Szemej
| Szemej (Семей) | |||
 | |||
| Szemej látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Kazahsztán | ||
| Terület | Kelet-kazahsztáni | ||
| Alapítás éve | 1718 | ||
| Polgármester | Jermak Salimow | ||
| Irányítószám | 071400 | ||
| Körzethívószám | +7 7222 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 350 201 fő (2020) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 206 m | ||
| Terület | 210 km² | ||
| Időzóna |
| ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 50° 24′ 40″, k. h. 80° 13′ 39″50.411111°N 80.227500°EKoordináták: é. sz. 50° 24′ 40″, k. h. 80° 13′ 39″50.411111°N 80.227500°E | |||
 | |||
| Szemej weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szemej témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Szemej (kazakul Семей; 2007-ig Szemipalatyinszk) város Kazahsztánban, az Abai terület központja, az Irtis partján. Lakossága 2012-ben 331 500 fő volt. Leginkább a tőle 150 km-re elhelyezkedő Szemipalatyinszki kísérleti telepről ismert, ahol a Szovjetunió atomfegyvereit tesztelte.
Története
[szerkesztés]
1718-ban I. Péter cár parancsára, a szibériai határvidék megerősítése céljából Vaszilij Cseredovij és csapata erődöt épített az Irtis partján, a mai várostól 18 km-rel lejjebb a folyón, amelyet az ottani hét buddhista templomról Szemipalatyinszki erődnek (Hétpalotás erőd) neveztek el.[1] Az erőd később kereskedelmi központtá nőtte ki magát, ahol dzsungáriai kalmük, kokandi, buharai, taskenti áruk cseréltek gazdát; ezért 1728-ban vámállomást is telepítettek ide.[1] A 18. század végén és a 19 század elején átépítették az erődöt, hidak készültek és megalakult a városi tanács. 1854-ben az akkor megszervezett Szemipalatyinszki terület közigazgatási központjává vált. A terület lakossága 1858-ban 260 ezer fő volt. 1873-ban a várost bekötötték a távíróhálózatba, 1910-ben pedig megépült Kazahsztán első városi vízvezetéke és megérkezett a telefon is.[1]
A 19. században politikai száműzötteket küldtek a városba. 1854-1859 között itt élt Dosztojevszkij, aki több művét itt írta meg (pl. A nagybácsi álma és a Sztyepancsikovo falu és lakói kisregényeket). Ebben az időben Szemipalatyinszkban tanult Abaj Kunanbajuli kazak költő.[1] A 20. század kezdetén a városnak egy fiú- és egy lánygimnáziuma, valamint egy tanítóképző szemináriuma volt. A gazdaság a sajtkészítésre, gyapjú- és bőrfeldolgozásra épült és volt egy hadseregnek termelő szemipalatyiszki posztóüzem is.[1]
A bolsevik forradalom után a városban 1918 februárjában alapozták meg a szovjethatalmat. A polgárháború idején 1918-1918-ban a régió a fehérek uralma alá került. Szemipalatyinszk a helyi közigazgatási egység központja maradt, amelyet 1928-ig kormányzóságnak, 1932-ig körzetnek, utána pedig területnek hívtak. 1930-ban a városon átvezették a Közép-Ázsiát Szibériával összekötő Turkesztáni-szibériai vasútvonalat. Az első ötéves terv keretében felépült az akkori Szovjetunió egyik legnagyobb húsfeldogozó kombinátja. A második világháborúban 56 szemipalatyinszki kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
1949. augusztus 29-én a várostól 150 km-re nyugatra fekvő Szemipalatyinszki kísérleti telepen felrobbantották az első szovjet atombombát, az RDSZ–1-t. A telepet két évvel korábban kezdték építeni Gulag-foglyok; a hadseregen belül kódneve 2. sz. gyakorló telep volt.[2] 1949—1989 között a telepen 456 kísérletet hajtottak végre, amelyek során 616 nukleáris fegyvert robbantottak fel, ebből legalább 30-at a földfelszínen, 86-ot pedig a levegőben. Szemipalatyinszk városában a legtöbb ipari létesítmény a védelmi minisztérium számára dolgozott.
1991-ben az Olzsasz Szulejmenov költő kezdeményezte lakossági tiltakozás hatására bezárták a kísérleti telepet.[3] A légköri teszteket követő nukleáris csapadék miatt a környék lakói között az átlagosnál jóval magasabb a rák, a születési rendellenességek és az impotencia aránya.[4]
1997-ben a Szemipalatyinszki területet beolvasztották a Kelet-kazahsztáni területbe és Szemipalatyinszk elvesztette közigazgatási központi státuszát (az egyesített terület székhelye Öszkemen lett), de megyei jogú várossá vált.
2007-ben a város neve Szemejre változott, mert a városi tanács attól tartott, hogy a Szemipalatyinszki kísérleti telep neve miatt a befektetők és látogatók elkerülik a települést.[5]
Földrajza
[szerkesztés]
A város az Irtis folyó mindkét partján fekszik. A bal parti városrész neve Zsana-Szemej (Új-Szemej). A város területe 210 km², de a városi tanácshoz tartozó 14 vidéki körzettel együtt eléri a 27 500 km²-t. Ezekhez a körzetekhez 15, ezer főnél népesebb település tartozik.
Éghajlata szélsőségesen kontinentális, amit a világtengerektől való nagy távolsága magyaráz. A nyarak forrók és szárazak, a telek igen hidegek. A régió az arktikus medence felé nyitott, az Indiai-óceán felől érkező légmozgásokat viszont a közép-ázsiai hegyrendszerek megfogják.[6]
Az éves átlaghőmérséklet 4,3 °C, de igen nagy a hőingadozás. Télen a hőmérséklet −48,6 °C-ig is süllyedhet, míg nyáron 42,5 °C-ot is mutatott már a hőmérő. Az éves csapadékmennyiség 275 mm.
Lakosság
[szerkesztés]A nukleáris kísérleti telep felépítése és számos honvédelmi létesítmény Szemipalatyinszkba telepítése után a város lakossága dinamikusan növekedett, 1959 és 1989 között több mint duplájára nőtt és elérte a 334 ezret. Kazahsztán függetlenné válása után sokan elköltöztek, 1999-re 270 ezer alá esett a népesség. Az utóbbi időben ismét egyre többen költöznek a városba 2012-ben lakosainak száma 331 500 volt.
| Év | 1881 | 1897 | 1910 | 1926 | 1939 | 1959 | 1979 | 1989 | 1999 | 2009 | 2012 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 17 820 | 26 353 | 34 400 | 56 100 | 109 700 | 149 800 | 270 400 | 334 402 | 269 574 | 299 264 | 331 500 |
A lakosok nemzetiség szerinti összetétele 2010-ben:[7][8]
- kazak 200 386 (63,23%)
- orosz 94 868 (29,93%)
- tatár 11 645 (3,67%)
- német 3 136 (0,99%)
- ukrán 2 425 (0,77%)
- belorusz 675 (0,21%)
- ujgur 467 (0,15%)
- koreai 392 (0,12%)
- üzbég 358 (0,11%)
- egyéb 2 587 (0,82%)
- összesen 316 939 (100,00%)
Gazdaság
[szerkesztés]
Miután elvesztette területi székhelyi státuszát, a város gazdasági élete visszaesett. 2011-ben az ipari termelés volumene 83,9 milliárd tenge volt. A legnagyobb iparágak a cement-, élelmiszer-, bőr- és szőrme-, építőanyag-, gép- (Szemipalatyinszki autóbuszgyár), vasárugyártás és a harckocsijavítás. Szemejben készítik a kazak fegyveres erők és a rendőrség egyenruháit. A városban található az ország egyik legnagyobb gabonafeldolgozó üzeme.
A város fontos autó- és vasutak mentén fekszik. Két vasútállomása van. A szemeji repülőtér belföldi, és egy moszkvai járatot szolgál ki. Az Irtis folyón három híd ível át. A vasúti híd a 20. század elején épült; a két közúti híd közül az újabb 2001-ben készült el. A városi tömegközlekedést több mint 60 autóbusz és mikrobuszjárat szolgálja.
Oktatás, kultúra
[szerkesztés]
Szemejben 73 általános és 29 közép- és szakközépiskola működik. A felsőoktatási intézményeket a Szemeji Állami Egyetem, a Szemeji Állami Orvostudományi Egyetem és a Szemeji Állami Tanárképző Intézet, valamint a magánkézben lévő Kazahsztáni Innovációs Egyetem, a Kazak Humanitárius-Jogi Innovációs Egyetem és a Kajnar Egyetem képviseli.
A múzeumok közé az Abaj Kunanbajuli Irodalmi Emlékmúzeum, a Dosztojevszkij Irodalmi Emlékház, a Helytörténeti Múzeum és a Kelet-kazahsztáni Szépművészeti Területi Múzeuma tartozik. A városnak két színháza van, az Abaj Kunanbajuli Kazak Zenei-Drámai Színház és az F. M. Dosztojevszkij Kelet-kazahsztáni Területi Drámai Színház.
Látnivalók
[szerkesztés]
- A 19. század első felében épült egyminaretes mecset
- A 19. századi kétminaretes mecset
- Az 1773-ban épült jamisevói kapu, az eredeti szemipalatyinszki erőd maradványa
- A 19. századi polgárépületben elhelyezett Szépművészeti Múzeum
- A volt fiúgimnázium épülete
- A Tinibaj-mecset (19. század első fele)
- Az 1903-ban épült kínai konzulátus
- A kormányzói palota (ma helytörténeti múzeum)
- A pravoszláv Feltámadás-templom (1856)
A város híres lakói
[szerkesztés]- Ibrahim Abaj Kunanbajuli kazak költő
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író
- Pavel Petrovics Bazsov orosz író
- Volodimir Volodimirovics Klicsko ukrán ökölvívó, politikus
Testvérvárosok
[szerkesztés].svg){kind=small}
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e История города Семей. Администрация города. [2008. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
- ↑ Владимир Верховцев: Здесь атомом крепили оборону…. [2008. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 28.)
- ↑ Указ Президента Казахстана № 409 от 29 августа 1991 года «О закрытии Семипалатинского испытательного ядерного полигона»
- ↑ [ http://edition.cnn.com/2007/WORLD/asiapcf/08/30/btsc.chance.nukes/index.html Inside the nuclear underworld: Deformity and fear] CNN 2007.08.30.
- ↑ Семипалатинск исчезнет с карты Казахстана. Lenta.ru. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
- ↑ Администрация города: Паспорт города. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
- ↑ Численность населения Республики Казахстан по областям, городам и районам, полу и отдельным возрастным группам, отдельным этносам на начало 2010 года. [2012. június 27-i dátummal az Республики Казахстан по статистике eredetiből archiválva].
- ↑ Национальный состав населения Казахстана по переписи 2009
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Семей című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
