Ugrás a tartalomhoz

Póréhagyma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Póréhagyma
Illusztráció
Illusztráció
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Hagymaformák (Allioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Allieae
Nemzetség: Hagyma (Allium)
Faj: A. porrum
Tudományos név
Allium porrum
L.
Szinonimák
  • párhagyma
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Póréhagyma témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Póréhagyma témájú kategóriát.

A póréhagyma (Allium porrum) az emberiség egyik ősi kultúrnövénye. Ismert zöldségféle volt az ókori Egyiptomban, de a görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották. Napjainkban is népszerű kultúrnövény. Eredeti vadonélő formája mára csak elvétve található meg a mediterráneumban. Élettani hatása igen kedvező, magas az ásványi anyag tartalma, és számottevő mennyiségű vitamin található benne.

Leírása

[szerkesztés]

Évelő növény, de hazánkban csak a téli fajták képesek áttelelni. A póréhagyma magassága 40–60 cm. A levelek alsó része fehér színű, a gyökérzet felett hüvely szerűen egymást burkolva hengerszerű alakzatban fejlődnek. A levél folytatása zöld színű, a külső levélhüvelyek zölden csíkozottak, laposak, 2–3 cm szélesek, ellentétes oldalról sűrűn egymásra lapolódnak. A póréhagyma csak a második évtől hoz magszárat, amely 100–120 cm magas is lehet. A szár vastagsága egyenletes, tartása merev. Virága gömb alakú melynek átmérője elérheti a 8–12 cm-t, a virágernyők szára 4–6 cm-es. Szirmai aprók halvány rózsaszínűek vagy zöldes-fehérek, megtermékenyülést követően toktermést képeznek.[1]

Felhasználása

[szerkesztés]

Sokan méltán említik a póréhagymát mint a francia konyha egyik elismert alapanyagát. Nem véletlen, hogy az európai póréhagyma termelésben az élen Franciaország áll, 10 millió tonna/év átlag termeléssel. Hajszálgyökérzetét leszámítva az egész növényt felhasználjuk táplálékkészítésben. Élettani hatásai kedvezőek hasonló módon a többi étkezési hagymafélékhez, viszont íze és szaga nem annyira intenzív mint például a vöröshagymáé. Felhasználását tekintve igen nagy változatosságot tapasztalhatunk. Egyaránt fogyasztjuk nyersen, főve, sütve vagy szárítva. Felhasználják díszítő elemnek, salátaként, levesekben vagy fűszernövényként, de mint önálló köret is megállja helyét. Magyarországon kevésbé elterjedt. Legfőbb fogyasztói Franciaország, Anglia, Kína, India, a skandináv országok.

Élettani hatása

[szerkesztés]

Energiatartalma csekély, de jelentős vitamin és ásványi-anyag forrás. Nagyobb mennyiségben tartalmaz B6-vitamint, C-vitamint, K-vitamint és folsavat. Ásványi-anyag tartalmánál érdemes megemlíteni a vasat, foszfort, káliumot és magnéziumot. Élettani szempontból fontos további tápanyagok a póréhagymában: cink, mangán, szelén. Nagyobb mennyiségben tartalmaz allicint, amely antibakteriális hatású kénvegyület. Glikémiás indexe (GI) 10, azaz alacsony. Hasznos tápanyagtartalma mellett jótékony hatással bír, az emberi szervezet vízháztartására, koleszterinszintre és magas vérnyomásra.

Termesztése

[szerkesztés]
Legnagyobb póréhagyma-termelők
2021
(Számok százezer tonnában)
1.  Indonézia 627
2.  Ruanda 241
3.  Törökország 213
4.  Belgium 169
5.  Franciaország 167
6.  Dél-Korea 146
7.  Kína 141
8.  Hollandia 104
9.  Kazahsztán 0,97
10.  Németország 0,93
40.  Magyarország 0,01
..
Föld összesen 2501
Forrás: FAO[2]

A póréhagyma egy népszerű és tápláló zöldség, amelyet világszerte termesztenek. 2021-ben a póréhagymát több mint 50 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 2,5 millió tonnát.

A világ legnagyobb póréhagyma termelői közé tartozik Indonézia, Ruanda, Törökország, Belgium és Franciaország. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Indonézia, Ruanda, Törökország és Belgium az éves termés felét (50%) adták a világ póréhagyma termelésének.

Magvetéssel és palántázással egyaránt szaporítható növény. Talajként közepesen kötött, tápanyagban gazdag talaj a megfelelő. A magvetésre ideális a március hónap. A magok csírázása és a növény növekedése 5 °C felett indul meg. A növény optimális fejlődési hőmérséklete 19-22 °C. Vetését 2 cm mély árokban végezzük 25 cm sortávolsággal. A kikelt egyedek ritkítását fokozatosan végezzük. Fiatal növényeknél 5 cm kifejlett növényeknél 10–15 cm tőtávolság az optimális. Vetésnél / palántázásnál javasolt a növényeket egy 5–10 cm mély árokba helyezni, majd amikor a növények tenyészidejük feléhez érnek érdemes az árkot földel feltölteni, így megnövelhető a póréhagyma értékes fehér részének nagysága betakarításkor. Alapvetően fény és folyadékidényes növény. Itthoni körülmények között a jó terméshozam nem valószínűsíthető öntözés nélkül, de augusztus-szeptember után már nem kell öntözni. Árnyékos helyen gyéren terem, egyedei kevéssé fejlődnek. A magszár képződéséhez szüksége van egy nyugalmi időszakra a növénynek, amely 1,5-2,5 hónapig tart 4-6 °C-on. A végső betakarítással akár a késő őszt is meg lehet várni.


Póréhagyma
(nyers gumó és levelek)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 61 kcal   255 kJ
Szénhidrátok14.15 g
- Cukrok  3.9 g
- Étkezési rostok  1.8 g
Zsír0.3 g
Fehérje 1.5 g
Víz83 g
A-vitamin ekviv.  83 μg10%
β-karotin  1000 μg9%
Tiamin (B1-vitamin)  0.06 mg5%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.03 mg3%
Niacin (B3-vitamin)  0.4 mg3%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.14 mg3%
B6-vitamin  0.233 mg18%
Folsav (B9-vitamin)  64 μg16%
C-vitamin  12 mg14%
E-vitamin  0.92 mg6%
K-vitamin  47 μg45%
Kalcium  59 mg6%
Vas  2.1 mg16%
Magnézium  28 mg8% 
Mangán  0.481 mg23% 
Foszfor  35 mg5%
Kálium  180 mg4%

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. dr. Balázs Sándor Zöldségtermesztők kézikönyve, Kiadó: Mezőgazda kiadó, Budapest (2000) ISBN 9638439378
  2. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Hagymafélék. Vörös-, fok-, póré-, téli sarjadék-, metélő-, salottahagyma; szerk. Mártonffy Béla; 2. jav. kiad.; Mezőgazda, Budapest, 2000