Muzio Clementi

	Muzio Clementi
	Muzio Clementi, Alekszander Orłowszki festménye (1810)
	Életrajzi adatok
Születési név	Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi
Született	1752. január 23.; Róma
Elhunyt	1832. március 10. (80 évesen); Evesham
Sírhely	Westminsteri apátság
Házastársa	Emma Gisborne (1811. július 6. – ); Caroline Lehmann (1804. szeptember – , 1);
Gyermekei	Carl Clementi; John Muzio Clementi; Vincent Clementi; Ceceilia Susanna Clementi; Caroline Emma Clementi;
Szülei	Magdalena Kaiser; Nicolo Clementi
	Pályafutás
Hangszer	zongora
Tevékenység	zeneszerző, zeneművész, zongoratanár, zenekiadó, karmester
	Muzio Clementi aláírása
	Muzio Clementi weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Muzio Clementi témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi (Róma, 1752. január 23. – Evesham, 1832. március 10.) olasz zeneszerző, zongorista, zongoratanár, zenekiadó és karmester. Síremlékén a Zongora atyja felirat látható.

Életrajza

Gyermekkora

Egy elismert ezüstkovács, Nicolò Clementi és a német származású Madalena Caisar gyermekeként született. Először 6 éves korában egy zenész rokontól, Antonio Buronitól kapott zeneoktatást, majd Giuseppe Santarellinél és Gaetano Carpaninál tanult. Sokoldalú zenei tehetsége hamar kibontakozott: 13 évesen orgonistaként alkalmazták, miután már tizenkét éves korában négyszólamú misét írt, valamint megalkotta a Martirio de’ gloriosi Santi Giuliani oratóriumot, amiből napjainkra csak a libretto maradt fenn.

Anglia

Az angol Sir Peter Beckford 1765–66-ban római tartózkodása alatt felfigyelt Clementi zenei tehetségére és a szülők beleegyezésével a délnyugat-angliai Dorsetben lévő birtokára vitte a 14 éves fiút. Itt mecénása elvárásai alapján és kívánsága szerint alapos iskolai képzést kapott, sokat gyakorolta csembalón elsősorban Georg Friedrich Händel, Johann Sebastian Bach és Domenico Scarlatti műveit. 1774-ben Londonba ment, ahol zongoristaként és zeneszerzőként koncertezett, és a King’s Theatre előadásait vezette.

Európai koncertturné

A londoni sikereken felbuzdulva külföldi hangversenykörútra indult. 1780-ban Párizsban Marie Antoinette királyné előtt lépett fel, majd miután megjárta Münchent és Salzburgot Bécsben II. József színe előtt mérte össze zongoratudását Mozarttal. A „versenyre” 1781 szentestéjén, a bécsi császári udvarban került sor és Clementi győzelmével fejeződött be. Mozart egy apjához intézett levelében elég lenézően nyilatkozott róla:^[1]

Most pedig Clementiről. Derék cembalista - és ezzel mindent elmondtam. Jobb keze nagyon mozgékony. Fő erőssége a tercpasszázs. Egyébként krajcárnyi ízlés vagy érzés sincs játékában. Puszta virtuozitás, semmi több.

Később mégis Clementi B-dúr zongoraszonátájának egy melódiáját használta fel a A varázsfuvola nyitányában.

Clementi ugyanakkor a rá jellemző szerénységgel dicsérte Mozartot:^[2]

Alig néhány napra, amint Bécsbe érkeztem, meghívást kaptam a császártól, hogy zongorán szerepeljek előtte. Belépve a zeneterembe, ott találtam valakit, akit elegáns külseje miatt császári kamarásnak véltem, de alig kezdtünk társalgásba, azonnal zenei tárgyra tért át, és nemsokára mint művésztársak - Mozart és Clementi - ismertünk egymásra és barátságosan üdvözöltük egymást.
[…]
Soha addig senkit nem hallottam olyan szellemesen és ennyi érzéssel játszani. Különösképpen egy Adagio lepett meg és több rögtönzött variációja, amelyhez maga a császár választotta a témát, s amelyet - felváltva kísérve egymást - variálnunk kellett.

Zeneszerző és pedagógus

Clementi 1783-ban visszatért Angliába, ahol mint karmester, zongoravirtuóz és pedagógus aratott nagy sikereket. Növendékei, mint például Johann Baptist Cramer és John Field, híres zongoravirtuózok lettek. Az 1790-es években elkezdett zongoragyártással és zenekiadással foglalkozni. 1798-ban a Longman & Broderip nevű híres zongoragyártó és zeneműkiadó céget átkeresztelték Clementi & Co. névre.

Utazások

1802-ben tanítványával, John Fielddel 8 évig tartó körútra indult: először Párizsba és Bécsbe mentek, ahol meglátogatták Haydnt, majd Szentpétervárra utaztak, Field itt is maradt. Clementi pedig folytatta zongoraművészi pályafutását: Drezdába, Prágába, Zürichbe és Berlinbe utazott; Berlinben megismerkedett későbbi feleségével Caroline Lehmannal és együtt utaztak tovább Rómába és Nápolyba. Felesége korai halála miatti elkeseredédében Clementi újból nagy utakat tett, végül 1810-ben visszatért Londonba.

London

Londonban 1811-ben újra megnősült, Emma Gisborne-t vette el. 1813-ban részt vett a Royal Philharmonic Society megalapításában és kinevezték a társaság igazgatójává. Sok olyan korabeli zeneszerzővel és zongoristával kapcsolatba került, mint Samuel Wesley, Ferdinand Ries és Friedrich Kalkbrenner. Sikerei után családjával visszavonult eveshami birtokára. Itt hunyt el 80 évesen. A londoni Westminster-apátságban temették el.

Munkái

Zenekari művei

Szimfónia, op. 18 Nr. 1 B-dúr
Szimfónia, op. 18 Nr. 2 D-dúr
Szimfónia, Nr. 1 C-dúr
Szimfónia, Nr. 2 D-dúr
Szimfónia, Nr. 3 G-dúr("Die große Nationale")
Szimfónia, Nr. 4 D-dúr
Zongoraverseny, C-dúr
Ouvertüre, C-dúr
Ouvertüre, D-dúr
Minuetto pastorale

Szólókoncertek

15 hegedűverseny

Zongoraművek

72 zongoraszonáta
12 zongoraszonatina
7 négykezes zongoraszonáta
Zongora duett, op. 1 Nr. 6
Zongora duett, op. 14 Nr. 1
Zongora duett, op. 14 Nr. 2
Zongora duett, op. 21 Nr. 1
Zongora duett, op. 22 Nr. 3
Zongora duettino, WoO 24
Zongora duettino, WoO 25
Zongora duettino, WoO 26
Zongora duettino, WoO 27
Zongora duettino, WoO 28
Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 1
Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 2
Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 3
Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 1
Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 2
Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 3
5 Capriccio zongorára
Toccata zongorára, op. 11
Fantasie mit Variationen über "Au clair de la lune", op. 48
12 variáció fortepianora, op. 49
egy etüdökből álló zongora-tankönyv

Fuvolaszonáták

Fuvolaszonáta, op. 2, Nr. 3
Fuvolaszonáta, op. 2, Nr. 5
Fuvolaszonáta, op. 3, Nr. 1
Fuvolaszonáta, op. 3, Nr. 3
Fuvolaszonáta, op. 4, Nr. 1
Fuvolaszonáta, op. 4, Nr. 4
Fuvolaszonáta, op. 13 Nr. 1
Fuvolaszonáta, op. 31

Vokális művek

Oratórium
Négyszólamú mise

Hatása

Mozart felhasználta Clementi B-dúr zongoraszonátájának egy részletét A varázsfuvola című daljátékának nyitányában, Eric Satie pedig a zeneiskolások számára legismertebb Clementi-műre (C-dúr szonatina Op. 36) építette fel humoros Bürokratikus szonatináját, kedves történetet találván ki köré.^[3]

Jegyzetek

↑ 1782. január 12. - Bécs - Mozart leveléből édesapjának. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 10.)
↑ Muzio Clementi emlékezéseiből^{[halott link]}
↑ http://playliszt.postr.hu/aki-legyozte-mozartot?utm_source=origo-nyito

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Zenetörténet

Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] 1782. január 12. - Bécs - Mozart leveléből édesapjának. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 10.)

[2] Muzio Clementi emlékezéseiből^{[halott link]}

[3] ttps://playliszt.postr.hu/aki-legyozte-mozartot?utm_source=origo-nyito

[1]

[2]

[3]

Muzio Clementi

Muzio Clementi, Alekszander Orłowszki festménye (1810)
Életrajzi adatok
Születési név	Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi
Született	1752. január 23. Róma
Elhunyt	1832. március 10. (80 évesen) Evesham
Sírhely	Westminsteri apátság
Házastársa	Emma Gisborne (1811. július 6. – ) Caroline Lehmann (1804. szeptember – , 1)
Gyermekei	Carl Clementi John Muzio Clementi Vincent Clementi Ceceilia Susanna Clementi Caroline Emma Clementi
Szülei	Magdalena Kaiser Nicolo Clementi
Pályafutás
Hangszer	zongora
Tevékenység	zeneszerző, zeneművész, zongoratanár, zenekiadó, karmester


Muzio Clementi aláírása


Muzio Clementi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Muzio Clementi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség