Magyarsárd

Magyarsárd (Șardu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Magyarszentpál
Rang	falu
Községközpont	Magyarszentpál
Irányítószám	407211
SIRUTA-kód	59639
Népesség
Népesség	427 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	9 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	424 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 51′ 42″, k. h. 23° 23′ 30″46.861594, 23.391714
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarsárd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarsárd (románul Șardu) falu Romániában Kolozs megyében.

Fekvése

Magyarvistától (románul Viștea) északra helyezkedik el.

Nevének említése

1341-ben jelentkezik először oklevélben Saardpataka néven. 1353-ban Sard, Sardu, 1428-ban Saard, 1715-ben Magjar Sárd formában fordul elő. 1863-ban Sáárd, 1873-ban Sárd, 1890-ben Magyar-Sárd, 1920-ban Șard a falu neve.

Története

A falu határában római út maradványokat találtak. A Mikola nemzetségből származó gyerőmonostori Kemény, Radó, Kabos családok birtokához tartozott. Az egykor katolikus falu a reformáció idején felveszi az új vallást, azonban a 18. századra annyira megfogyatkoztak a hívek, hogy már csak leányegyházként működik. 1849-ben román csapatok pusztították a magyarságot, akik túlélték a vérengzést vagy elhúzódtak más falvakba, vagy elrománosodtak. 1850-ben meglehetősen színes a falu felekezeti összetétele: 595 fő görögkatolikus, 25 fő római katolikus, 19 fő református, 6 fő unitárius, 26 fő izraelita. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Nádasmenti járásához tartozott. Az utolsó magyar földbirtokos a Halmágyi család 1944-ben menekült el és ekkor költöztek el az utolsó magyar családok is, bár 1992-ben még 3 fő magyarnak vallotta magát. 1992-re érdekesen alakult az 556 fős falu felekezeti összetétele is. 535 fő ortodox, 10 fő görögkatolikus, 2 fő római katolikus és 9 fő pünkösdista vallású.

Látnivaló

• 1300-as években épült egykori temploma ma romosan áll. Harangja Türébe került. Az északi fal kivételével falai szinte sértetlenek. Egykori szentélye és lőrésszerű ablakai román stílusra utalnak, a kőkeretes déli bejárat viszont gótikus stílusú. Az eredetileg egyhajós templomot a reneszánsz idején mellékhajókkal toldották meg. A templomrom felmérésében Entz Géza és Debreczeni László is részt vettek. Debreczeni 1935-ben elmosódott freskórészleteket fedezett fel a meszelés alatt.
• Görögkeleti fatemploma 1752-ben épült.

Források

• http://varga.adatbank.transindex.ro/
• Balogh Balázs-Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen - Akadémia kiadó, Budapest, 2004
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Külső hivatkozások

https://web.archive.org/web/20100210180326/http://kalotaszeg.mlap.hu/