Portugál irodalom
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
| Portugál irodalom | |
| 12. század – napjaink | |
| Elterjedése | Portugália |
| Világtörténelmi korszak | középkor, újkor, legújabb kor |
| Eredete | középkori latin irodalom, spanyol irodalom |
| Jellemzői | |
| Könyvtárak | http://alfarrabio.di.uminho.pt/vercial/ |
A portugál az újlatin irodalmak közt a legifjabb és Portugáliának úgy fekvésénél mint csekély népességénél fogva leginkább ki volt téve az idegen hatásoknak. A P. első korszaka (a XIV. sz.-ig) a provençal műköltészet. Második korszaka (a XVI. sz. elejéig) a spanyol irodalom; harmadik korszaka (a XVIII. sz. közepéig) olasz klasszikai és a drámában spanyol művek; negyedik és ötödik korszaka pedig (a XVIII. sz. közepétől napjainkig) eleintén a francia klasszicizmus s később az angol és a német irodalom hatása alatt állott. A nemzeti irodalmat főként lágy, áradozó szentimentalizmus és melankolikus borongás jellemzi.
A portugál irodalom kialakulása
[szerkesztés]- Fejlődése francia, spanyol, olasz hatás alatt bontakozott ki. Legrégebbi írásos emléke a 15. századból származik.
- Francia hatásra gazdag népköltészet alakult ki, melynek vezető műfaja a cancionero. További műfajok: szentek legendái, lovagtörténetek.
A 15. – 16. században
[szerkesztés]- A drámairodalom képviselője: Gil Vicente (1470–1536).
- A portugál reneszánsz legkiemelkedőbb személyisége: Luís Vaz de Camões /vagy Luís Vaz Camoens (1524–1580).[1]
A 17. században
[szerkesztés]- Újra megerősödik a spanyol hatás, a gongorizmus.
- Az új stílus kialakítói: Melos (1608–1666), Marina Alcoforados (1640–1723).
A 18. században
[szerkesztés]- A francia klasszicizmus hatása, a tudós – tanító irodalom eszméje érvényesült, fontos képviselő Barbarosa de Bocaque (1766–1805).
A 19. században
[szerkesztés]A romantika képviselői
[szerkesztés]- Almeida Garrett (1799–1854)
- A. Harculano (1810–1877)
- A. Feliciano de Castilho
A realizmus képviselői – a coimbrai iskola (1860 után)
[szerkesztés]- J. De Deus Ramos (1830–1897)
- A. De Quental (1824–1891)
- Teófilo Braga (1843–1924)
- José Maria Eça de Queirós (1845–1900): a leghíresebb portugál novellista, a kritikai realizmus alakja, a modern portugál regény megteremtője.
A 20–21. században
[szerkesztés]- Szimbolizmus: T. De Pascoaes (1877–1952)
- Futurizmus: C. Pessanha (1867–1926) (Coimbra, 7 de setembro de 1867 – Macau, 1º de Março de 1926)
- Fernando Pessoa (1888–1935) – portugál költő, további művésznevei: Ricardo Reis, Alberto Caeiro, Alvaro Campos. Legfontosabb művei: Kálvária – szonettfüzér, Angol szonettek – szonettfüzér.
- José Saramago (1922–2010): a legismertebb mai portugál prózaíró
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Portugál irodalom műfordításokban Bábel Web Antológia
- Mai portugál elbeszélők (MEK)
- Bokor József (szerk.). Portugál irodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 6.
