Ugrás a tartalomhoz

Szambiai-félsziget

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szambiai-félsziget (Szambijskij poluosztrov)
A félsziget és a Balti-tenger a Nemzetközi Űrállomásról nézve
A félsziget és a Balti-tenger a Nemzetközi Űrállomásról nézve
'Közigazgatás
OrszágOroszország
'Kalinyingrádi terület
Legnagyobb településKalinyingrád
Népesség
Teljes népességismeretlen
Kalinyingrád népessége489 735 fő (2023)[1] +/-
Népcsoportokoroszok
Földrajzi adatok
Területkb 1900 km²
Elhelyezkedése
Szambiai-félsziget (Oroszország)
Szambiai-félsziget
Szambiai-félsziget
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 50′, k. h. 20° 17′54.833333°N 20.283333°EKoordináták: é. sz. 54° 50′, k. h. 20° 17′54.833333°N 20.283333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szambiai-félsziget témájú médiaállományokat.

A Szambiai-félsziget (oroszul: Самбийский полуостров – Szambijszkij poluosztrov) vagy Szambia / Samland / Szamföld (oroszul: Земландский полуостров – Zemlandszkij poluosztrov, németül Samland), oroszul hivatalosan Kalinyingrádi-félsziget (oroszul Калининградский полуостров – Kalinyingrádszkij poluosztrov) félsziget Oroszország Kalinyingrádi területén, a Balti-tenger délkeleti partján. A félszigetet a északkeleten Kur-lagúna, délnyugaton a Visztula-lagúna, délen a Prégel és keleten a Dejma folyók határolják. A félsziget Samland néven 1945 előtt Kelet-Poroszország egy fontos földrajzi és történelmi régióját képezte. A félszigeten fekszik a az orosz exklávé székhelye, Kalinyingrád, azaz az 1945 előtti kelet-poroszországi főváros, Königsberg.

A félsziget, illetve az azzal azonos területen elhelyezkedő történelmi régió a Ó-Poroszország őslakosságát adó egykori balti porosz nép egyik helyi törzséről, a szambiaiakról kapta a nevét. A latin és újlatin nyelveken Sambia, a német és más germán nyelveken Samland néven számontartott félsziget mai hivatalos orosz neve Kalinyingrádi-félsziget (oroszul Калининградский полуостров – Kalinyingrádszkij poluosztrov). Egyes nyelvek terminológiái különbséget tesznek a földrajzi egység (Szambiai félsziget) és a történelmi régió (Szambia) között.

nyelv félsziget neve történelmi régió neve
angol Sambian peninsula Sambia
francia Sambie Sambie
latin Sambia Sambia
lengyel Półwysep Sambijski Sambia
lett Sembas pussala

Sambijas pussala

Kaļiņingradas pussala,

Semba

Sambija

litván Sembos pusiasalis Semba
német,

holland,

skandináv nyelvek

Samland Samland
orosz Калинингра́дский полуо́стров

(Kalinyingrádszkij poluosztrov)

Земландский полуо́стров

(Zemlandszkij poluosztrov)

Самбийский полуо́стров

(Szambijszkij poluosztrov)

Са́мбия

(Szambija)

Fekvése

[szerkesztés]
A félsziget egy orosz nyelvű térképen
A félsziget egy német nyelvű térképen

A Balti-tenger délkeleti sarkába benyúló, körülbelül 75 × 30 km nagyságú félszigetet északkeleten az édesvízű Kur-öböl (németül Kurisches Haff; oroszul Куршский заливKuršszkij zaliv), délnyugaton a szintén édesvízű Friss-öböl / Visztula-lagúna (németül Frisches Haff; oroszul Калининградский заливKalinyingradskíj zaliv; lengyelül Zalew Wiślany), délen a Prégel (németül Pregel, oroszul Прего́ля – Prególja; litvánul Prieglius) és keleten a Dejma (oroszul Дейма, németül Deime), folyók határolják. A félsziget keleti fele teljesen lapos, nyugati része dombos, legmagasabb pontja a Kalinyingrádtól 20 km-re északnyugatra található Galtgarben (oroszul Гальтгарбен) 111 méteres csúcsa. A félsziget nagyrésze szántóföldekké alakított síkságokkal, kisebb részben erdőségekkel takart.

A félsziget északi és nyugati partjait főként sziklafalak, déli partját finomhomokú dűnék alkotják, a nyugati, Borostyán-part (oroszul Янтарный берег – Jantarnyij bereg, németül Bernsteinküste) néven ismert szakasz, különösen Jantarnyij városkája (oroszul Янта́рный, németül Palmnicken) a világ legnagyobb borostánykő-lelőhelyének otthona. A félsziget északi partjának kb. közepén kezdődik a 98 km hosszú, Litvániába átnyúló Kurföldi-túrzás, melyet 2000-ben vették fel az UNESCO Világörökségi listájára. A félsziget délnyugati szegletéből indul ki a Friss-túrzás (németül Frische Nährung, lengyelül Mierzeja Wiślana, oroszul Балтийская коса Baltijszkaja Kosza). A félsziget déli határát alkotó Prégel folyó Kalinyingrádtól pár km-re nyugatra éri el a Friss-öblöt, valamint a Baltijszki-csatornán (korábban Pillaui-csatorna, németül Pillauer Tief, oroszul Балтийский пролив – Baltijszkij proliv) át a Gdański (Danzigi)-öblöt, illetve a Balti-tengert.

Szambia, mint történelmi régió

[szerkesztés]

Történelme

[szerkesztés]
Óporosz tájegységek és törzsi területek a 13. században. Szambia (Samland) narancssárgával jelölve

A „borostyán földjének” nevezett félsziget első említése Hérodotosz ókori görög történész és földrajzkutató írásaiban található meg, a Kr.e. 5. századból. A területen már az ókor folyamán balti porosz törzsek telepednek le, Tacitus Germania című művében említést tesz egy Aesti nevű, a Visztula-delta vidékén élő gótok keleti szomszédjaiként élő balti népről. A Kalinyingrádi terület a Német Régészeti Intézet feltárt régészeti leletei egy tizedik századi viking letelepedési hullámról is tanúskodnak.

A középkorban, a pogány porosz őslakosság megtérítésére a 13. század folyamán a Német Lovagrend által folytatott keresztesháború idején modenai Vilmos pápai legátus 1243-nan megszervezi a terület egyházi beosztását, mely során megalakult a frauenburgi központú Varmiai érsekség (németül Fürstbistum Ermland, latinul Archidioecesis Varmiensis, lengyelül Archidiecezja warmińska), valamint a hozzátartozó Pomezánia (németül Bistum Pomesanien, lengyelül Diecezja pomezańska), Szambia (németül Bistum Samland) és Kulm (németül Bistum Kulm, lengyelül Diecezja chełmińska) püspökségei. A szambiai püspökség székhelye Fischhausenben (ma Primorszk) volt.

A Német Lovagrend 1239-ben elfoglalta a Heiligenbeil (ma Мамоново – Manonovo) városka mellett fekvő Balga várát, melyből kiindulva rövid időn belül Szambia egész területére kiterjesztette uralmát. A német lovagrendi államon belül Königsberg, Labiau (ma Полесск – Polesszk) és Tapiau (ma Гвардейск – Gvardjejszk) városok alkották uralmuk legfőbb alapjait, míg a félsziget vidéki területei az óporosz őslakosság egyik utolsó bástyájának számítottak. A későbbi évszázadok folyamán egészen 1946-ig a régió a Porosz Hercegség, a Porosz Királyság, majd Németország Kelet-Poroszország tartományának szerves részét képezte. A 19. század óta Szambia turisztikai régióvá fejlődött, különösen Cranz (Zelenogradszk) és Rauschen (Szvetlogorszk) tengerparti üdülőhelyei tettek szert ismertségre.

Samlandplan, 1939

A Harmadik Birodalom időszakában nagyszabású tervek születtek mind a kelet-poroszországi főváros Königsberg, mind pedig Szambia fejlesztésére. A Samlandplan nevű projekt tervbe vette egy Königsbergtől északra fekvő egyetemi város építését, Szambia tengerparti üdülővárosainak kiépítését, illetve új kikötők és csatornák létesítését. A régiót addig alkotó Fischhausen és Königsberg körzeteket 1939-ben Samland néven egyesítették.[2]

A II. világháborúban hadszíntérré vált a régió: a bombázások és a szovjet offenzíva következtében Königsberg és Pillau szinte teljesen elpusztultak, a lakosság nagyrészét a Wehrmacht 1944/1945 telén nyugatra evakuálta. A szovjet bevonulás után a megmaradt németajkú lakosságot 1947-ig elűzték, helyükre a Szovjetunió más részeiről főleg oroszajkúakat telepítettek be. A Potsdami konferencia értelmében a Szovjetunióhoz került Kelet-Poroszország északi felének más településeihez hasonlóan Szambia városai és falvai is kivétel nélkül az eredeti porosz/német nevekre utalást nem tevő új orosz nyelvű, sok esetben szovjet szellemiségű neveket kaptak.

Fontosabb települések

[szerkesztés]
mai orosz név 1946 előtti német név lakosságszám

(2010)

megjegyzés
Kalinyingrád

Калининград

Königsberg 431.902 A Kalinyingrádi terület mai, Kelet-Poroszország egykori 1225-ös alapításű fővárosa
Baltijszk

Балтийск

Pillau 32.697 Kalinyingrád előkikötője
Szvjetlij

Све́тлый

Zimmerbude 21.375 1640-ben alapított, Kalinyingrád és Baltijszk között fekvő egykori porosz halászfalu, 1955 óta város.
Gvardjejszk

Гвардейск

Tapiau 13,899 A Prégel partján 1264-ben Tapiau néven alapított poroszországi város. A II. világháborúban csak kis károkat szenvedett település 1946 óta viseli mai nevét.
Zelenográdszk

Зеленоградск

Cranz 13,026 A Kur-földnyelv kezdeténél fekvő porosz halászfalu, a 19. sz. végétől 1945-ig mondén tengerparti nyaralóhely
Szvetlogorszk

Светлогорск

Rauschen 10.772 Porosz halászfalu, a német és a szovjet időkben is kedvelt tengerparti üdülőhely.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]