Patkósdenevérek
Patkósdenevérek | ||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum)
| ||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Patkósdenevérek témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Patkósdenevérek témájú kategóriát. |
A patkósdenevérek (Rhinolophidae) az emlősök (Mammalia) osztályának denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe tartozó család.
A családba egy alcsalád és egy nem tartozik.
A korábban Hipposiderinae alcsaládként idesorolt Hipposideridae-fajokat, manapság külön családnak tekintik.
Ez a család a legelterjedtebb Kelet-Európában.
Főként a trópusi területeken jellemző család, de körülbelül 15 faj a mérsékelt övben is megél. Európában öt, Magyarországon 3 fajuk él. A magyarországi fajok már méretük miatt is, de az orrfüggelékük formája alapján mindenképpen megkülönböztethetőek.[1]
Jellemzőik
[szerkesztés]A faj minden tagjára jellemző a fejlett orrfüggelék, valamint a fejlett echolokációs rendszer. Leginkább rovarokkal táplálkoznak.
Nevüket az orrukon lévő, lebenyes, patkó alakú bőrfüggelékről kapták. Ennek közepén nyereg emelkedik, lándzsa alakú nyúlvánnyal. A szárny 3., 4., és 5. ujján 2-2 ujjperc van, míg a 2. ujj csak kézközépcsontból áll.[1] A fülön nem fülfedő, hanem alapi karéj van. Füleik nagyok, tövükön nem nőttek össze. Az arcorr gömbösen felfúvódott. Farkuk rövid, és teljesen beépül a farokvitorlába. Nyugalmi állapotban az állatok lefelé lógnak, repülőhártyájukba burkolóznak, farkukat hátul felhajtják. Így jobban megtartják testhőmérsékletüket, és az eső is lecsurog róluk, törzsük nem lesz vizes. Csak ritkán „gyalogolnak”. Nagyobb csoportokban, üregekben telelnek át. Szabadon lógnak a mennyezetről. Tájékozódó ultrahangjaikat az orrlyukon keresztül bocsátják ki, szájuk zárva marad. „Radarrendszerük” az állatvilágban létező hasonló készülékek közül a legfejlettebbek közé tartozik.
Szaporodásuk
[szerkesztés]Évente 1 utód születik. A kis denevérek tejfogai a méhen belül felszívódnak, így már végleges fogazattal jönnek a világra.[1]
Rendszerezés
[szerkesztés]A családba az alábbi 1 nem és 84 faj tartozik:
- Rhinolophus (Lacépède, 1799)
- Rhinolophus acuminatus
- Adam-patkósdenevér (Rhinolophus adami)
- Rhinolophus affinis
- Rhinolophus alcyone
- Rhinolophus anderseni
- Rhinolophus arcuatus
- Rhinolophus beddomei
- Blasius-patkósdenevér (Rhinolophus blasii)
- Rhinolophus bocharicus
- borneói patkósdenevér (Rhinolophus borneensis)
- Rhinolophus canuti
- fokföldi patkósdenevér (Rhinolophus capensis)
- Rhinolophus celebensis
- Rhinolophus chiewkweeae
- Rhinolophus clivosus
- Rhinolophus coelophyllus
- andamán-szigeteki patkósdenevér (Rhinolophus cognatus)
- Rhinolophus convexus
- japán patkósdenevér (Rhinolophus cornutus)
- Creagh-patkósdenevér (Rhinolophus creaghi)
- Darling-patkósdenevér (Rhinolophus darlingi)
- Decken-patkósdenevér (Rhinolophus deckenii)
- Dent-patkósdenevér (Rhinolophus denti)
- Rhinolophus eloquens
- kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale)
- Rhinolophus euryotis
- nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) típusfaj
- Rhinolophus formosae
- Rüppell-patkósdenevér (Rhinolophus fumigatus)
- Rhinolophus guineensis
- Hildebrandt-patkósdenevér (Rhinolophus hildebrandti)
- Rhinolophus hilli
- Rhinolophus hillorum
- kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros)
- Rhinolophus huananus
- Imaizumi-patkósdenevér (Rhinolophus imaizumii)
- mindanaói patkósdenevér (Rhinolophus inops)
- Rhinolophus keyensis
- Rhinolophus landeri
- Rhinolophus lepidus
- gyapjas patkósdenevér (Rhinolophus luctus)
- Maclaud-patkósdenevér (Rhinolophus maclaudi)
- nagyfülű patkósdenevér (Rhinolophus macrotis)
- Rhinolophus madurensis
- Rhinolophus maendeleo
- maláj patkósdenevér (Rhinolophus malayanus)
- Marshall-patkósdenevér (Rhinolophus marshalli)
- Rhinolophus megaphyllus
- Méhelÿ-patkósdenevér (Rhinolophus mehelyi)
- Rhinolophus microglobosus
- Rhinolophus mitratus
- Rhinolophus monoceros
- Rhinolophus montanus
- Rhinolophus nereis
- Osgood-patkósdenevér (Rhinolophus osgoodi)
- Rhinolophus paradoxolophus
- Pearson-patkósdenevér (Rhinolophus pearsonii)
- szélesnyergű patkósdenevér (Rhinolophus philippinensis)
- Rhinolophus pusillus
- Rhinolophus rex
- Rhinolophus robinsoni
- Rhinolophus rouxii
- Rhinolophus rufus
- Rhinolophus ruwenzorii
- Rhinolophus sakejiensis
- Rhinolophus sedulus
- Rhinolophus shameli
- Rhinolophus shortridgei
- Rhinolophus siamensis
- Rhinolophus silvestris
- Rhinolophus simplex
- Rhinolophus simulator
- Rhinolophus sinicus
- Rhinolophus stheno
- Rhinolophus subbadius
- Rhinolophus subrufus
- Rhinolophus swinnyi
- Rhinolophus thailandensis
- Rhinolophus thomasi
- lebenyes patkósdenevér (Rhinolophus trifoliatus)
- Rhinolophus virgo
- Rhinolophus ziama
- Rhinolophus xinanzhongguoensis
- jünnani patkósdenevér (Rhinolophus yunanensis)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 71. oldal. ISBN 963-9079-58-8
Források
[szerkesztés]- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Brehm: Az állatok világa[halott link]
- Európai denevérfajok
- ITIS szerinti rendszer besorolása
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Novum állatvilág enciklopédia III.: Emlősök III.: Kisebb növényevők, rovarevők és erszényesek. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2009. ISBN 978-963-9703-57-5 – magyar nevek egy része
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Corbet, G.B. and Hill, J.E. 1992. The mammals of the Indomalayan region: a systematic review. Oxford: Oxford University Press.
- Hutcheon, J.M. and Kirsch, J.A.W. 2006. A moveable face: deconstructing the Microchiroptera and a new classification of extant bats. Acta Chiropterologica 8(1):1–10.
- Kock, D., Csorba, G. and Howell, K.M. 2000. Rhinolophus maendeleo n. sp. from Tanzania, a horseshoe bat noteworthy for its systematics and biogeography (Mammalia, Chiroptera, Rhinolophidae). Senckenbergiana biologica 80:233–239.
- Lau, S., Woo, P., Li, K., et al. 2005. Severe acute respiratory syndrome coronavirus-like virus in Chinese horseshoe bats. Proceedings of the National Academy of Sciences 102(39):14040–14045.
- Li, W., Zhengli, S., Meng, Y., et al. 2005. Bats are natural reservoirs of SARS-like coronaviruses. Science 310(5748):676–679.
- Macdonald, D. 1984. The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 805 pp. ISBN 0-87196-871-1
- McKenna, M.C. and Bell, S.K. 1997. Classification of Mammals: Above the species level. New York: Columbia University Press, 631 pp. ISBN 978-0-231-11013-6
- Schober, W. and Grimmberger, A. 1989. A Guide to Bats of Britain and Europe. Hamlyn Publishing Group. ISBN 0-600-56424-x
- Simmons, N.B. 2005. Order Chiroptera. Pp. 312–529 in Wilson, D.E. and Reeder, D.M. (eds.). Mammal Species of the World: a taxonomic and geographic reference. 3rd ed. Baltimore: The Johns Hopkins University Press, 2 vols., 2142 pp. ISBN 9780801882210
- Zhou, Z.-M., Guillén-Servent A., Kim, B.K., Eger, J.L., Wang, Y.Y. and Jiang, X.-L. 2009. A new species from southwestern China in the Afro-Palearctic lineage of the horseshoe bats (Rhinolophus). Journal of Mammalogy 90:57–73.
- Wu, Y., Harada, M. and Motokawa, M. 2009. Taxonomy of Rhinolophus yunanensis Dobson, 1872 (Chiroptera: Rhinolophidae) with a description of a new species from Thailand. Acta Chiropterologica 11(2):237–246.