Neuillyi béke

Neuillyi béke
Aláírás dátuma	1919. november 27.
Aláírás helye	Neuilly-sur-Seine
Aláírók	Bulgária, Törökország, Görögország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság
Nyelvek	francia
A Wikimédia Commons tartalmaz Neuillyi béke témájú médiaállományokat.

Bulgária területe a Neuilly-sur-Seine-béke után

A neuillyi béke Bulgária – mint az egyik központi hatalom – helyzetét rendezte az első világháború után, 1919. november 27-én írták alá Franciaországban Neuilly-sur-Seine-ben.

A szerződés új határokat jelölt ki Bulgária számára, Törökország, Görögország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság egykor Bulgáriához tartozó területeket foglalhatott el. Az ország hadseregét 20 000 főben maximálták és 2,25 milliárd aranyfrank jóvátételt kellett fizetnie a győztes hatalmak részére, továbbá el kellett ismernie a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. Összesen 11,5 ezer km² veszteség (480 ezer lakossal) után az ország területe 102,7 ezer km² lett. Az ünnepélyes aláírás Neuilly városában történt meg. Bulgária a békeszerződést „Második Nemzeti Katasztrófaként” élte meg, és a feltételeknek egyenes következménye lett, hogy a második világháborúban az ország a náci Német Birodalom mellett lépett be a háborúba, így foglalva vissza az elvesztett területeit.

Területek a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz

A későbbi Jugoszláv Királyság részére átadott területeknek elsősorban stratégiai jelentőségük volt, a korábbi határvonal a magas hegyláncokat követte, az új határ azonban ezeket a területeket elszakította Bulgáriától, így a szerbek katonai és stratégiai szempontból jóval előnyösebb helyzetbe jutottak, Szófia – a főváros – elérhető közelségbe került a szerb csapatok számára, így hárítva el, az esetleges újabb bolgár támadást.

A békeszerződés – csakúgy mint a hasonló Párizs környéki békediktátumok – nem vette figyelembe a nemzetiségek területét, így számos nagyrészt bolgárok lakta terület került más államhoz (például Bosilegrad, Dimitrovgrad település egy része), míg többségében szerbek által lakott területek maradtak Bulgáriában. Nagy-Szerbia megkapta a sztrumicai kiszögellést Macedóniában és három tiszta bolgár etnikumú határmenti területet („Nyugati határvidék”) – a Timok vasúti összeköttetés miatt fontos jobb parti sávját Jasenovaccal, Caribrod, illetve Boszilgrad körzetét.

Görögország területszerzése

Nagy-Britannia különösen erőteljesen támogatta a Venizélosz görög miniszterelnök által megfogalmazott területi igényeket, hogy így szilárdan megvethesse a lábát a Balkánon. Görögország megkapta a Meszta-Marica közti Égei-korridort (Nyugat-Trákia), bár Alexandrúpoli (bolgárul: Dedeagacs) kikötőjét a békeszerződés értelmében használhatta volna Bulgária (ezt a görög fél elszabotálta). Karagacs és Dimotika település területeit Görögországnak volt kénytelen átengedni.

Törökország

A békeszerződés érvénytelenítette az 1915-ös bolgár-török határegyezményt, Törökország visszakapta a Marica bal partján Musztafa Pasa/Szvilengrad városától Drinápoly határáig nyúló területet, a határegyezményben Bulgáriának juttatott terület csak egy kisebb része marad a bolgár állam fennhatósága alatt.

Területek és népesség

1545 km² Szerbiához és 1028 km² a Macedóniai Köztársasághoz került. Kjusztendil 661 km², Caribrod 418 km², Tran 278 km², Kula 172 km² és Vidin 17 km² területtel Szerbia része lett. Bolgár források szerint Boszilgrad 95%-a bolgár volt, míg Caribrod 75%-a volt bolgár 1919-ben. Az utolsó szerb népszámlálásnál (2002), a bolgárok a lakosság 50%-át illetve 71%-át tették ki Dimitrovgradban és Boszilgradban.

• 
  Venizélosz görög miniszterelnök követelései
• 
  Sztambolijszki miniszterelnök aláírja a szerződést

Jegyzetek

• A Wikimédia Commons tartalmaz Neuillyi béke témájú kategóriát.

További információk

• Köztes-Európa térképtár
• A Neuilly-béke angol nyelven
• Gábor Hamza: Grenzfragen von den Pariser Vorortverträgen bis zum Ersten Wiener Schiedsspruch 1938 und seine Folgen. In: Rechtstransfer in der Geschichte. Internationale Festschrift für Wilhelm Brauneder zum 75. Geburtstag. Peter Lang, Berlin - Bern - Bruxelles - New York - Oxford - Warszawa - Wien, ISBN 978-3-631-79525-5, 139-170. old.