Szentgotthárdi csata (Rákóczi-szabadságharc)
Szentgotthárdi csata (Rákóczi-szabadságharc) | |||
Rákóczi-szabadságharc | |||
Dátum | 1705. december 13. | ||
Helyszín | Vas vármegye, Nyugat-Magyarország, Szentgotthárd és Nagyfalva (Mogersdorf) mellett, a Rába partján | ||
Eredmény | Kuruc győzelem a császáriak felett | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
|
A Rákóczi-szabadságharc katonai eseményei |
---|
Dolha • Munkács • Tiszántúli hadjárat • Tiszabecs • Észak-magyarországi hadjárat • Bihar • Belényes • Holdvilág • Feketehalom • Püspök • Szomolány • Koroncó • Nagyszombat • Pudmeric • Zsibó • Szentgotthárd • Győrvár • Székelykocsárd • Trencsén • Vavrisó • Romhány |
A Rákóczi-szabadságharc alatt két csatát vívtak Szentgotthárdnál. A legjelentősebb a második szentgotthárdi csata, amelyben a Vak Bottyán János vezette kuruc és a Hannibal Heister generális irányította császári (osztrák, horvát, rác) csapatok csaptak össze, 1705. december 13-án. Hannibal Heister Sigbert Heister osztrák generális testvére volt.
Előzmények
[szerkesztés]A szabadságharc első eseményei közt van Károlyi Sándor első dunántúli hadjárata (1704), amely nem járt sikerrel. Bár több kisebb csatát nyert, és Szentgotthárdnál július 4-én kiverte Johann Rabatta grazi várnagy erőit, melyben segítségére voltak a környék német, magyar és szlovén lakosai. Csakhogy június 13-án a koroncói csatában Heister összezúzta Forgách Simont, majd az év végére az egész Dunántúlt visszafoglalta.
1705. november 2-án elindult a második dunántúli hadjárat, s Bottyán János 8000 fős seregével kivonult Kecskemétről és néhány hét múlva erői harmincezer főre duzzadtak.
Vak Bottyán bevette Kapuvárt és Pápát, benyomult Vas vármegyébe és Sárvárnál megfutamította gróf Pálffy Jánost, akit Szombathelyig űzött.
December 10-én Kőszeg megadta magát, s ekkor Vak Bottyán elkerülve Szombathelyt, délnek Szentgotthárd irányába vonult, ahol Heister táborozott.
A csata menete
[szerkesztés]A kurucok Nagyfalva és Szentgotthárd között ütöttek rajta a császáriakon, s a meglepett Heister nem bírt ellenállni. A csatába beavatkozva Kőszegről leszáguldott Bezerédj Imre lovasezrede, amely alaposan megtépázta az osztrákok egyik szárnyát képező vajdasági szerbeket és kiszorította őket Stájerországba. Ezt a cselekedett egy ismeretlen kuruc költő is megörökítette egyik rigmusában, mely így szól:
- Fölgyüve aztán Rába mellékire
- Szálla Szentgotthárdnak híres mezeire
- Országunk prédáló rácokat ott veré
- El bé Stiriába üldözé fegyvere.[1]
Következmények
[szerkesztés]Bottyán beszorította Heister csapatait Szalónakba. A győzelemmel betetőzték a sikeres második dunántúli hadjáratot, az országrész felszabadult. Ez ugyanakkor helyreállította Rákóczi zsibói veresége okozta katonai válságot.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A verset Vakarcs Kálmán közölte
Források
[szerkesztés]- Szentgotthárd, helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok (Szombathely, 1981) ISBN 963-03-1192-5
- Kozár Mária-Gyurácz Ferenc: Száz magyar falu könyvesháza. Felsőszölnök (Száz magyar falu könyvesháza Kht.) ISBN 9639287202
- R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora (Magyar Könyvklub, 2001) ISBN 9635484712
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vasvármegye.