Ugrás a tartalomhoz

Roberto Baggio

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Baggio
Roberto Baggio 1990-ben
Roberto Baggio 1990-ben
Személyes adatok
Születési dátum1967. február 18. (57 éves)
Születési helyCaldogno, Olaszország
Állampolgárságolasz
Magasság174 cm
Testtömeg75 kg
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1982–1985Olaszország Vicenza46(15)
1985–1990Olaszország Fiorentina135(55)
1990–1995Olaszország Juventus201(115)
1995–1997Olaszország AC Milan67(19)
1997–1998Olaszország Bologna33(23)
1998–2000Olaszország Internazionale62(18)
2000–2004Olaszország Brescia Calcio100(46)
Válogatottság
1988–2004Olaszország Olaszország56(27)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Baggio témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roberto Baggio (Caldogno, 1967. február 18. –) világbajnoki ezüst- és bronzérmes olasz válogatott labdarúgó, csatár.

Minden idők egyik legnépszerűbb olasz labdarúgója. Első élvonalbeli bajnokiját 1986. szeptember 21-én játszotta, a Fiorentina színeiben, a bemutatkozása pedig sikeres volt: 2-0-ra legyőzték a Sampdoriát. Az olasz válogatottban 56 alkalommal lépett pályára és gyakorlatilag minden második mérkőzésen szerzett egy gólt, végül 27-nél állt meg. Három világbajnokságon szerepelt (1990, 1994, 1998), ezek közül az 1994-es torna a legemlékezetesebb, amikor a tizenegyesrúgások során kihagyta a büntetőjét a Brazília elleni döntőben.[1] Érdekesség azonban, hogy egyetlen Európa-bajnokságon sem sikerült részt vennie.

Baggio mindhárom tradicionális "nagy" olasz klubban megfordult, a Juventusban 1990 és 1995 között, a Milanban az 1995/1996-os és az 1996/1997-es, az Interben az 1998/1999-es és az 1999/2000-es szezonban szerepelt. Az 1967. február 18-án a Vicenza melletti Caldognóban született Roberto Baggio 1982-ben a Vicenzában kezdte a pályafutását, majd három idényt követően 1985-ben a Fiorentinához szerződött. Itt öt évet töltött el, majd azt követően sorrendben a Juventus (akkor világrekordnak számító 7,7 millió fontnak megfelelő átigazolási összegért), a Milan, a Bologna, az Inter és a Brescia csapatában játszott. 1993-ban megkapta a labdarúgók legrangosabb díját az aranylabdát.[2] A Pelé által összeállított FIFA 100-as listára is felkerült, melyben minden idők legnagyobb élő labdarúgói szerepelnek.

2002-ben Baggiót az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete jószolgálati nagykövetévé nevezték ki. 2003-ban ő volt az Aranyláb-díj első helyezettje. Emberi jogi aktivizmusa elismeréseként 2010-ben megkapta a Béke embere díjat a Nobel-békedíjasoktól.[3] 2011-ben ő volt az első labdarúgó, akit beválasztottak az Olasz Labdarúgó Hírességek Csarnokába (Hall of Fame del calcio italiano).

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]

1976–1985: Korai évek, 1985–1990: Fiorentina

[szerkesztés]
A Vicenza játékosaként az 1982–83-as szezonban

A labdarúgást a Caldogno ifjúsági csapatában kezdte 9 évesen. Két évvel később 26 mérkőzésen már 45 gólt és 20 gólpasszt jegyzett egy idényben és volt olyan mérkőzés, melyen 6 alkalommal is betalált az ellenfél kapujába. A tehetségére felfigyelt a játékosmegfigyelőként dolgozó Antonio Mora és 13 évesen már a Vicenza utánpótlásában játszott.[4][5] A felnőtt együttesben 1983. június 5-én mutatkozott be egy Piacenza elleni harmadosztályú (Serie C1) bajnoki alkalmával, amit 1–0-ra elveszítettek hazai pályán. Első gólját büntetőből a következő szezon végén 1984. június 3-án szerezte egy Brescia elleni 3–0-ás győzelem alkalmával, de nem ez volt az első találata klub színeiben. 1983. november 30-án már eredményes volt az olasz kupában.[5][6][7][8] Az 1984–85-ös idényben 12 gót szerzett 29 mérkőzésen. amivel hozzásegítette a Vicenzát a Serie B-be történő feljutáshoz. Baggio azonban kezdte magára felhívni a nagyobb klubok figyelmét és ennek eredményeként 1985-ben leigazolta a Fiorentina.[4][5][9] Azonban a szezon végén összeszedett egy komoly sérülést és még a pályafutása is veszélybe került, de a Fiorentina továbbra is hitt benne, és vállalta, hogy elkötelezi magát a átigazolásra, valamint vállalták a szükséges műtét finanszírozását is.[10] A műtétet követő lábadozás miatt az első Fiorentinánál töltött idényében nem lépett pályára a bajnokságban, csak az olasz kupában tudott bemutatkozni. 1986. szeptember 21-én egy Sampdoria elleni 2–0-ás győzelemmel zárult találkozón szerepelt először a Serie A-ban.[11][12] Egy héttel később ismét megsérült a térde és meg kellett műteni, emiatt a szezon nagy részét kihagyta. Az idény végére visszatért és 1987. május 10-én szabadrúgásból megszerezte első gólját a Diego Maradonával felálló bajnok Napoli ellen. Ez a találat mentette meg a Fiorentinát a kieséstől.[11][13] Az 1987–88-as szezonban 27 bajnoki 6 alkalommal volt eredményes. Az 1988–89-es szezonban a svéd Sven-Göran Eriksson irányításával az olasz kupa negyeddöntőéig jutottak és Baggio 9 gólt szerzett a sorozatban.[14] A bajnokságban 15 találattal a harmadik helyen végzett a góllövő listán.[15] Az 1989–90-es idényben a Fiorentina a kiesés ellen küzdött, de sikerült bejutniuk az UEFA-kupa döntőjébe, ahol kikaptak a Juventus csapatától. A Fiorentina színeiben összesen 136 mérkőzésen 55 gólt szerzett, ebből 39 volt bajnoki találat, amit 94 mérkőzésen ért el. A kezdeti sérülések ellenére nagyon népszerűvé vált és mai napig a klub egyik legnagyszerűbb játékosának tartják.[16]

1990–1995: Juventus

[szerkesztés]

1990 nyarán a Juventus szerződtette 8 millió fontért, ami abban az időben világrekordnak számított. Megörökölte a 10-es számú mezt, amit korábban Michel Platini viselt.[17] Az átigazolásnak azonban Firenzében nem igazán örültek a szurkolók és zavargások törtek ki az utcán.[18] Az 1990–91-es szezont 12 góllal zárta és bejutott csapatával a kupagyőztesek-Európa-kupája elődöntőjébe, ahol a Johan Cruijff edzette Barcelona jelentette számukra a végállomást. Baggio 9 találattal a sorozat gólkirálya volt és összesen 27 gólt szerzett az idényben. A következő szezonnak új edzővel Giovanni Trapattonival vágtak neki. 18 góllal a második helyen végzett Marco van Basten mögött a góllövő listán és a Juventus is az ezüstérmet szerezte be a bajnokságban a Milan előtt.[19][20] Ebben a szezonban kezdték a Juventus szurkolói elfogadni és vezéregyéniségnek tekinteni.[21] Az 1992–93-as szezonban már csapatkapitányként lépett pályára. Az 1993-as UEFA-kupa döntőjében a német Borussia Dortmundot 6–1-es összesítéssel győzték le, amiből Baggio 3 góllal vette ki a részét.[22] A szezon egyik legemlékezetesebb mérkőzésén 5–0-ra győzték le az Udinesét hazai pályán és azon a találkozón Baggio négy gólt szerzett.[23] Végül a negyedik helyen zártak, de idegenben sikerült 3–1-re legyőzniük a rivális Milánt. 21 góllal ismét a második helyen végzett, ezúttal Giuseppe Signori volt nála eredményesebb 26 találattal. 1993-as naptári évben Baggio személyes rekordot állított fel, 39 gólt szerzett valamennyi sorozatban és megválasztották az év labdarúgójának Európában. Emellett megkapta az év labdarúgója címet a FIFA-tól és a World Soccer magazintól, valamint az Onze d'Or serlegét is neki ítélték oda.[24][25] Az 1993–94-es szezonban gyakran játszott Gianluca Vialli és Fabrizio Ravanelli, valamint a fiatal feltörekvő Alessandro Del Piero csatártársaként.[26][27] A Milan mögött ismét a második helyen végeztek a Serie A-ban, Baggio pedig 17 találattal a harmadik helyen végzett a góllövők rangsorában. 1993. október 31-én mesterhármast ért el a Genoa elleni 4–0-ás győzelem alkalmával, ami magába foglalta a századik Serie A-ban szerzett gólját is.[28] 1993. december 5-én a Napoli elleni 1–0-ás győzelemmel zárult találkozón a 200. Serie A mérkőzését játszotta. Az 1994-es Aranylabda szavazásán a második helyen végzett Hriszto Sztoicskov mögött és a harmadik helyet szerezte meg a FIFA év játékosa szavazásán. Az 1994–95-ös szezonban a Trapattonit váltó Marcello Lippi már kevésbé számolt Baggióval.[29] A szezon nagy részében sérült volt, miután 1994. november 27-én térdsérülést szenvedett a Padova elleni bajnokin. 1995. március 8-án egy Lazio elleni kupamérkőzésen tért vissza.[30] Sérülése miatt mindössze 17 mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban és 8 gólt szerzett, ezzel is hozzásegítve a Juventust a bajnoki címhez.[31][32] Ebben az idényben az olasz kupát is sikerült megnyerniük és bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe, ahol Baggio jó teljesítményt nyújtott, ennek ellenére vereséget szenvedtek a Parma ellen.[33] A Juventusnál töltött öt szezon során 200 mérkőzésen 115 alkalommal volt eredményes, ebből 141 mérkőzést a Seria A-ban játszott és ezeken a bajnokikon 78 gólt szerzett.[34]

1995–1997: Milan, 1997–1998: Bologna

[szerkesztés]
Baggio Diadora márkájú cipői a San Siro múzeumában kiállítva

1995-ben Marcello Lippi már nem számolt Baggióval és helyett inkább Alessandro Del Pierót favorizálta, aki megörökölte Baggio 10-es mezét.[32][35][36] Baggio nehézségekbe ütközött a vezetőséggel szemben, mivel kijelentették, csak abban az esetben hosszabbítják meg szerződését, ha 50%-kal csökkenti a fizetési igényét.[37][38] Az AC Milan elnöke Silvio Berlusconi és a vezetőedző Fabio Capello erős nyomására 6,8 millió fontért eladták a Milánnak, ami ellen a Juventus szurkolói tiltakoztak.[38][39][40] Bár kezdetben sérüléssel bajlódott, de hamarosan bemutatkozhatott új klubjában és kinevezték a csapat első számú büntetőrúgójának.[41][42] Segített a Milannak bajnoki címet szerezni, miután a bajnoki címet eldöntő mérkőzésen büntetőből gólt szerzett korábbi csapata, a Fiorentina ellen.[43] a szezont 34 mérkőzéssel és 10 góllal zárta. Egyike lett azoknak a játékosoknak, akik két egymást követő évben különböző csapatokkal megnyerték a Scudettót.[44][45] A szezon vége felé nézeteltérése támadt Fabio Capellóval a korlátozott játékidő miatt, mivel az edző úgy ítélte meg, hogy már nem volt elég jó állapotban ahhoz, hogy 90 percet töltsön a pályán.[31][32] Baggio gyakran volt kezdő, de sokszor lecserélték a második félidőben és mindössze kilenc mérkőzést játszott végig.[46] Az 1996–97-es szezonban az új vezetőedző Óscar Tabárez érkezésével eleinte kimaradt a kezdőcsapatból, de később sikerült meggyőznie az uruguayi mestert, hogy számíthat rá, így Baggio visszakerült a kezdőbe.[47] Azonban a gyenge eredmények miatt a kispadra került.[48] Az új edző Arrigo Sacchi korábbi olasz szövetségi kapitány lett, akinek játékosaként Baggio ezüstérmet szerzett az 1994-es világbajnokságon.[32][49] Sacchi kevés játékidőt biztosított Baggiónak, ami a formájára is hatással volt. A Milan nem tudta megvédeni a bajnoki címét és csak a csalódást keltő 11. helyen végzett.[50] Baggio az 1996–97-es idényben debütált a bajnokok ligájában és megszerezte első gólját a sorozatban, bár a Milan a csoportkört követően búcsúzott.[51][50][52] A Milánnál töltött évek alatt 67 mérkőzésen 19 alkalommal talált az ellenfelek kapujába.[9] 1997-ben Capello visszatért a Milan kispadjára és kijelentette, hogy Baggio nem szerepel a tervei között.[53] Ennek hatására úgy döntött, hogy Parmába költözik, de az akkori vezetőedző Carlo Ancelotti akadályozta az átigazolását, mert úgy érezte, hogy nem fér bele az elképzeléseibe.[54] Végül a Bologna igazolt le, hogy segítse a csapatot a kiesés elleni küzdelemben és kiharcolja a helyét az olasz válogatott keretében az 1998-as világbajnokságra. Visszanyerte a korábbi formáját és 22 gólt szerzett, a Bologna pedig a nyolcadik helyen zárta az 1997–98-as szezont. 1998. január 11-én az Empoli elleni 0–0-ás döntetlennel zárult mérkőzés alkalmával a 300. mérkőzését játszotta a Serie A-ban.[6]

1998–2000: Internazionale

[szerkesztés]

Az 1998-as világbajnokságot követően Baggio gyerekkori kedvenc klubjához az Internazionaléhoz igazolt. 1998. augusztus 12-én játszotta első mérkőzését az Inter színeiben a bajnokok ligája selejtezőkörének második fordulójában a Skonto FK ellen 4–0-ra megnyert mérkőzésen, melyen gólt szerzett és kiosztott három gólpasszt.[55] Ebben a szezonban sűrűn váltották egymást az edzők az Inter kispadján, Baggiót sérülések is hátráltatták, ezért nem nagyon tudott a csapat meghatározó tagja lenni és jobbára csereként számoltak vele.[11][56][57] 23 bajnokin 5 gólt szerzett, az Inter pedig a nyolcadik helyen végzett és a következő idényben lemaradt az európai kupasorozatokról.[58][59][60] A bajnokok ligájában négy alkalommal volt eredményes és a negyeddöntőig jutottak, ahol a későbbi győztes Manchester United jelentette a végállomást.[61]

Az 1999–2000-es szezonban a korábbi Juventus edzőt Marcello Lippit nevezték ki az Inter vezetőedzői posztjára. Mindez nem kedvezett Baggio számára és a szezon nagy részében Lippi kihagyta a keretből, arra hivatkozva, hogy nem volt megfelelő formában. A Serie A-ban 18 mérkőzésen 4 gólt szerzett és ötször szerepelt az olasz kupában. A kevés lehetőség ellenére több fontos gólt is szerzett a szezonban, ezzel segítette az Intert a negyedik hely megszerzésében. A Milan elleni olasz kupa negyeddöntőben betalált és később bejutottak a sorozat döntőjébe, ahol a Lazio ellen azonban vereséget szenvedtek.[62][63] A Parma elleni bajnokin két góllal járult hozzá a 3–1-es győzelemhez, ami a bajnokok ligája selejtező szempontjából volt fontos az Inter számára.[64]

2000–2004: Brescia

[szerkesztés]

Az Internél töltött két évet követően Baggio úgy döntött, hogy nem újítja meg a szerződését a Marcello Lippivel történő konfliktusok miatt és szabad listára került. Számos olasz és külföldi klub is érdeklődött iránta, de végül a Serie A-ban frissen felkerült Brescia ajánlatát fogadta el, hogy nagyobb esélye legyen bekerülni a 2002-es világbajnokságon résztvevő válogatott keretébe.[65][66] Az új klubjában megkapta a 10-es mezt és támadó középpályásként számoltak vele.[67][68] A 2000–01-es idényben 25 találkozón 10 gólt szerzett, a Brescia pedig a hetedik helyen végzett, ami a klub történetének legjobb helyezése volt az első osztályban.[69] Baggio segített bejutni a Bresciának a 2001-es Intertotó-kupa döntőjébe, ahol a Paris Saint-Germain ellen is betalált.[70] Teljesítménye miatt jelölték a 2001-es Aranylabdára és összesítésben a 25. helyen végzett.[71]

A 2001–02-es szezon első kilenc mérkőzésén nyolc gólt szerzett és vezette a góllövőlistát. A nyolcadik fordulóban gólt szerzett a Piacenza ellen ellen, de kisebb sérülést szedett össze, egy héttel később a Venezia elleni bajnokin is betalált büntetőből, de egy ütközést követően már súlyos sérülést szenvedett.[72][73] 2002. január 31-én a Parma elleni olasz kupa mérkőzésen ismét megsérült.[74] 2002. február 4-én megműtötték és csak a szezon utolsó három mérkőzésére tért vissza.[75] 2002. április 21-én a Fiorentina elleni bajnokin csereként beállva két gólt szerzett. A Bologna ellen szintén betalált az utolsó játéknapon, amivel megmentette a Bresciát a kieséstől, a mérlege pedig így 12 mérkőzése elért 11 gól lett.[76] A teljesítménye és a közvélemény igénye ellenére Giovanni Trapattoni szövetségi kapitány nem tartotta teljesen egészségesnek, ezért lemaradt a 2002-es világbajnokságról.[77] A 2002–03-as szezonban 12 gólt szerzett, amivel a Bresciát a nyolcadik helyhez és újabb Intertotó-kupa induláshoz segítette. 2002. december 15-én a Perugia elleni 3–1-es győzelem alkalmával büntetőből megszerezte pályafutása 300. gólját.[78]

A 2003–04-es szezont volt pályafutása utolsó szezonja. 2004. március 14-én a Parma elleni 2–2-es döntetlent hozó bajnoki találkozón megszerezte a 200. gólját a Serie A-ban.[79] A Brescia az idényt a tizenegyedik helyen zárta.[79] Baggio volt az első játékos 30 év után, akinek sikerült elérnie a 200 gólos mérföldkövet. 2004. május 9-én szerezte a Laziónak lőtte utolsó, egyben pályafutása 205. gólját az olasz első osztályban.[80] Utolsó mérkőzését 2004. május 16-án játszotta a szezon utolsó játéknapján a San Siróban a Milan ellen.[81] A 88. percben De Biasi lecserélte Baggiót, amit a San Siróban jelenlévő mintegy 80 ezer ember tapssal honorált.[82] A Brescia színeiben négy szezon alatt összesen 101 mérkőzésen lépett pályára és 46 alkalommal volt eredményes. Pályafutását 205 bajnoki találattal zárta, amivel minden idők hetedik legeredményesebb játékosa a Serie A-ban. Mindössze Silvio Piola, Francesco Totti (aki 2011-ben előzte meg), Gunnar Nordahl, Giuseppe Meazza, José Altafini és Antonio Di Natale (aki 2015-ben előzte meg) van előtte ebben a rangsorban. Baggio 10-es számú mezét a Brescia az ő tiszteletére visszavonultatta, és őt tartják a klub valaha volt legjobb játékosának.[83] Mielőtt Baggio csatlakozott volna a Bresciához, több mint 40 éven keresztül soha nem tudták elkerülni a kiesést feljutóként. Baggio vezérletével négy év alatt a Brescia a legjobb Serie A sorozatot érte el és soha nem esett ki.

A válogatottban

[szerkesztés]

Utánpótlás válogatottak és felnőtt debütálás

[szerkesztés]

1988 és 2004 között 56 mérkőzésen lépett pályára az olasz válogatottban és 27 gólt szerzett.[84] Alessandro Del Pieróval negyedik helyen áll a góllövők rangsorában, de utóbbi 91 mérkőzésen érte el a 27 gólt..[85] 1984-ben 3 mérkőzésen szerepelt az U16-os válogatottban és Cesare Maldini edzősége idején 1 alkalommal játszott az U21-es válogatottban: 1987. október 16-án Svájc ellen. A felnőtt csapatban 1988. november 16-án mutatkozott be Azeglio Vicini szövetségi kapitány alatt egy Hollandia elleni barátságos mérkőzésen, amit 1–0-ra megnyerte az olaszok Gianluca Vialli góljával, akinek a gólpasszt Baggio adta.[86][87] Első gólját 1989. április 22-én szabadrúgásból szerezte egy Uruguay elleni 2–2-es döntetlenre végződő barátságon mérkőzésen Veronában.

1990-es világbajnokság

[szerkesztés]

A hazai környezetben megrendezésre kerülő 1990-es világbajnokágon bekerült a keretbe és ez volt az első nagy tornája. Baggio az olaszok összes mérkőzésén pályára lépett, a hét találkozóból 4 alkalommal a kezdőben. Kétszer volt eredményes a világbajnokságon, az egyik gólját a Csehszlovákia elleni csoportmérkőzésen szerezte, ami később a torna góljának választottak és a világbajnokságok történetének hetedik legszebb találata lett egy FIFA szavazáson.[88][89] Az Uruguay elleni nyolcaddöntőben betalált szabadrúgásból, amit a játékvezető később érvénytelenített, mert eredetileg közvetett szabadrúgást ítélt meg.[90] Az Írország elleni negyeddöntőben is gólt lőtt, de azt tévesen visszavonták lesre hivatkozva.[91] Az Argentína ellen elődöntő 1–1-es döntetlennel zárult és büntetőrúgásokkal maradtak alul az olaszok, báb Baggio belőtte a saját büntetőjét.[92][93] Az Anglia elleni bronzmérkőzésen megszerezte csapata első gólját, miután elcsente a labdát az angol kapustól Peter Shiltontól. Nem sokkal a vége előtt David Platt kiegyenlített, de a cserekén beállt Salvatore Schillaci büntője révén ismét az olaszoknál volt az előny. Baggio rendszeresen rúgott tizenegyeseket a válogatottban, de átengedte Schillacinak, mert versenyben volt az aranycipő megnyeréséért, amiért az olasz média elismerésben részesítette.[94][95] Az utolsó percekben még egy gólpasszt is kiosztott Nicola Bertinek, de tévesen lesnek ítélték.[94] Olaszország 2–1-re nyerte a mérkőzést és ezzel megszerezte a harmadik helyet.

Az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőiben nem sok lehetőséget kapott, mindössze háromszor lépett pályára és két gólt szerzett, Olaszország pedig a Szovjetunió mögött csak a második helyen végzett a csoportban, amivel lemaradt a tornáról.[96]

1994-es világbajnokság

[szerkesztés]
Roberto Baggio 1994-es világbajnokságon viselt 10-es számú meze

Az 1994-es világbajnokság selejtezőinek új szövetségi kapitánnyal Arrigo Sacchival vágtak neki. Baggio vezéregyéniségként 10 mérkőzésen 5 alkalommal találat az ellenfelek kapujába, az olasz válogatott pedig egy ponttal Svájc előtt megnyerte a csoportját és kijutott a világbajnokságra.[97] A tornát megelőző sorozatos sérülések ellenére, úgy számolt a közvélemény, hogy az 1994-es világbajnokság egyik meghatározó játékosa lesz, mert ekkor volt a pályafutása csúcsán.[98][99][97][100] A nagy várakozások ellenére Írország ellen egy csalódást keltő 1–0-ás vereséggel kezdték a tornát New Jerseyben.[101][102] A második csoportmérkőzésen Norvégiával találkoztak, ahol kiállították az olasz kapust Gianluca Pagliucát és ezért Sacchinak át kellett szerveznie a csapatot, aminek a következtében Baggiót lecserélte. Ezzel kinyilvánította a szurkolók nemtetszését és Baggio sem örült a döntésnek. Végül az olaszok 1–0-ra megnyerték a találkozót a névrokon Dino Baggio góljával.[103] A harmadik csoportmérkőzésen is csalódást keltett a válogatott, mert csak 1–1-es döntetlent játszottak Mexikóval.[104] Baggio miután a csoportkörben alul teljesített az egyenes kieséses szakaszra visszanyerte a korábbi formáját. A Nigéria elleni nyolcaddöntőben két gólt szerzett és hátrányból fordította meg a mérkőzés állását és biztosította be Olaszország 2–1-es győzelmét.[105][106] A negyeddöntőben Spanyolországgal találkoztak, ahol 1–1-es döntetlenre állt a párharc, de Baggio a 88. percben továbblőtte az olaszokat.[107][108] A Bulgária elleni elődöntőben két gólt szerzett, amire a bolgárok csak egy találattal tudtak válaszolni és a 2–1-es győzelem azt jelentette, hogy Olaszország 12 év elteltével ismét világbajnoki döntőt játszhatott.[109][110] A Brazíliával vívott döntő előtt nem volt teljesen egészséges állapotban, miután az elődöntőben meghúzódott a combhajlító izma és injekcióval játszott. A döntőt a kaliforniai Pasadénában rendezték a Rose Bowl stadionban. A mérkőzés 0–0-ás döntetlennel ért véget, mert sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem született gól. A tizenegyesrúgások során az utolsóhoz állt oda és a keresztléc fölé rúgta, ami azt jelentette, hogy Brazília nyerte a világbajnokságot és ez a mozdulat Baggio pályafutásának ikonikus mozzanata lett.[111][112][113][114]

Az 1994-es világbajnokságot követően Baggio és Sacchi kapcsolata megromlott, miután az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőiben 1–1-es döntetlent játszottak Szlovéniával, ahol Baggio a kispadra került.[115] 1994. november 16-án Horvátország ellen hazai pályán szenvedtek 2–1-es vereséget és ekkor a kapcsolatuk a mélypontra zuhant.[116] Baggio több csapattára támogatásával kérte a szövetségi kapitány felmentését.[117] A nézeteltérés miatt ritkán kapott meghívót a válogatottba és csak a Szlovénia ellen 1–0-ra megnyert selejtezőn lépett pályára csereként 1995. szeptember 9-én. A kimaradások miatt nem került be az 1996-os Európa-bajnokságon szereplő csapat keretébe, annak ellenére, hogy abban az évben bajnoki címet szerzett a Milánnal.[118] Sacchi azzal indokolta a döntését, hogy Baggio nem volt formában és Enrico Chiesa többet segített a csapatnak.[119] Az olaszok végül a csoportkörből sem jutottak tovább a tornán.

1998-as világbajnokság

[szerkesztés]

A válogatotthoz hosszú kihagyást követően Cesare Maldini hívta meg ismét a Lengyelország ellen 1997. április 30-án Nápolyban rendezett világbajnoki selejtezőre, amit 3–0-ra megnyertek az olaszok és Baggio csereként beállva gólt szerzett. Később bekerült az 1998-as világbajnokságra utazó válogatott 22 fős keretébe.[120] Az 1998-as tornán Chile ellen bekerült a kezdőbe Christian Vieri csatártársaként. A gólok sorát Vieri nyitotta meg Baggio gólpasszából, azonban később a chileieknek sikerült fordítaniuk. A mérkőzés vége felé büntetőhöz jutottak az olaszok és Baggio állt oda értékesíteni.[121][122][123] Ezzel a találattal ő lett az első olasz játékos, akinek sikerült három világbajnokságon is gólt szereznie.[124] A második csoportmérkőzésen Kamerunt győzték le 3–0-ra. itt is a kezdőben kapott helyet, adott egy gólpasszt Luigi Di Biagiónak, a második félidőben pedig Alessandro Del Piero váltotta csereként.[125] Az Ausztria elleni találkozón a kispadon kezdett és a második félidőben állt be, ezúttal ő váltotta Del Pierót. A mérkőzés utolsó percében gólt szerzett és beállította a 2–1-es olasz győzelmet.[126] Ezzel a góllal megdöntötte Paolo Rossi korábbi rekordját a világbajnokságokon szerzett gólok számában 9 találattal. Ez volt a 27. és egyben az utolsó gólja a nemzeti csapatban. Norvégia ellen a nyolcaddöntőben nem lépett pályára, de az olaszoknak Vieri góljával sikerült továbbjutniuk.[127] A későbbi világbajnok Franciaország elleni negyeddöntőben a második félidőben Del Piero cseréjeként lépett pályára. A mérkőzés 0–0-ás döntetlennel ért véget és következett a hosszabbítás, ahol Baggio állt legközelebb az aranygól megszerzéséhez, miután Demetrio Albertini átívelt beadását átemelte Fabien Barthez felett, de nem sikerült eltalálnia a kaput.[128] A ráadásban sem született gól, majd következtek a tizenegyesrúgások, melyben Baggio bár értéksítette az elsőt, végül Olaszország alul maradt. Az olaszok egymás után három tornán estek ki tizenegyesrúgásokat követően.[129] A mérkőzés után Cesare Maldini rengeteg kritikát kapott, amiért Baggio helyett Del Pierót kezdette és nem engedte, hogy a két játékos egyszerre legyen a kezdőben.[130]

1998–2004 közötti időszak

[szerkesztés]

A 2000-es Európa-bajnokság selejtezőiben Dino Zoff kapitánysága alatt három találkozón lépett pályára. A Wales elleni 2–0-ás győzelem alkalmával csereként kapott lehetőséget.[131][132] A Norvégia elleni 0–0-ás és a Fehéroroszország elleni 1–1-es döntetlent hozó találkozók voltak az utolsó tétmérkőzései a válogatottban.[133][134][135][136] A kevés lehetőség és a korlátozott játékidő miatt nem került be az olaszok 2000-es Európa-bajnoki keretébe. Zoff olyan fiatal támadójátékosok köré építette a csapatát, mint Francesco Totti, Alessandro Del Piero, Stefano Fiore, Marco Delvecchio, Filippo Inzaghi és Vincenzo Montella. Baggiót 2000-ben Olaszországban az évszázad játékosának választották.[137]

A 2002-es világbajnoki keretbe se válogatták be, mert Giovanni Trapattoni szövetségi kapitány úgy gondolta, hogy nincs megfelelő formában és nem épült fel a korábbi súlyos sérüléséből.[138] Eleinte szerette volna nevezni a 23-as keretbe, de végül kimaradt, amiért a szurkolók és a szakértők sokat bírálták, főleg azután, hogy Olaszország a legjobb tizenhat között a Dél-Koreától elszenvedett vereséget követően búcsúzott a torna további küzdelmeitől.[139] Sok szurkoló reménykedett abban, hogy a 2004-es Európa-bajnokságon vagy a 2004. évi nyári olimpiai játékokon pályára lép majd, de egyik tornára sem nevezték.[140][141] 2004. április 28-án azonban Trapattoni meghívót küldött Baggiónak a Spanyolország elleni barátságos mérkőzésre, melyen megkapta a 10-es mezt és viselhette a csapatkapitányi karszalagot is. A mérkőzés 1–1-re végződött és Baggio vastapsot kapott a szurkolóktól, amikor Fabrizio Miccoli csereként váltotta.[142] Ez volt az 56., egyben utolsó mérkőzése az olasz válogatottban, és Silvio Piola visszavonulása óta először ünnepelték így egy olasz labdarúgó pályafutását.

Baggio az egyetlen olasz játékos, aki három különböző világbajnokságon is gólt szerzett, 9 találattal, Christian Vieri és Paolo Rossi társaságában a világbajnokságok legeredményesebb olasz játékosai közé tartozik.[143] Az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon nyújtott teljesítménye ellenére soha nem játszott az Európa-bajnokságon és jelenleg a legtöbb válogatottsággal rendelkező olasz játékos, aki sohasem lépett pályára Európa-bajnoki mérkőzésen.[144]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]
Vicenza
Fiorentina

Juventus

AC Milan
Internazionale
Brescia
Olaszország
Egyéni

Játékos stasztikái

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]
Pályára lépései és góljai szezonokra bontva különböző klubokban és versenyeken
Klub Szezon Bajnokság Olasz kupa Európai Egyéb Összesen
Liga Mérk. Gólok Mérk. Gólok Mérk. Gólok Mérk. Gólok Mérk. Gólok
OlaszországVicenza Calcio 1982–83 Serie C1 1 0 0 0 — — 1 0
1983–84 6 1 4 0 — 2 1 12 2
1984–85 29 12 5 2 — — 34 14
Összesen 36 13 9 2 — 2 1 47 16
OlaszországFiorentina 1985–86 Serie A 0 0 5 0 — — 5 0
1986–87 5 1 4 2 1 0 — 10 3
1987–88 27 6 7 3 — — 34 9
1988–89 30 15 10 9 — 1 0 41 24
1988–89 32 17 2 1 12 1 — 46 19
Összesen 94 39 18 15 13 1 1 0 137 55
Olaszország Juventus 1990–91 Serie A 33 14 5 3 8 9 1 1 47 27
1991–92 32 18 8 4 — — 40 22
1992–93 27 21 7 3 9 6 — 43 30
1993–94 32 17 2 2 7 3 — 41 22
1988–89 17 8 4 2 8 4 — 29 14
Összesen 141 78 26 14 32 22 1 1 200 115
Olaszország AC Milan 1995–96 Serie A 28 7 1 0 5 3 — 34 10
1996–97 23 5 5 3 5 1 0 0 33 9
Összesen 51 12 6 3 10 4 0 0 67 19
Olaszország Bologna 1997–98 Serie A 30 22 3 1 — — 33 23
Olaszország Internazionale 1998–99 Serie A 23 5 4 0 6 4 2 1 35 10
1999–00 18 4 5 1 — 1 2 24 7
Összesen 41 9 9 1 6 4 3 3 59 17
Olaszország Brescia 2000–01 Serie A 25 10 3 0 — — 28 10
2001–02 12 11 1 0 2 1 — 15 12
2002–03 32 12 0 0 — — 32 12
2003–04 26 12 0 0 0 0 — 26 12
Összesen 95 45 4 0 2 1 — 101 46
Teljes Karrier 488 217 85 36 63 32 7 5 643 291

A válogatottban

[szerkesztés]
 Olaszország
Év Mérk. Gólok
1988 1 0
1989 6 3
1990 9 4
1991 2 1
1992 7 6
1993 7 5
1994 12 5
1995 1 0
1996 —
1997 2 1
1998 6 2
1999 2 0
2000 —
2001 —
2002 —
2003 —
2004 1 0
Összesen 56 27

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ „A legemlékezetesebb kihagyott tizenegyesek”, 24.hu (Hozzáférés: 2024. március 13.) 
  2. ↑ „A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka”, infostart.hu, 2018. május 22. (Hozzáférés: 2024. március 13.) 
  3. ↑ „Roberto Baggiót kitüntetik a Nobel-békedíjasok”, 24.hu, 2010. november 9. (Hozzáférés: 2024. március 13.) 
  4. ↑ a b Fantasista Legends: Roberto Baggio. fantasista10.co.uk. [2014. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  5. ↑ a b c Mangini, Lorenzo. „E la Samp battezzò il Codino”, La Repubblica , 2004. február 15.. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.) (olasz nyelvű) 
  6. ↑ a b Roberto Baggio: Statistiche (olasz nyelven). gocalcio.it . [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  7. ↑ Inutile la vendemmiata del Vicenza sul Brescia (olasz nyelven). La Stampa Sera, 1984. június 4. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
  8. ↑ Le partite della stagione 1982/1983 (olasz nyelven). www.storiapiacenza1919.it. [2020. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
  9. ↑ a b Roberto Baggio: Statistiche (olasz nyelven). robertobaggio.org . [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  10. ↑ 21 settembre 1986, Roberto Baggio esordisce in Serie A (olasz nyelven). Tutto Mercato Web.com, 2016. szeptember 21. [2016. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  11. ↑ a b c Biografia: Roberto Baggio (olasz nyelven). robertobaggio.org . [2007. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.)
  12. ↑ „Biografia e Carriera di Baggio”, La Gazzetta dello Sport. [2020. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. április 19.) (olasz nyelvű) 
  13. ↑ The U.S. needs a true No. 10. ESPN, 2010. október 11. [2016. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 31.)
  14. ↑ Coppa Italia Top Scorers. RSSSF . [2015. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 19.)
  15. ↑ Il passato e' domani: Fiorentina in coppa Uefa (olasz nyelven). Mediaset.it, 2011. június 29. [2015. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.)
  16. ↑ I giocatori che hanno fatto la storia della Fiorentina: Roberto Baggio (olasz nyelven). FiorentinaCalcio.net. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  17. ↑ Da Platini a Del Piero, tutti i numeri 10 della Juventus aspettando Bernardeschi (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2017. július 25. [2017. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 26.)
  18. ↑ Roberto Baggio's World. pro-paul.net. [2016. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  19. ↑ Italy Championship 1991/92. RSSSF , 2000. október 31. [2003. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 22.)
  20. ↑ Eight-goal Milan make history in Foggia. FIFA.com, 2012. május 24. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 22.)
  21. ↑ Baggio, il nome della Juve (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1992. február 18. [2015. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  22. ↑ la Juve vince 3 1 Coppa prenotata (olasz nyelven). Il Corriere dello Sport, 1993. május 6. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  23. ↑ Baggio. Van Basten, il gol perpetuo (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1992. november 10. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 25.)
  24. ↑ Roberto Baggio: Tutti i suoi Gol e le sue Statistiche (olasz nyelven). golcalcio.it . [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  25. ↑ European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1993. RSSSF . [2022. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
  26. ↑ Baggio Del Piero? Trapattoni lo ha gia' fatto (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1998. június 14. [2015. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  27. ↑ Esce Ravanelli e la Juve di Baggio rimonta e vince (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1993. augusztus 6. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  28. ↑ Juve, il ricordo della tripletta di Baggio al Genoa Video (olasz nyelven). www.calciomercato.com, 2018. október 18. [2018. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 19.)
  29. ↑ Gates, Emmet: The Oppression of Roberto Baggio. Forza Italian Football , 2013. március 15. [2021. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 4.)
  30. ↑ 11 giugno 1995, la Juventus vince la nona Coppa Italia (olasz nyelven). spaziojuve.it , 2012. június 11. [2012. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  31. ↑ a b Storie di Calcio: Roberto Baggio, Il Poeta Errante (olasz nyelven). Storie di Caldio. [2015. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 14.)
  32. ↑ a b c d #3 – Baggio: immensa fantasia, poche parole, tanti litigi (olasz nyelven). spaziomilan.it , 2012. február 3. [2021. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  33. ↑ 21 maggio 1995, Juventus-Parma 4-0: di nuovo scudetto dopo nove anni di digiuno!. Juventus News Radio. [2015. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  34. ↑ „Carlos Tevez: Striker proud to take Juventus number 10 shirt”, BBC Sport. [2014. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 1.) 
  35. ↑ Baggio, l' ex " Pallone d' oro " si sente solo (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. december 27. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  36. ↑ Hughes, Rob. „Juventus Gambles on Youth : Soccer's Old Lady Prefers Younger Men”, The New York Times, 1996. szeptember 11.. [2014. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.) 
  37. ↑ C' e' una sorpresa nel bilancio Juve Vialli guadagna la meta' di Baggio (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. június 26. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  38. ↑ a b Baggio Juve, divorzio davanti agli ultra' (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. június 1. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  39. ↑ Baggio-Milan: Anche una Firma (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. június 18. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 19.)
  40. ↑ Tifosi di Baggio manifestano Umberto Agnelli: va al Milan (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. július 2. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 19.)
  41. ↑ Milan nel tunnel: Baggio fiuta l' uscita (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. szeptember 11. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  42. ↑ Roby Baggio s' infortuna Meno dilemmi per il c. t. (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. október 2. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  43. ↑ 15° scudetto rossonero (olasz nyelven). Il Corriere della Sera. [2014. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.)
  44. ↑ Serie A (olasz nyelven). [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  45. ↑ Le meilleur Ballon d'Or de l'Histoire : 22ème – Roberto Baggio (francia nyelven). www.labeautedufootball.fr, 2018. október 10. [2019. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
  46. ↑ Roberto Baggio, campione vero o mito sopravvalutato? (olasz nyelven). Il Posticipo, 2017. február 17. [2020. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  47. ↑ „Baggio – Zidane, Ciao Fantasia”, La Repubblica, 1996. szeptember 24.. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. április 20.) (olasz nyelvű) 
  48. ↑ Baggio, che sorpresa! Fa felice il Take That (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1996. november 10. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  49. ↑ Sacchi e Baggio, attenti a quei due (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. június 30. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  50. ↑ a b Fiorenzo Radogna: Milan: c'era anche quando si stava peggio, tutte le annate da dimenticare: Tra Tabarez e il ritorno di Sacchi (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2017. október 23. [2018. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 15.)
  51. ↑ Milan 4-2 Göteborg. uefa.com. [2017. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 20.)
  52. ↑ UEFA Champions League 1996/97 - History - Milan. uefa.com. [2016. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 20.)
  53. ↑ Baggio: "Sparavo con papa', ora faccio la lepre con i miei figli (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1999. február 24. [2015. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  54. ↑ Tanzi pensa al mercato: Baggio al Parma (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1997. július 10. [2015. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  55. ↑ „Baggio ha l'Inter in pugno”, La Stampa, 1998. augusztus 13., 25. oldal (Hozzáférés: 2024. február 29.) (olasz nyelvű) 
  56. ↑ Gli eroi in bianconero: Roberto BAGGIO (olasz nyelven). Tutto Juve, 2014. február 18. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 20.)
  57. ↑ „Inter, una miniera piena di gol”, Il Corriere della Sera, 1999. január 11.. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 11.) (olasz nyelvű) 
  58. ↑ „Le confessioni di Capitan Zanetti "Dal caos alle vittorie con l'Inter"”, La Repubblica , 2010. november 9.. [2016. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. április 20.) (olasz nyelvű) 
  59. ↑ In celebration of Roberto Baggio: the divine ponytail. thesefootballtimes.co, 2015. július 27. [2020. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  60. ↑ Spareggio UEFA 1998-99: Inter-Bologna 1-2 (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  61. ↑ Baggio: due maglie, una città, zero Champions (olasz nyelven). TuttoChampions.it, 2011. március 18. [2016. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 20.)
  62. ↑ „Baggio regala all'Inter la semifinale di Coppa Italia”, La Repubblica , 2000. január 27.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. április 28.) (olasz nyelvű) 
  63. ↑ Anche la Coppa Italia (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport, 2000. május 18. [2016. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 20.)
  64. ↑ Baggio porta l'Inter tra i Campioni (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport, 2000. május 23. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 30.)
  65. ↑ Roberto Baggio: il più grande del calcio italiano (olasz nyelven). calciopro.com . [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 9.)
  66. ↑ Astrid Andersson. „'Ambitious' Baggio joins Brescia”, The Telegraph , 2000. szeptember 15.. [2015. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 20.) 
  67. ↑ „Mazzone-Juve, accuse e veleni”, La Repubblica , 2000. szeptember 17.. [2016. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. január 22.) (olasz nyelvű) 
  68. ↑ „Brescia, Baggio subito contro la Juve”, La Repubblica , 2000. szeptember 16.. [2016. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. január 22.) (olasz nyelvű) 
  69. ↑ Storie di Provincia: le quattro stagioni del Brescia di Baggio e Mazzone (e non solo) (olasz nyelven). mondopallone.it , 2013. július 18. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  70. ↑ PSG edge past Brescia. UEFA, 2001. augusztus 21. [2015. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 29.)
  71. ↑ „Pallone d'Oro 2001: Anche Baggio fra i Magnifici 50”, La Repubblica , 2001. november 13.. [2014. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. június 10.) (olasz nyelvű) 
  72. ↑ Codino Decisivo Baggio: gol da tre punti e infortunio E il Brescia dopo tredici anni espugna lo stadio Garilli di Piacenza (olasz nyelven). La Nuova Sardegna, 2001. október 22. [2015. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  73. ↑ Baggio operato, addio al sogno Mondiale (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2002. február 5. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  74. ↑ „Coppa Italia, Baggio si infortuna ancora”, La Repubblica . [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 7.) (olasz nyelvű) 
  75. ↑ „Baggio fa felice il calcio ritorno record e due gol”, La Repubblica . [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 7.) (olasz nyelvű) 
  76. ↑ Brescia-Bologna (3-0). legaseriea.it. (Hozzáférés: 2015. január 7.)[halott link]
  77. ↑ „Trapattoni: "Basta con Baggio Ora pensiamo al Mondiale"”, La Repubblica , 2002. május 12.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 7.) (olasz nyelvű) 
  78. ↑ „Con Tare e Baggio da record il Brescia supera il Perugia”, La Repubblica . [2015. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 14.) (olasz nyelvű) 
  79. ↑ a b „Parma vs. Brescia, 2004 - Baggio 200 gol”, La Repubblica . [2011. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. június 10.) (olasz nyelvű) 
  80. ↑ „Lazio: brutto tonfo, Champions lontana Il Brescia in festa nell'addio di Baggio”, La Repubblica , 2004. május 9.. [2015. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 14.) (olasz nyelvű) 
  81. ↑ „A San Siro la festa del Milan E il saluto a Roby Baggio”, La Repubblica , 2004. május 16.. [2015. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 14.) (olasz nyelvű) 
  82. ↑ Tutti in piedi, Baggio dice basta (olasz nyelven). www.tgcom24.mediaset.it, 2004. május 16. [2019. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 6.)
  83. ↑ Un uomo, un numero, una maglia (olasz nyelven). EuroCalcioNews. (Hozzáférés: 2012. június 10.)[halott link]
  84. ↑ „Appearances for Italy National Team”, rsssf.org 
  85. ↑ FIGC: Classifica Marcatori (olasz nyelven). FIGC. [2013. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
  86. ↑ 16 Novembre 1988: Roby, dal viola all'azzurro (olasz nyelven). MuseoFiorentina.it. [2016. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  87. ↑ 16 novembre 1988, Roberto Baggio fa il suo esordio in Nazionale (olasz nyelven). Tutto Mercato Web.com, 2016. november 16. [2016. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 16.)
  88. ↑ Italia-Cecoslovacchia: 2-0 - E lo Stadio urlò: è nato il genio che ci farà felici (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2014. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 26.)
  89. ↑ Diego Maradona goal voted the FIFA World Cup™ Goal of the Century. FIFA, 2002. május 30. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  90. ↑ Italia - Uruguay: 2-0 - Un Serena per amico (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 26.)
  91. ↑ Italia - Eire: 1-0 - Schillaci ci prende gusto (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2014. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 26.)
  92. ↑ Storie Mondiali: l'Italia e i maledetti rigori (olasz nyelven). olimpiazzurra.com, 2014. május 17. [2014. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
  93. ↑ „Gli 80 anni di Azeglio Vicini È il c.t. delle Notti Magiche”, La Gazzetta dello Sport , 2013. március 20.. [2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 26.) (olasz nyelvű) 
  94. ↑ a b Italia-Inghilterra: 2-1 - L'Italia non s'è persa (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2014. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 26.)
  95. ↑ Schillaci ricorda a FFT: "Dopo Italia '90 ho pianto e fumato" (olasz nyelven) 
  96. ↑ Euro 1992 Qualifying Group 3 - Italy. UEFA.com. [2010. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
  97. ↑ a b Pietro Cesaro: Il Fantasista, l'Incompreso (olasz nyelven). assoallenatori.it . [2010. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 16.)
  98. ↑ Fabio Monti. „Sta male anche Baggio Roberto giocherà ma ha una tendinite. Allarme per Eranio”, Il Corriere della Sera, 1993. október 11.. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 11.) (olasz nyelvű) 
  99. ↑ Leggende Azzurre: Roberto Baggio
  100. ↑ Gianfranco Teotino. „Il dilemma Baggio e il dito di Effenberg”, Il Corriere della Sera, 1994. június 30.. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 2.) (olasz nyelvű) 
  101. ↑ Baggio parte con il piede sinistro (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. június 18. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  102. ↑ Giancarlo Padovan: Sacchi ordina: Baggio, alzati e corri (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. június 22. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  103. ↑ Italia-Norvegia, Coppa del Mondo USA 1994 - 1-0 (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2012. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  104. ↑ " basta processi a Baggio". Sacchi e i compagni lo difendono (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. június 30. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  105. ↑ Nigeria-Italia, Coppa del Mondo USA 1994 - 1-2 (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  106. ↑ all' ultimo respiro Baggio trovo' se stesso (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. július 6. [2012. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  107. ↑ The greatest World Cup tragedies: Roberto Baggio, USA 1994. The Score, 2014. június 6. [2015. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 6.)
  108. ↑ la resurrezione dell' Arrigo (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. július 10. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  109. ↑ Italia-Bulgaria, Coppa del Mondo USA 1994 - 2-1 (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2012. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  110. ↑ Baggio ci porta in paradiso (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. július 14. [2009. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  111. ↑ ci resta un filo di Baggio (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. július 15. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  112. ↑ „Has so much ever hung on a hamstring? - Roberto Baggio, Italy's Footballing Hero”, The Independent, 1994. július 16.. [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. június 29.) 
  113. ↑ e Baggio sbaglia il tiro della sua vita (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. július 18. [2015. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  114. ↑ Da Baggio a McEnroe e Schumi Come si sbaglia un punto decisivo (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2006. október 31. [2015. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
  115. ↑ Sacchi si sfoga, Baggio lo gela (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1995. szeptember 7. [2015. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
  116. ↑ piccola Italia in bambola, e' solo Croazia (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. november 17. [2015. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
  117. ↑ caos Italia: Baggio scarica Sacchi (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1994. november 19. [2015. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
  118. ↑ I left Roberto Baggio out of Euro '96 because of fitness concerns, not arguments - former Italy coach Arrigo Sacchi. Goal.com, 2011. december 2. [2015. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  119. ↑ Sacchi da' un appuntamento a Baggio (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 1996. május 19. [2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  120. ↑ 1998 Francia, Capitolo II: Le scelte di Cesare (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 25.)
  121. ↑ Cile-Italia, 1998 2-2 - Rai-Sport (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport. [2009. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  122. ↑ „The redemption of Roberto Baggio”, Ibwm , In Bed With Maradona. [2017. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 23.) 
  123. ↑ Quante polemiche per quel rigore (olasz nyelven). la Repubblica , 1998. június 12. [2017. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 1.)
  124. ↑ Il Cile fa tremare l'Italia: Italia-Cile, 1998 (2-2) (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2014. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  125. ↑ Italia-Camerun, 1998 - 3-0 (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2016. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  126. ↑ Italia-Austria, 1998 - 2-1 (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport. [2009. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  127. ↑ Italia-Norvegia, 1998 (1-0) (olasz nyelven). Storie di Calcio. [2011. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  128. ↑ Italia 1998: la traversa di Di Biagio. Del Piero o Baggio? Voto 5 in simpatia (olasz nyelven). blitzquotidiano.it , 2014. június 3. [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.)
  129. ↑ Di Gennaro, Dario: Italia-Francia, 1998 0-0 (3-4) (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport. [2012. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  130. ↑ Francia-Italia, world Cup France 98 - 0-0 (4-3) (olasz nyelven). Storie di Calcio, 2016. február 24. [2016. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 19.)
  131. ↑ Galles-Italia 0-2 (olasz nyelven). Rai Sport. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  132. ↑ Galles-Italia (0-2) (olasz nyelven). UEFA.com. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  133. ↑ Italia-Norvegia 0-0 (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  134. ↑ Italia-Norvegia: 0-0. Italia 1910. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  135. ↑ Italia-Bielorussia (1-1) (olasz nyelven). UEFA.com. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  136. ↑ Passo falso degli azzurri (olasz nyelven). rai.it . Rai Sport. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  137. ↑ „Baggio, una hola privata”, La Gazzetta dello Sport , 2007. február 17.. [2015. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 6.) (olasz nyelvű) 
  138. ↑ „Baggio scrive al Trap "Portami ai Mondiali"”, La Repubblica , 2002. május 6.. [2002. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2002. május 6.) (olasz nyelvű) 
  139. ↑ Trapattoni: "Nessun rimpianto per Baggio, senza Moreno avremmo vinto il mondiale" (olasz nyelven). Il Corriere della Sera, 2016. május 19. [2016. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)
  140. ↑ „Baggio: "All'Europeo da riserva"”, La Gazzetta dello Sport , 2004. április 27.. [2015. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. április 26.) (olasz nyelvű) 
  141. ↑ „Olimpiadi, Carraro possibilista Baggio fuori quota con l'Under?”, La Repubblica , 2004. január 9.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. április 21.) (olasz nyelvű) 
  142. ↑ „Baggio, lungo, emozionante addio ma Italia-Spagna è poca cosa”, La Repubblica , 2004. április 28.. [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 19.) (olasz nyelvű) 
  143. ↑ „Italia: Speciale Mondiali”, La Gazzetta dello Sport . [2013. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. június 29.) (olasz nyelvű) 
  144. ↑ Ribecchini, Maurizio: Calcio, Europei: quanti azzurri non vi hanno mai partecipato! Fra loro tre 'palloni d'oro' (olasz nyelven). SuperNews , 2016. június 3. [2021. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 4.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Roberto_Baggio&oldid=27486188”