Ugrás a tartalomhoz

Rudolf Virchow

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf Virchow
SzületettRudolf Ludwig Karl Virchow
1822. október 13.[1][2][3][4][5]
Świdwin[6][7]
Elhunyt1902. szeptember 5. (79 évesen)[1][2][3][4][5]
Berlin[8][9][7]
Állampolgárságaporosz
Gyermekei
  • Hans Virchow
  • Anna Emilie Adele Virchow
  • Ernst Oswald Virchow
SzüleiKarl Christian Siegfried Virchow
Foglalkozása
  • biológus
  • antropológus
  • őslénykutató
  • régész
  • őstörténész
  • egyetemi tudós/kutató
  • politikus
  • orvos
  • egyetemi oktató
  • patológus
  • paleoantropológus
  • író
Tisztségea német birodalmi Reichstag tagja
Iskolái
Kitüntetései
  • Berlin díszpolgára
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Order of Olga (1872)
  • Foreign Member of the Royal Society (1884. január 31.)[10]
  • Copley-érem (1892)[11]
  • Croonian Medal and Lecture (1893)
  • Helmholtz-érem (1898)
  • Cothenius Medal (1901)
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeAlter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin[12]
Rudolf Virchow aláírása
Rudolf Virchow aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Virchow témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rudolf Virchow (Schivelbein, Pomeránia, 1821. október 13. – Berlin, 1902. szeptember 5.) német orvos, egyetemi tanár, politikus, az MTA kültagja.

Életpályája

[szerkesztés]

Orvosi tanulmányait Berlinben végezte, alorvos, 1844-ben a Charitében Robert Froriep asszisztense, majd 1846-ban véglegesen utóda lett. 1848-ban az akkori kultuszminiszter megbízásából Felső-Sziléziában tanulmányozta az ott dühöngő tífuszjárványt, amelyről kimerítő tudósításokat írt. Reformjavaslataival a kormánynak kényelmetlen lett, ezért állásától megfosztották. Azután Würzburgba ment mint a kórbonctan rendes tanára, de már 1856-ban visszatért Berlinbe mint a kórbonctan, az általános kór- és gyógyítástan tanára és az új kórtani intézet igazgatója. Würzburgban tagja volt a Verhandlungen der phisical-med. Gesellschaft orvosi folyóirat szerkesztőségének, ezenkívül szerkesztette a Handbuch der spec. Path. u. Therapie-t is. 1859-ben a norvég kormány megbízásából a leprát tanulmányozta Norvégia nyugati tengerpartján, 1861-től a berlini városi tanács, 1862-től a porosz képviselőház, 1880-tól pedig a német birodalmi gyűlésnek is tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban kültagjává választotta. A közegészségügy terén sok áldásos intézménynek volt részint megalapítója, részben támogatója. Kutatásokat végzett az régészet terén is, ahol jelentős eredményeket mutatott fel.

Megdöntötte Rokitansky Krasenlehre címen ismeretes elméletét a betegségek okairól, úgyszintén Cruveilhier nézetét a flebitiszről (felületi visszérgyulladás), alapvető megállapításokat tett a leukémiáról, trombózisról, embóliáról és fertőzésről; elsőként figyelte meg az emberi sejtek összehúzódási képességét, ő fedezte fel az agybeli véredények hüvelyét. Bizonyította, hogy a vörös vérfesték csak utólag kerül a már kész sejtbe, ő adta a szürke agyállomány új képződményeinek első világos képét; kimutatta, hogy trichinózus hús élvezete közvetlenül is fertőzhet; megállapította a különbséget a vérhas és enteritis diphteritica között. Nagyban hozzájárult a városok köztisztaságáról vallott nézetek helyes mederbe tereléséhez; felderítette a rachitisz és a kretenizmus okait; megtámadta Pettenkofer sok állítását és nézetét a kolerajárványra nézve stb. Cellulár-patológiája, amelyet ő biológiai alapelvnek tartott, általános elterjedésnek örvend és amellyel a patológia, szilárd alapját vetette meg, amelyet a kutatás újabb eredményei sem ingattak meg, sőt Rokitansky is a követője lett. 1897 novemberében tudományos tevékenysége ötvenéves jubileumát ünnepelte. 1902-ben hunyt el, Berlinben, nyolcvanéves korában.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Die Cellularpathologie in ihrer Begründung auf physiol. und path. Gewebelehre (Berlin, 1858, 4. kiad. 1871, majd minden európai nyelvre lefordítva), egyszersmind első kötete a Vorlesungen über Pathologie c. művének, amelynek második, harmadik kötetét és negyedik kötetének első felét Die krankhaften Geschwülste című befejezetlen munkája alkotja (uo. 1863-67); [1][halott link]
  • Tanulmány a trichinákról (uo., 1865, 3. kiadás, 1866); Az éhség-tífuszról (1866)
  • A chlorosisról és a vele összefüggő a véredényekben előforduló rendellenességekről, főleg az endocarditis puerperalisról (a berlini szülésztársulatban tartott előadás, uo., 1872)
  • Boncolási technika (1876), 2. kiadás, 1883
  • A tudomány szabadsága a modern államban című művét Bakody Árpád fordította magyarra (Budapest, 1878)
  • Számos cikke jelent meg a különböző orvosi szakfolyóiratokban.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Who Named It? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вирхов Рудольф, 2015. szeptember 28.
  10. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  11. ↑ Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  12. ↑ http://www.stadtentwicklung.berlin.de/cgi-bin/egab/eg.pl?fieldname=grab&search=messel&Search=Start

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rudolf_Virchow&oldid=27258080”