Rajcsihinszk
| Rajcsihinszk (Райчихинск) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Amuri terület | ||
| Irányítószám | 676770 | ||
| Körzethívószám | 41647 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 15 860 fő (2023)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
 Rajcsihinszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 49° 48′, k. h. 129° 24′49.800000°N 129.400000°EKoordináták: é. sz. 49° 48′, k. h. 129° 24′49.800000°N 129.400000°E | |||
Rajcsihinszk
Pozíció az Amuri terület térképén
| |||
| Rajcsihinszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rajcsihinszk témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.svg)
Rajcsihinszk (oroszul: Райчихинск) város Oroszország ázsiai részén, az Amuri területen. A térség szénbányászatának központja, 2019 tavaszán ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Népessége: 20 534 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
[szerkesztés]Blagovescsenszk területi székhelytől 165 km-re keletre, a Zeja–Bureja-síkság délkeleti részén helyezkedik el. A transzszibériai vasútvonal Bureja állomásától nyugat felé kiinduló szárnyvonal végpontja. Országút köti össze Blagovescsenszkkel.
Története, gazdasága
[szerkesztés]A város az Amuri terület szénbányászatának központja. A kitermelt barnaszénnel működik nemcsak a város, hanem Bagovescsenszk hőrőműve is.
A Rajcsiha és a Kivda folyók medencéjének barnaszén lelőhelyeit a 19. század végétől ismerték. Az 1918-ban keletkezett kis Duhovka falu mellett a széntermelés 1932-ben kezdődött. Két évvel később Bureja vasútállomástól ipari vágányt fektettek le, és a faluból Rajcsihinszk néven munkástelepülés alakult, mely a közeli folyóról kapta nevét. 1944-ben lett város. A szénbányászat, a Szovjetunióban akkor még alig alkalmazott külszíni fejtés gyorsan fellendült, és azzal szoros kapcsolatban fejlődött a város. Vonzáskörzetében: Progressz, Sirokij, Novorajcsihinszk településeken több iparvállalat létesült (üveggyár, bányaggépjavító üzem, aszfaltüzem, vasbetonelem gyár, stb.). Később ezeket a településeket is a városhoz csatolták.
A piacgazdaságra átmenet és sorozatos helyi botrányok után, a 2000-es évek elején a bányatársaság csődbe jutott, 2004-ben tulajdonost cserélt.[3][4] Később a szénbányászat ismét fellendült, a kimerült szénmező helyett újakat nyitottak. A város gazdasági életében meghatározó maradt a bányatársaság (Amurszkij Ugol).[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
- ↑ Itogi vszerosszijszkoj perepiszi naszelenyija 2010 goda. Tom 1. (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 7.)
- ↑ „Dalvosztugol” priznan bankrotom (Kommersant.ru, 2002-12-03)
- ↑ „Dalvosztugol” pojavilszja novij hozjain (Regnum.ru, 2004-04-05. Hozzáférés: 2019-06-02)
- ↑ „Amurszkij Ugol”: szerdce Priamrja (Ruscoal.ru, 2016-12-28. Hozzáférés: 2019-06-02)
Források
[szerkesztés]- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- szerk.: A. P. Gorkin: Szlovar „Geografija Rosszii” (orosz nyelven) (1998)
- Gorod Rajcsihinszk (GorodaRUS.ru, hozzáférés: 2019-06-04)
