Sun-cse kínai császár
 |
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
| Sun-cse kínai császár | |
 | |
| Kína császára | |
| Uralkodási ideje | |
| 1643 – 1661 | |
| Uralkodóház | Aisin Gioro |
| Született | 1638. március 15.[1] Mukden Palace |
| Elhunyt | 1661. február 5. (22 évesen)[1] Hall of Mental Cultivation |
| Nyughelye | Xiaoling Mausoleum (Qing dynasty) |
| Édesapja | Hong Tajcsi |
| Édesanyja | Empress Dowager Xiaozhuang |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sun-cse kínai császár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sun-cse (順治帝; 1638. március 15. – 1661. február 5.) kínai császár 1644-től haláláig, a Csing-dinasztia első császára.
Huang Taj-csi mandzsu fejedelem legkisebb gyermekeként született Fu Lin néven, és édesapját követte 1643-ban mandzsu fejedelemként. Kezdetben nagybátyja, Dorgon herceg (1612–1650) kormányzott helyette. Dorgon vezetésvel a mandzsu csapatok 1644-ben behatoltak Kínában, és elfoglalták magát Pekinget. Fu Lint Kína császárává kiáltották ki Sun-cse néven. (Az utolsó Ming-dinasztiabeli császár, Ming Csung-csen öngyilkos lett.) 1650-ig a tényleges hatalmat Dorgon gyakorolta. Egész Kína meghódítása sokáig tartott, az utolsó Ming-híveket csak 1659-ben sikerült kiűzni Dél-Kínából Tajvan szigetére.[2]
Sun-cse jó kapcsolatot ápolt a német jezsuita misszionáriussal, Johann Adam Schall von Bellel, akit Mafának ('nagyapának') nevezett: gyakran kért tanácsot tőle, engedélyezte neki, hogy katolikus templomot építsen Pekingben, és időnként ő maga is részt vett a szertartásokon. Bár Schall megmaradt bizalmas tanácsadójának, 1657 után a császár egyre inkább a zen buddhizmus felé fordult. A jóindulatú Sun-cset erősen befolyásolták a buddhista papok, és az udvari eunuchok. Legemlékezetesebb tetteként növelte a kínai hivatalnokok számát a mandzsu közigazgatásban.[2]
A császár fiatalon, 1661-ben hunyt el. Alig 23 éves volt, és a legendák szerint a halálának kihirdetett időpontban nem is hunyt el, hanem – kedvenc hitvesének halála miatt – egy buddhista kolostorba vonult vissza.[2] Kína császári trónján 7 éves fia, Kang-hszi követte.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák, 610. oldal
Források
[szerkesztés]- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
Lásd még
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Ming Csung-csen |
Következő uralkodó: Kang-hszi |
.svg)