Ugrás a tartalomhoz

Lazarevics István szerb despota

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. István
István freskója a Manasija kolostorból
István freskója a Manasija kolostorból

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1389 1405
ElődjeI. Lázár
Utódjanem volt
Szerbia despotája
Uralkodási ideje
1405 1427
Elődjenem volt
UtódjaGyörgy
Életrajzi adatok
UralkodóházHrebeljanović-dinasztia
Született1374
Kruševac
Elhunyt1427. július 19.
Glava, a mai Kragujevac közelében
NyughelyeManasija kolostor, Despotovac közelében
ÉdesapjaI. Lázár
ÉdesanyjaMilica
Testvére(i)
  • Vuk Lazarević
  • Dragana of Serbia
  • Jelena Balšić
  • Mara Lazarevic Brankovic
  • Teodora Lazarević
  • Olivera Lazarević
HázastársaHelena Gattilusio
III. István aláírása
III. István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

VI. Lazarevics István (szerbül: Стефан Лазаревић), (13741427. július 19.) szerb fejedelem 1389-től, despota 1405-től haláláig.

Édesapja, Lázár halála után az egykor hatalmas szerb birodalom szétmállott.[1] I. Tvrtko bosnyák király elfoglalta a dalmát partokat (Primorje),[1] Brankovics Vuk Pristina vidékét[1] és I. Bajazid oszmán szultán adófizetője lett,[1] a Balsák családja Albániát;[1] így Lázár özvegyének, Milicának és a kiskorú Istvánnak a régi szerb cárságból csak igen kevés maradt: azt is csak a török kegyelméből bírták.[1] Bajazid nőül vette Milica gyönyörű leányát, Milevát – ezért kegyelmezett meg hozzátartozóinak.[1] Szerbia függetlensége azonban véget ért, mert súlyos évi adót kellett fizetnie és mint vazallus országnak részt kellett vennie a török harcokban.[1] 1395-ben Milica már azt hitte, hogy fia maga is képes az ügyeket intézni, és visszavonult az általa Krusevác közelében alapított ljubosztinyei kolostorba,[1] ahova számos – az első rigómezei ütközetben özvegységre jutott – előkelő szerb nő követte.[1] Itt a trónról lemondva fia javára, mint apáca 1405. november 11.-én halt meg.[1] István ezután egyedül uralkodott török fennhatóság alatt,[1] de meg kellett osztoznia a megmaradt szerb területen Brankovics Vukkal,[1] mert amíg Lazarevics a töröktől Moravát kapta, mint hűbért,[1] addig Vuk Szitnicát.[1] Lazarevics István részt vett Bajezid oldalán az 1402-es ankarai csatában, amelyben az oszmán hadsereg vereséget szenvedett és a szultán maga is Timur Lenk fogságába esett.[2] Ezután kiszabadult a török függésből, a bizánci császártól megkapta a tekintélyes "despota" titulust, majd Luxemburgi Zsigmond magyar király vazallusa lett. Részt vett később Zsigmond husziták elleni hadjárataiban is. Zsigmond felvette a Sárkányrendbe. Lazareviocs István tőle kapta Belgrád városát, amely ekkor vált először Szerbia fővárosává.[3] Ezután egyesítette Szerbiát. 1421-ben és 1422-ben sikeres harcokat vívott Albániában és Velence is néhány primorjei várat kénytelen volt átengedni és évi 1000 arany adót fizetni.[1] 1425-ben Szrebernicán országgyűlést hirdetett, és gyermekei nem lévén, rokonát Brankovics Györgyöt, Vuk fiát jelölte meg a szerb trón törvényes örököséül.[1] 1426-ban Budán járt és Zsigmonddal szerződést kötött, amelyben jelentős magyarországi birtokokért cserébe halála esetére több dunai vár (Nándorfehérvár és Galambóc) átadását ígérte Zsigmondnak.[4] A következő évben, 1427. július 30.-án halt meg.[1] Nemes lelkű,[1] művelt[1] és vallásos férfiú volt,[1] igazi lovagjellem;[1] számos templomot építtetett[1] és mint író is kiváló érdemeket szerzett (pl."A szeretet szava" c. költeménye és a rigómezei csata helyén felállított emlékoszlopra vésett felirata).[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  2. Száray, Miklós. Történelem 8, 205-206. o. (2015) 
  3. Lázárevics Sztefán. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
  4. Szakály Ferenc, Délszláv menekültek a középkori Magyarországon. [2021. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 4.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Lázár
Szerbia fejedelme
13891427
1405-től despotaként
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
György