Ugrás a tartalomhoz

Noelaerhabdaceae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Noelaerhabdaceae
Gephyrocapsa oceanica
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Törzs: Haptista
Altörzs: Haptophytina
Osztály: Prymnesiophyceae
Rend: Isochrysidales
Család: Noelaerhabdaceae
Jerković 1970
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Noelaerhabdaceae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Noelaerhabdaceae témájú kategóriát.

A Noelaerhabdaceae a Haptista Haptophytina csoportjának családja.[1]

A Gephyrocapsa huxleyi és a Gephyrocapsa oceanica két jelentősen vizsgált, gyakran tenyésztett és ismert életciklusú faja.[2]

Történet

[szerkesztés]

Lazar Jerković írta le a családot 1970-ben a Noelaerhabdus leírásával együtt. Típusnemzetsége, a Gephyrocapsa alapján 1971-ben Black a Gephyrocapsaceae nevet javasolta.[3]

2008-ban és 2011-ben Beaufort et al. a kokkolitképző Haptista-családok kokkolitalapú meghatározhatóságát mutatták ki, Linge Johnsen et al. 2020-ban igazolták, hogy a Noelaerhabdaceae esetén például faj szintjén vagy még pontosabban is eldönthető az élőlény hovatartozása.[4]

Buchwald et al. 2024-ben 124 000 év adatai alapján kimutatták, hogy a Noelaerhabdaceae a fototróf fajok közt a holocén és a Bølling–Allerød-interstadiális mintáiban gyakoriak.[5]

Morfológia

[szerkesztés]

Fajai kokkolitképzők, a recens fajok kokkolitvastagsága erősen korrelál az egységnyi felületre jutó meszesedéssel. A középső miocén Noelaerhabdaceae-kokkolitok a legrégebbiek kivételével feltehetően nem voltak vékonyabbak és törékenyebbek az újaknál, így Bolton et al. szerint a kokkolitokra diagenezis útján rakódó kristályok nem befolyásolták elég jelentősen a vastagságot, vagy a rájuk rakódó kalcit a kokkolitokból származik. A diagenezis 6–8 millió évvel ezelőtt, mikor a kokkolitok jobban meszesedtek, nem volt nagyobb, mint 3–4 millió évvel ezelőtt.[6] 2,9–7,7 μm-esek.[7]

A diploid példányok nem mozognak, gyakran képeznek kokkoszférát (C-sejtek), kokkolitjai általában heterokokkolitok, míg a haploidok nem alkotnak kokkoszférát, mozgásra képesek, haptonémájuk vesztigiális.[2] Csupasz D-sejtek általában tenyészetben fordulnak elő.[2]

Kokkoszféra

[szerkesztés]

Legtöbb fajuk kokkoszférája egymásba kapcsolódó kokkolitokból áll, és egyrétegű,[6] de bizonyos fajoké, például a Gephyrocapsa huxleyié lehet többrétegű.[8]

Osztódás előtt több kokkolitot hoz létre a két leánysejt megfelelő fedéséhez.[6]

Kokkolitvastagság-vizsgálatok alapján a meszesedés mértékének fajközi és fajon belüli törzsek közti fenotípus-különbségei nagyobbak az egyes különböző környezetekben tenyésztett törzsek fenotípus-plaszticitásánál.[6]

Bár a nem meszesedő Isochrysis közeli rokona, a Noelaerhabdaceae esetén nem ismert nem meszes állapotban szaporodó faj.[9]

A legtöbb faj kokkolitjai a Reticulofenestra nemzetségéhez hasonló erősen birefringens plakolitok, V-egységük vesztigiális, R-egységük proximális, disztális pajzsot, külső és belső csőköröket, rácsot és más központi szerkezeteket alkot.[2]

Bár a sótartalom befolyásolja a kokkolithosszt, nem minden fajban befolyásolja a kokkolitvastagságot: például a Gephyrocapsa huxleyiéit nem, míg a Gephyrocapsa oceanicáéit igen.[10]

Életciklus

[szerkesztés]

Heteromorf haplodiploid életciklusukban a diploid fázis meszes lemezeket, kokkolitokat termel, a haploid nem meszesedik. Nem ismert, hogy szaporodik-e ivarosan.[11]

Tavaszi virágzáskor köbméterenként több mint 1 milliárd sejtje is előfordulhat.[12]

Élőhely

[szerkesztés]

Gyakori a mély klorofillmaximumban.[13]

Egyes fajai, például a Gephyrocapsa huxleyi gyakran nagy virágzásokat alkotó kozmopoliták.[14]

A Haptophytinán belül az Oslo közelében lévő fjordokban 18S rRNS alapján gyakoriak, míg 28S rRNS alapján igen ritkák Gran-Stadniczeñko et al. 2017-es tanulmánya szerint, azonban e ritkaságot hibás párosításnak tulajdonították.[15]

Jelentőség

[szerkesztés]

Modellszervezetként

[szerkesztés]

A Gephyrocapsa huxleyi kokkolitképző fajok virágzásának tanulmányozására használható modellszervezet. A család szilíciumot nem igényel, így nem befolyásolja a germánium vagy a szilíciumszint-csökkenés,[16] a szilíciumigény csökkenése vagy elvesztése a kokkolitképző csoportok közt a Pleurochrysidaceae és a Noelaerhabdaceae esetén ismert.[17]

Paleoklimatológia

[szerkesztés]

Az Isochrysidales részeként több faja alkenonokat termel, ezek egymáshoz viszonyított gyakoriságából a hőmérsékletek jól becsülhetők.[18]

Az éghajlatban

[szerkesztés]

A Noelaerhabdaceae virágzó tagjai tenyészetkísérletek szerint kevésbé meszesednek magasabb szén-dioxid-szint esetén.[19]

A Noelaerhabdaceae adja a kokkolitképző Haptophytina-fajok által biztosított meszesedés közel felét. A növekvő szén-dioxid-koncentráció hatására jobban meszesednek, glaciális-interglaciális váltakozások esetén azonban a növekvő koncentráció pozitív visszacsatolását adhatja évezredes időtávokon.[19]

Fosszíliák

[szerkesztés]

Számos kainozoikumi mikrofosszíliája ismert, különösen az elmúlt 14–16 millió évből. Fő lelőhelyük az ODP 925[6] és 929.[20] Kokkolitproxijai a kokkolitméreteken alapulnak, vagyis morfológiaiak, nem tényleges fajközi különbségeken.[20]

Nemzetségek

[szerkesztés]

Genetika

[szerkesztés]

Metionin-szintázuk kobalamindependens.[21]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species
  2. ↑ a b c d Noelaerhabdaceae. (Hozzáférés: 2024. augusztus 9.)
  3. ↑ Noelaerhabdaceae Jerkovic, 1970. Catalogue of Life . (Hozzáférés: 2024. augusztus 9.)
  4. ↑ Linge Johnsen SA, Bollmann J (2020. március 27.). „Coccolith mass and morphology of different Emiliania huxleyi morphotypes: A critical examination using Canary Islands material”. PLoS One 15 (3), e0230569. o. DOI:10.1371/journal.pone.0230569. PMID 32218602. PMC 7101162. 
  5. ↑ Buchwald SZ, Herzschuh U, Nürnberg D, Harms L, Stoof-Leichsenring KR (2024. január 8.). „Plankton community changes during the last 124 000 years in the subarctic Bering Sea derived from sedimentary ancient DNA”. ISME J 18 (1), wrad006. o. DOI:10.1093/ismejo/wrad006. PMID 38365253. PMC 10811732. 
  6. ↑ a b c d e Bolton CT, Hernández-Sánchez MT, Fuertes MÁ, González-Lemos S, Abrevaya L, Mendez-Vicente A, Flores JA, Probert I, Giosan L, Johnson J, Stoll HM (2016. január 14.). „Decrease in coccolithophore calcification and CO2 since the middle Miocene”. Nat Commun 7, 10284. o. DOI:10.1038/ncomms10284. PMID 26762469. PMC 4735581. 
  7. ↑ Villiot N, Poulton AJ, Butcher ET, Daniels LR, Coggins A (2021. május 20.). „Allometry of carbon and nitrogen content and growth rate in a diverse range of coccolithophores”. J Plankton Res 43 (4), 511–526. o. DOI:10.1093/plankt/fbab038. PMID 34326702. PMC 8315238. 
  8. ↑ Langley B, Halloran PR, Power A, Rickaby REM, Chana P, Diver P, Thornalley D, Hacker C, Love J (2020. november 26.). „A new method for isolating and analysing coccospheres within sediment”. Sci Rep 10, 20727. o. DOI:10.1038/s41598-020-77473-5. PMID 33244023. PMC 7692543. (Hozzáférés: 2024. augusztus 9.) 
  9. ↑ Walker CE, Taylor AR, Langer G, Durak GM, Heath S, Probert I, Tyrrell T, Brownlee C, Wheeler GL (2018. június 19.). „The requirement for calcification differs between ecologically important coccolithophore species”. New Phytol 220 (1), 147–162. o. DOI:10.1111/nph.15272. PMID 29916209. PMC 6175242. 
  10. ↑ Linge Johnsen SA, Bollmann J, Gebuehr C, Herrle JO (2019. augusztus 5.). „Relationship between coccolith length and thickness in the coccolithophore species Emiliania huxleyi and Gephyrocapsa oceanica”. PLoS One 14 (8), e0220725. o. DOI:10.1371/journal.pone.0220725. PMID 31381588. PMC 6681965. 
  11. ↑ Carrier G, Garnier M, Le Cunff L, Bougaran G, Probert I, De Vargas C, Corre E, Cadoret JP, Saint-Jean B (2014. január 29.). „Comparative transcriptome of wild type and selected strains of the microalgae Tisochrysis lutea provides insights into the genetic basis, lipid metabolism and the life cycle”. PLoS One 9 (1), e86889. o. DOI:10.1371/journal.pone.0086889. PMID 24489800. PMC 3906074. 
  12. ↑ Gibbs SJ, Sheward RM, Bown PR, Poulton AJ, Alvarez SA (2018. október 13.). „Warm plankton soup and red herrings: calcareous nannoplankton cellular communities and the Palaeocene-Eocene Thermal Maximum”. Philos Trans A Math Phys Eng Sci 376 (2130), 20170075. o. DOI:10.1098/rsta.2017.0075. PMID 30177560. PMC 6127380. 
  13. ↑ Wu W, Wang L, Liao Y, Huang B (2015. augusztus 12.). „Microbial eukaryotic diversity and distribution in a river plume and cyclonic eddy-influenced ecosystem in the South China Sea”. MicrobiologyOpen 4 (5), 826–840. o. DOI:10.1002/mbo3.282. PMID 26268071. PMC 4618614. 
  14. ↑ Shi Q, Araie H, Bakku RK, Fukao Y, Rakwal R, Suzuki I, Shiraiwa Y (2015. július 2.). „Proteomic analysis of lipid body from the alkenone-producing marine haptophyte alga Tisochrysis lutea”. Proteomics 15 (23–24), 4145–4158. o. DOI:10.1002/pmic.201500010. PMID 25914246. PMC 5034830. 
  15. ↑ Gran-Stadniczeñko S, Šupraha L, Egge ED, Edvardsen B (2017. január 29.). „Haptophyte Diversity and Vertical Distribution Explored by 18S and 28S Ribosomal RNA Gene Metabarcoding and Scanning Electron Microscopy”. J Eukaryot Microbiol 64 (4), 514–532. o. DOI:10.1111/jeu.12388. PMID 27973742. PMC 5574017. 
  16. ↑ Wheeler GL, Sturm D, Langer G (2023. november 20.). „Gephyrocapsa huxleyi (Emiliania huxleyi) as a model system for coccolithophore biology”. J Phycol 59 (6), 1123–1129. o. DOI:10.1111/jpy.13404. (Hozzáférés: 2024. augusztus 9.) 
  17. ↑ Ratcliffe S, Meyer EM, Walker CE, Knight M, McNair HM, Matson PG, Iglesias-Rodriguez D, Brzezinski M, Langer G, Sadekov A, Greaves M, Brownlee C, Curnow P, Taylor AR, Wheeler GL (2022. november 22.). „Characterization of the molecular mechanisms of silicon uptake in coccolithophores”. Environ Microbiol 25 (2), 315–330. o. DOI:10.1111/1462-2920.16280. PMID 36397254. PMC 10098502. 
  18. ↑ Volkman, J. K. (1980). „Novel unsaturated straight-chain C37–C39 methyl and ethyl ketones in marine sediments and a coccolithophore Emiliania huxleyi”. Physics and Chemistry of the Earth 12, 219–227. o. DOI:10.1016/0079-1946(79)90106-X. 
  19. ↑ a b McClelland HL, Barbarin N, Beaufort L, Hermoso M, Ferretti P, Greaves M, Rickaby RE (2016. szeptember 28.). „Calcification response of a key phytoplankton family to millennial-scale environmental change”. Sci Rep 6 (34263). DOI:10.1038/srep34263. PMID 27677230. PMC 5039703. 
  20. ↑ a b Tremblin M, Hermoso M, Minoletti F (2016. október 18.). „Equatorial heat accumulation as a long-term trigger of permanent Antarctic ice sheets during the Cenozoic”. Proc Natl Acad Sci U S A 113 (42), 11782–11787. o. DOI:10.1073/pnas.1608100113. PMID 27698116. PMC 5081588. 
  21. ↑ Nef C, Jung S, Mairet F, Kaas R, Grizeau D, Garnier M (2019. június 10.). „How haptophytes microalgae mitigate vitamin B12 limitation”. Sci Rep 9. DOI:10.1038/s41598-019-44797-w. PMID 31182768. PMC 6557843. (Hozzáférés: 2024. augusztus 9.) 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Noelaerhabdaceae&oldid=27386886”