Ugrás a tartalomhoz

Swan menti kolónia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Swan menti kolónia
1829. május 2.1832. február 6.

A Swan menti kolónia a nyugat-ausztráliai Swan folyó mentén, a mai Perth területén 1829-ben alapított brit település. A kolónia neve sokáig egyet jelentett egész Nyugat-Ausztráliával. Pedig 1832-ben, amikor a település alapítója és alkormányzó, James Stirling kapitány némi késedelemmel kézhez vette megbízatását, a gyarmat hivatalosan is megkapta a Nyugat-Ausztrália nevet. Ettől függetlenül a "Swan menti kolónia" elnevezést még éveken keresztül használták.

Európai felfedezők

[szerkesztés]
Willem de Vlamingh hajói fekete hattyúkkal a nyugat-ausztráliai Swan torkolatánál, színes metszet (1796) az 1696–97-es de Vlamingh-féle expedíció során készült, korábbi (de elveszett) rajz alapján.

Írásos források szerint holland hajósok pillantották meg először a szárazföldet, ahol ma Perth fekszik. Valószínűleg a Dordrecht és Amsterdam hajókkal érkező Frederick de Houtman járt először a Swan folyó vidékén 1619. július 19-én. Feljegyzései szerint Nyugat-Ausztrália partjait a 32°20' szélességi foknál, vagyis Rottnest-sziget közelében vagy attól valamivel délre érte el. Az erős hullámverés miatt nem szállt végül partra, hanem inkább a terület alaposabb feltárása nélkül továbbindult észak felé.[1]

1656. április 28-án a Holland Kelet-indiai Társaság Batáviába (mai Jakarta) tartó Vergulde Draeck hajója Ledge Point közelében, a Swantól 107 km-re északra zátonyra futott. A 193 fős legénységből mindössze 75-en értek partot. Ezt követően egy, a hajótörésből megmenekülő kisebb csónakkal néhányan Batáviába mentek segítséget kérni, de a később a legénység keresésére induló társaság nem talált túlélőket. Magát a hajóroncsot hosszú idő után 1963-ban lelték meg ismét.[2]

1658-ban három másik, szintén a Vergulde Draeck után kutató hajó érkezett a területre. Az S. Volckertszoon kapitány parancsnoksága alatt hajózó Waekende Boey, az Elburg J. Peereboom kapitánnyal és az A. Joncke kapitány által vezetett Emeloort megpillantotta ugyan Rottnest-szigetet, ám a nagyszámú zátony miatt nem közelítette meg a szárazföldet. Észak felé vették az irányt, és megtalálták a Vergulde Draeck maradványait (túlélők nélkül). Elsősorban a veszélyes zátonyok miatt ők is rossz véleménnyel voltak a területről.[1]

A Swan első részletes, a franciák által 1801-ben készített térképe

A holland Willem de Vlamingh volt a következő európai, aki a térségbe érkezett. A parancsnoksága alatt álló három hajó, a Geelvink, Nyptangh és Wezeltje 1696. december 29-én érte el Rottnestet – magát a szigetet szintén ők keresztelték el – majd 1697. január 10-én felfedezték és nevet adtak a Swan folyónak is. Mivel a folyó torkolatánál lévő homokpad miatt nem sikerült felhajózniuk a folyón, egy lapos fenekű bárkát indítottak útnak, de még ezt is át kellett vontatni a homokpadon. A folyón addig haladtak felfelé, amíg hajózhatatlan, lapályos szakaszhoz nem értek, feltehetőleg a Heirisson-sziget magasságában. Néhány ausztrál őslakost is láttak, de testközelből nem találkoztak velük. Vlamingh sem volt különösebben elragadtatva a területtől; valószínűleg ez volt az oka, hogy a későbbiekben a hollandok nem folytatták a terület feltárását.[1]

1801-ben francia hajók, a Nicolas Baudin kapitány vezette Geographe és az Emmanuel Hamelin parancsnoksága alatt álló Naturaliste közelítette meg a területet délről. A Geographe észak felé vette az irányt, viszont a Naturaliste néhány hétig a térségben maradt. A kis létszámú expedíció dereglyéket vontatott át a homokpadokon, hogy felfedezze a Swan folyót. Ők is kedvezőtlen képet festettek az esetleges letelepedéssel kapcsolatban, főleg a folyó felsőbb szakaszain található, számos iszapos lapály és a homokpad miatt (amit egyébként csak az 1890-es években távolítottak el, amikor C. Y. O'Connor megépítette Fremantle kikötőjét).

Később, 1803 márciusában, visszaúton Franciaországba a Geographe egy másik hajóval, a Casuarinával elhaladt ugyan Rottnest mellett, de csak egy–két napra álltak meg.[3][4]

A következő, a perth-i partokhoz érkező felfedező az első, már Ausztráliában született tengeri utazó, a korábbi új-dél-walesi kormányzó, Philip Gidley King fia, Phillip Parker King volt 1822-ben a Bathurst fedélzetén. Elődeihez hasonlóan Kingre sem tett túlságosan kedvező benyomást a terület.[1]

Egy település születése

[szerkesztés]
Sir James Stirling admirális
A Swan menti település és a környező terület térképe (1831)

Az újkori Nyugat-Ausztrália alapító atyja James Stirling kapitány volt, aki 1827-ben először a Rottnest-sziget partjainál, majd a Cockburn-tengerágban horgonyzó HMS Success fedélzetéről indulva feltárta a Swan vidékét. Kísérői között ott volt a neves új-dél-walesi botanikus, Charles Fraser is.

A folyón az első felfedező útnak március 8-án egy kisebb egyárbócos hajóval és parancsnoki csónakkal vágtak neki, majd március 13-tól gyalogosan haladtak tovább. Aztán március végén a HMS Success elhajózott Sydney felé, ahová április 15-én érkezett meg. Stirling 1828 júliusában érkezett vissza Angliába, ahol elragadtatással beszélt a terület mezőgazdasági hasznosításának a lehetőségeiről. Megpróbálta kijárni a Swan térségében egy „szabad” gyarmat (szemben az ekkor már működő Új-Dél-Wales, tasmaniai Port Arthur és Norfolk-sziget büntetőgyarmatokkal) megalapítását, aminek ő lett volna a kormányzója. Beszámolóinak, valamint annak a Londonban szárnyra kapó pletykának köszönhetően, hogy a franciák büntetőgyarmatot kívánnak létesíteni Ausztrália nyugati partján, feltehetőleg Shark Bay környékén, a gyarmatügyi minisztérium 1828. október közepén elfogadta az indítványt.

1828 decemberében a gyarmatügyi miniszter intézkedett a korona, az egyház, valamint jövőbeli oktatási intézmények számára fenntartott földterületek, továbbá a vízparti részek felosztása felől. „A brit döntést, hogy gyarmatot alapítanak a Swannál, a lehető legfelületesebb felfedezőút előzte meg; a kolónia megalapítása és a földek kiosztása rögtönzéseken alapult; nem is beszélve azokról a sebtében végzett felmérésekről, amik a földadományok tényleges elfoglalását megelőzték. A telepesek számára a földterületek földadományként való kiosztásához egy sor szabályt vezettek be. Ezzel egyidejűleg egy négy magánszemélyből álló, parlamenti képviselőként Új-Dél-Walesben már nagyobb földterületekre szert tevő Potter McQueen vezette konzorciummal is tárgyalásokat kezdtek annak érdekében, hogy az új települést magánpénzből finanszírozzák. A konzorcium végül visszakozott, amikor kiderült, hogy a gyarmatügyi minisztérium nem kívánja a konzorciumot a földek elosztásakor előnyben részesíteni a független telepesekkel szemben. Végül a konzorcium egy tagja, Thomas Peel belement a feltételekbe, és egyedül megállapodott a minisztériummal. Peel azzal a feltétellel kapott 2000 négyzetkilométernyi földterületet, hogy még 1829. november 1. előtt megérkezik a kolóniára 400 telepessel együtt. Jóllehet Peel végül lekéste a határidőt, és a telepesei sem számláltak 300-nál többet, 1000 km2-hez mégis hozzájutott.

A településhez kapcsolódó események

[szerkesztés]
A Swan menti kolóniára
érkező hajók, 1829
április 25. HMS Challenger
(Fremantle)
május 31. Parmelia
(Stirling)
június 6. HMS Sulphur
augusztus 5. Calista
augusztus 6. Saint Leonard
augusztus 23. Marquis of Anglesea
szeptember 19. Thompson
szeptember 21. Amity
október 5. Georgiana
október 9. Ephemina
október 12. Orelia
október 12. Cumberland
október 12. Caroline
október 17. Governor Phillip
október 19. Atwick
október 23. Lotus
október 31. Admiral Gifford
november 11. Lion (Lyon)
november 14. Dragon
november 28. HMS Success
december 15. Gilmore
(Peel)
Forrás: [1]

A Swan folyót először a HMS Challenger érte el. Miután 1829. április 25-én lehorgonyzott Garden-sziget partjainál, Charles Fremantle kapitány 1829. május 2-án bejelentette Nagy-Britannia igényét a Swan menti kolóniára.

Május 31-én a Parmelia érkezett meg Stirlinggel és társaival, majd június 8-án őt követte a Sulphur. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk három kereskedőhajó, a Calista augusztus 5-én, a St Leonard augusztus 6-án és a Marquis of Anglesea augusztus 23-án.

Egy sor baleset kísérte a hajók érkezését, ami már-már az expedíció feladásához vezetett. The Challenger and Sulphur sziklának csapódott a Cockburn-tengerágba való behajózáskor, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy kisebb károkkal megúszták az esetet. Viszont a Parmelia alapos javításra szorult, miután Stirling "túlzottan magabiztos manőverezésének" köszönhetően szintén megfeneklett, kormánylapátja letört és a hajógerinc is megsérült. A lassan beálló tél a telepeseket arra késztette, hogy a Garden-szigeten partra szálljanak. A kedvezőtlen időjárás és a szükségessé váló javítások miatt Stirlingnek csak június 18-án sikerült szárazföldre érnie, illetve Parmelián maradó telepesek végül augusztus elején követték kapitányukat. Szeptember elején még nagyobb szerencsétlenség történt: a Marquis of Angleseát egy szélvihar partra sodorta, amitől a hajó javíthatatlanná vált.

Az új gyarmatról az első hírek 1830 januárjának utolsó napjaiban értek Angliába. Ezek szegényes körülményekről és arról szóltak, hogy a föld tökéletesen alkalmatlan mezőgazdasági művelésre. Ezen túl azt tükrözték, hogy a telepesek "éhezéshez közeli" állapotban vannak, és (helytelenül) állították, hogy a kolóniát már fel is adták. A hírek hatására sokan elálltak kivándorlási tervüktől, vagy inkább Fokváros és Új-Dél-Wales felé vették az irányt.

Ennek ellenére további telepesek érkeztek, és ezzel párhuzamosan készleteket halmoztak fel a kolónia lakosságának. 1832-re a kolónia népessége elérte az 1500-at (az őslakosokat ebbe nem számolták bele; a becslések a délnyugati terület esetében 15 ezres őslakos népességről szóltak), viszont a haszonnövények termesztéséhez a földek feltörése olyan nagy nehézségekbe ütközött, hogy a népesség 1850-re is csupán 5886 főre emelkedett. A telepesek elsősorban a délnyugati partot, a mai Bunbury, Augusta és Albany környékét népesítették be.

Karl Marx a Swan menti kolóniát az A tőke című művében példaként használta a kapitalizmus hibáinak a bemutatására.[5]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Swan River Colony című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Appleyard & Manford, 1979
  2. Shipwrecks Audio Transcript : Gilt Dragins & Elephant Tusks. ABC online, 2003. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
  3. Kate Pratt: The Baudin Expedition of 1800-1804. Terra Australis 2001 WA Association Inc. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
  4. The Captains: Nicholas Baudin. abc.net.au. [2009. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
  5. Marx, Karl. Chapter 33: The Modern Theory of Colonisation, Das Kapital 

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

További irodalom

[szerkesztés]
  • Appleyard, R. T. and Manford, Toby (1979). The Beginning: European Discovery and Early Settlement of Swan River Western Australia, University of Western Australia Press. ISBN 0-85564-146-0.
  • Fornasiero, Jean; Monteath, Peter and West-Sooby, John. Encountering Terra Australis: the Australian voyages of Nicholas Baudin and Matthew Flinders, Kent Town, South Australia, Wakefield Press, 2004. ISBN 1-86254-625-8
  • Marchant, Leslie R. France Australe : the French search for the Southland and subsequent explorations and plans to found a penal colony and strategic base in south western Australia 1503-1826 Perth : Scott Four Colour Print, c1998. ISBN 0-9588487-1-8
  • Marchant, Leslie R. French Napoleonic Placenames of the South West Coast, Greenwood, WA. R.I.C. Publications, 2004. ISBN 1-74126-094-9
  • Toft, Klaus The Navigators - Flinders vs Baudin, Sydney, Duffy and Snellgrove, 2002. ISBN 1-876631-60-0