szén-dioxiddal működő légfegyverek esetében a hajtógáz egy patronban található.

A hadtörténelem rendszerbe állított első ismétlőpuskája a Girandoni-szélpuska volt, mely maga is légpuska.

Magyar gyártmányú légpuskák

[szerkesztés]
  • LP-11
  • LP-22
  • Fég LP 14
  • Fég LG 14
  • Fég LG 15
  • Fég LG 422
  • Fég LG 427
  • Fég LG 429
  • Fég LG 527
  • Fég CLG 62. (Co2)

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Air guns
A Wikimédia Commons tartalmaz Légpuska témájú médiaállományokat.

Története

[szerkesztés]

A légpuskák a legrégebbi pneumetikus technológiát képviselik. A legrégebbi mechanikus légfegyver körülbelül 1580-ból származik, és a stockholmi Livrustkammaren Múzeumban található. A legtöbb történész ezt tekinti a modern légfegyver elődjének.

A 17-19. században a .30 és .51 kaliberű légpuskákat nagyvadak, szarvasok és vaddisznók vadászatára használták. Ezeket a légpuskákat egy légtartály feltöltésére szolgáló szivattyú segítségével töltötték fel. A töltények 200-300 m/s sebességet haladtak. Háborúkban is használták őket, a legelismertebb a Girandoni légpuska.

Az akkori kezdetleges lőfegyverekhez képest nagy előnyökkel rendelkeztek. A légpuskák például nedves időben és esőben is elsüthetőek voltak (ellentétben a kanócos- és a kovás puskákkal), és sokkal gyorsabban elsültek, mint a torkolattöltős fegyverek, ráadásul csendesebbek voltak, mint egy hasonló kaliberű lőfegyver. Ezen felül nem volt torkolattüzük, és füstmentesek voltak. Így nem árulták el a lövész helyzetét, és nem takarták el a lövész látását, ellentétben a 18. és 19. századi, puskaporral működő puskákkal.