Szeráf
A szeráfok a zsidó és keresztény vallásban az angyalok első[1] karának hatszárnyú teremtményei.
Jellemzői
[szerkesztés]A szeráfok az Isten iránti szeretetet képviselik, trónja körül állnak, s dicsőségét zengik. Hat szárnyuk van, kettő-kettő a fejükön, a lábukon és a derekukon. Az ókeresztény festőművészetben egész alakok, s mind a hat szárnyuk a fejükön és vállukon van. [2]
„Mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek.”[3] Hatszárnyú szeráf képi ábrázolása a budapesti Szent Ferenc sebei templom (I. ker., Fő utca, 41. sz.) főoltárán látható.
A szeráf szó a megemésztő, elégető, elnyelő tüzet jelentő száraf igéből származik, tehát tüzes, izzó, elégető, megemésztő lényt jelent.
A legtöbb teológus szerint Isten jelenlétének, szentségének közvetlen őrei. Ha Isten útra kel, jelenléte lejön a Földre, akkor sem hagyják el, hanem e négy lény hordozza, veszi körül, mint afféle „testőrök”.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vallástörténeti Kislexikon, ötödik, bővített és átdolgozott kiadás. Szerkesztő: Gecse Gusztáv. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983, ISBN 963-09-2218-5
- ↑ A Pallas nagy lexikona
- ↑ IMMÁNUEL-KÖNYV Izajás meghívása
|
Ez a zsidósággal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
