Margitfalva
| Margitfalva (Margecany) | |||
 | |||
| A római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Gölnicbányai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1235 | ||
| Polgármester | Igor Petrik | ||
| Irányítószám | 055 01 | ||
| Körzethívószám | 053 | ||
| Forgalmi rendszám | GL | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1876 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 111 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 336 m | ||
| Terület | 17,63 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 53′ 34″, k. h. 21° 00′ 49″48.892778°N 21.013611°EKoordináták: é. sz. 48° 53′ 34″, k. h. 21° 00′ 49″48.892778°N 21.013611°E | |||
| Margitfalva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Margitfalva témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Margitfalva (szlovákul: Margecany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Gölnicbányától 8 km-re északkeletre, a Hernád partján, a Gölnic-patak torkolatánál fekszik.
Története
[szerkesztés]A Magas-Tátra délkeleti vidékét az 5-6. századtól kezdődően szláv törzsek lakták, akik ekkor rajzottak szét a mai Ukrajna és Kelet-Lengyelország területéről. Egyes szláv csoportok a 9. századtól kezdődően pedig a Kárpát-medence középső területei felé vándoroltak.[2]
A település első említése 1235-ből származik. Birtokosa a Jekelfalussy család volt. Árpád-házi Szent Margit tiszteletére szentelt temploma valószínűleg a 13. században épült. 1300-ban „Senthmargita”, 1338-ban „Szent Margitha”, 1353-ban „Zenthmargytaazzunfolua”, 1460-ban „Margythfalwa” néven említik. Első szlovák említése csak 1588-ban történik Margycziany néven. Ebben az időben kerülhettek a szlovákok többségbe a településen.
Az 1662 és 1710 között kitört járványok a lakosságot alaposan megtizedelték, korábbi jelentőségét csak a 18. század végén szerezte vissza. 1787-ben 65 házát 408-an lakták. A község első pecsétje 1789-ből származik, felirata: „Sigil: Communitatis Margithfalva 1789”.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MARGITFALVA. Margetzen, Margeczani. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Jekelfalusi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Jekelfalvának szomszédságában, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék.”[3]
1828-ban 71 házában 517 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Margitfalva (Margetzan), tót falu, Szepes vármegyében, a Hernád és Gőlnicz vizek összefolyásánál: 517 kath. lak. Bányáiban ezüstöt is ásnak. F. u. a Jékelfalusy nemzetség.”[4]
Lakóinak egy része a 19. század vége óta a vasútnál dolgozik. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.
1918-ban spanyolnátha járvány pusztított a községben. 1960-ban a szomszédos Főnikszhuta községet csatolták hozzá. Az 1963-as év döntő változást hozott a település életébe. Ekkor kezdődött el a Ruzsini víztározó építése. Mivel a falu mélyen feküdt, területe a tervezett tározó elárasztásra ítélt területébe esett. 1970-re megszűnt az ősi Margitfalva, csak a templom és a temető maradt meg belőle. A település új központja néhány száz méterrel arrébb épült fel.
Főnikszhuta
[szerkesztés]Főnikszhuta (vagy Főnixhuta) nevű településrészét a 18. században a Rolló család alapította a környéken kitermelt réz feldolgozására. 1879-ben a kohókat már csak faszén égetésére használták, majd 1885-ben végleg bezárták.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 798-an, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 2035 lakosából 2006 szlovák volt.
2011-ben 1964 lakosából 1857 szlovák volt.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1939-ben Július Toček olimpiai bronzérmes szlovák evezős.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 1825-ben épült, a 20. század elején késő gótikus stílusban építették át, később modernizálták.
- A falu mellett a Hernádon mesterséges tó van.
- A község jelentősebb építményei a Gölnic-patakon átívelő kőhíd és a Hernádon átívelő fahíd.
- A főnikszhutai részen található Szlovákia leghosszabb villamosított vasúti alagútja.
- A főnikszhutai kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, a 19. század elején bővítették.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A Szepesség történelme dióhéjban Archiválva 2017. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, magas-tatra.info
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk
[szerkesztés]
A Gölnicbányai járás települései | ||
|---|---|---|
Gölnicbánya (Gelnica) | ||
Dénes (Úhorná) · Görögfalu (Závadka) · Gyónfalva (Hrišovce) · Henclófalva (Henclová) · Jekelfalva (Jaklovce) · Kluknó (Kluknava) · Kojsó (Kojšov) · Margitfalva (Margecany) · Merény (Nálepkovo) · Nagykuncfalva (Helcmanovce) · Nagysolymár (Veľký Folkmar) · Óvíz (Stará Voda) · Prakfalva (Prakovce) · Rihnó (Richnava) · Svedlér (Švedlár) · Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom) · Szomolnok (Smolník) · Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) · Zakárfalva (Žakarovce) |  | |
