Santa Maria della Vittoria (Róma)
Chiesa di Santa Maria della Vittoria | |
itáliai nemzeti emlék | |
Vallás | katolicizmus |
Felekezet | római katolikus |
Egyházmegye | Római egyházmegye |
Építési adatok | |
Építése | 1605-1620 |
Stílus | barokk |
Tervezője | Carlo Maderno |
Felszentelés | 1620 |
Alapadatok | |
Hosszúság | 35 m |
Szélesség | 19 m |
Elérhetőség | |
Település | Róma, Olaszország |
Hely | Via XX Settembre 98. szám |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 54′ 17″, k. h. 12° 29′ 40″41.904656°N 12.494336°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 17″, k. h. 12° 29′ 40″41.904656°N 12.494336°E | |
A Chiesa di Santa Maria della Vittoria weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Chiesa di Santa Maria della Vittoria témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Santa Maria della Vittoria (magyarul körülbelül Győzedelmes Miasszonyunk-templom) barokk stílusú katolikus címtemplom Rómában, a Quirinalis dombon. Különösen Giovanni Lorenzo Bernini Szent Teréz-szobráról híres, ami a templom Cornaro kápolnájában áll. Közelében van a Fontana dell’Acqua Felice szökőkút.
Története
[szerkesztés]Építését 1605-ben kezdte el Carlo Maderna, VI. Pál pápa unokaöccsének, Scipione Borghese bíborosnak az építésze. Eredetileg Szent Pál tiszteletére akartak itt kápolnát emelni. Az 1620-as fehérhegyi csatában aratott nagy császári (katolikus) győzelem után Szűz Máriának szentelték. A méltóságteljes barokk homlokzatot Giovanni Battista Soria, az asztalosból lett építész alkotta.[1] A templomban helyeztek el néhány török zászlót is, amit Bécs 1683-as ostroma idején zsákmányoltak, ezzel is erősítve a győzelem tematikáját.
A Szent Teréz eksztázisa szoborcsoport
[szerkesztés]A templom számos elsőrendű műalkotással büszkélkedhet, de közülük is messze kiemelkedik Bernini szoborcsoportja, amely Szent Terézt ábrázolja, miközben eksztatikus aléltságban várja egy szép angyal nyíldöfését, azaz Isten szeretetének megnyilvánulását. A lebegő könnyedségű szobor a barokk kor egyik legszebb kompozíciója, bár már megalkotása idején bírálatokat váltott ki a túlságosan érzékinek tartott ábrázolás miatt.[1]
A belső díszítések
[szerkesztés]A címtemplom bíboros-protektorai
[szerkesztés]A templom jelenlegi protektora Seán Patrick O’Malley, O.F.M.Cap. 2006. március 24-én történt bíborossá reálása óta. A korábbi bíborosok:
- Michelangelo Luchi, O.S.B. † (1801. szeptember 28. kinevezés – 1802. szeptember 29. elhunyt)
- Joseph Fesch † (1803. január 17-én kinevezve – 1839. május 13-án meghalt)
- Ferdinando Maria Pignatelli C.R. † (1839. július 11-én kinevezve – 1853. május 10-én meghalt)
- Adriano Fieschi † (1853. december 19-én kinevezve – 1858. február 6-án meghalt)
- Joseph Othmar von Rauscher † (1858. december 23. kinevezés – 1875. november 24. meghalt)
- Godefroy Brossais Saint-Marc † (1876. április 3. kinevezés – 1878. február 26. meghalt)
- Louis-Édouard-François-Désiré Pie † (1879. szeptember 22. kinevezés – 1880. május 18. meghalt)
- Lodovico Jacobini † (1880. december 16-án kinevezve – 1887. február 27-én meghalt)
- Elzéar-Alexandre Taschereau † (1887. március 17. kinevezés – 1898. április 12. meghalt)
- Giovanni Battista Casali del Drago † (1899. június 22-én kinevezve – 1908. március 17-én meghalt)
- François-Marie-Anatole de Rovérié de Cabrières † (1911. november 30. kinevezés – 1921. december 21. meghalt)
- Alexis-Armand Charost † (1922. december 14. kinevezés – 1930. november 7. meghalt)
- Angelo Maria Dolci † (kinevezése 1933. március 16. – 1936. június 15. kinevezve, Palestrina bíboros-püspöke)
- Federico Tedeschini † (1935. december 16. – kinevezés: 1951. április 28., Frascati bíboros-püspöke)
- Giuseppe Siri † (1953. január 12. kinevezés – 1989. május 2. meghalt)
- Giuseppe (Joseph) Caprio † (1990. november 26. kinevezés – 2005. október 15. meghalt)[2][3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ürögdy 180. o.
- ↑ catholic-hierarchy.org: Santa Maria della Vittoria (Cardinal Titular Church) Sanctae Mariae de Victoria (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. július 19.)
- ↑ gcatholic.org: Cardinal Title S. Maria della Vittoria (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. július 19.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Ürögdy: Ürögdy, György. Róma. Budapest: Panoráma – Külföldi városkalauzok. 963 243 261 4 (1983)