Ugrás a tartalomhoz

Olaszország himnusza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olaszország himnusza

Az olasz himnusz, azaz az Inno di Mameli, Inno della Nazione zenéjét Michele Novarro írta 1847-ben Goffredo Mameli, egy fiatal költő versére. A dal Mameli himnuszaként is ismert 1861-től, amikor Itália egy néppé kezdett egyesülni. A himnusz eredetileg a Savoyai-ház indulója volt, hivatalos olasz himnusz csak 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor lett. Szövege Firenze, Genova, a lombardiai városok és az észak-olasz tartományok Ausztria elleni, valamint Szicília franciák elleni függetlenségi harcaira – a „szicíliai vecsernyére” – emlékeztet. A zene az olasz egység dalaként hamar népszerű lett az egész félszigeten.

Michele Novaro (1822–1885) – Goffredo Mameli (1827–1849):

A teljes olasz szöveg

[szerkesztés]

Mameli himnusza

Fratelli d’Italia,
l’Italia s’è desta,
dell'elmo di Scipio
S'è cinta la testa.
Dov'è la vittoria?!
Le porga la chioma,
ché schiava di Roma
Iddio la creò.

Stringiamci a coorte,
siam pronti alla morte
siam pronti alla morte
l’Italia chiamò.

Noi siamo da secoli
calpesti, derisi
perché non siam Popolo
perché siam divisi
raccolgaci un’unica
bandiera, una speme:
di fonderci insieme
già l'ora suonò.

Uniamoci, amiamoci,
l’unione e l’amore
rivelano ai popoli
le vie del Signore;
giuriamo far libero
il suolo natio:
uniti per Dio,
chi vincer ci può!?

Stringiamci a coorte,
siam pronti alla morte
siam pronti alla morte
l’Italia chiamò.

Dall’Alpi a Sicilia
dovunque è Legnano,
ogn’uom di Ferruccio
ha il core, ha la mano,
i bimbi d’Italia
si chiaman Balilla,
il suon d’ogni squilla
i Vespri suonò.

Son giunchi che piegano
le spade vendute:
ah l’aquila d’Austria
le penne ha perdute;
il sangue d’Italia
bevé, col Cosacco
il sangue polacco:
ma il cor le bruciò

Stringiamci a coorte,
siam pronti alla morte
siam pronti alla morte
l’Italia chiamò.

A teljes szöveg magyarul

[szerkesztés]

Mameli himnusza

Olaszok, testvérek,
Itália serken,
Scipio sisakját
felcsatolja menten.
Győzelem istennő,
Róma szép rabnője –
koszorút e főre!
fényes a haja!

Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
halállal se számol,
ha hívja hazánk!

Már századok óta
élünk csúffá téve,
mert még nép se voltunk,
oldott volt a kéve.
Egy remény tekint most
közös lobogóra,
ütött ím az óra
egyesülni ma!

Egyesüljetek mind
szeretetbe', népek:
ez az egyetlen út
Isten útja néktek.
Esküszünk, szabad léssz,
hon! nézd fegyverünket:
le nem győz bennünket
senki már soha!

Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
halállal se számol,
ha hívja hazánk!

Havas Alpesektől
le Sziciliáig
minden Legnanóvá
s Ferruccióvá válik;
Balilla támad fel
minden gyermekünkben –
s kongat mindenünnen
Vecsernyénk zaja.

Mit zsoldos elejtett,
szégyen jár a vasnak,
tolla már kihullott
a kétfejü sasnak.
Olasznak, lengyelnek
vérét soká nyelte,
kozákkal vedelte:
így volt – valaha!

Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
halállal se számol,
ha hívja hazánk!

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap