Turáni-alföld
Turáni-alföld | |
A Turáni-alföld az Aral-tó kiszáradt részén | |
Földrajzi adatok | |
Terület | kb. 2 millió km² |
Legalacsonyabb pont | Vpadina Akchanaya (−81 m) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 30′, k. h. 62° 00′43.500000°N 62.000000°EKoordináták: é. sz. 43° 30′, k. h. 62° 00′43.500000°N 62.000000°E |
A Turáni-alföld vagy Turán-síkság (kazak: Тұран ойпаты) 100-200 méter magas süllyedékterület Közép-Ázsiában, a Kaszpi-tenger, a déli-Urál, a Kazak-hátság, a Tien-san és az Iráni-medence északi peremének hegységei között. Nagy része feltöltött síkság.[1] Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán politikai területén húzódik.
Földrajz
[szerkesztés]Felszíne enyhén hullámzó síkság, amelyet fennsíkok, mélyföldek, hirtelen kiemelkedő tanúhegyek tesznek változatosabbá. A felszínt főleg laza homok alkotja, amely részben a harmadidőszaki tengerek maradványaként maradt vissza, de az évezredek folyamán az Amu-darja és a Szir-darja gyakran változtatta medrét és szélesen elteregette üledékeit.[2]
Az alföld a nagy sivatagok területe. A Kaszpi-tenger és az Amu-Darja között a Kara-kum (Fekete homok), az Amu-Darja és a Szir-Darja között a Kizil-kum (Vörös homok) kietlen világa terül el. Homoksivatagi foltokat találunk máshol is. A futóhomokot jórészt megkötötte a sivár sivatagi növényzet, de nagy területeket foglalnak el a félhold alakú barkánok, a hosszú dűnesorok is. Az agyagos területeken kicsapódik a sziksó.[2]
Lefolyástalan terület. Két nagy folyója (Amu-darja és Szir-darja) korábban az Aral-tóba ömlött, napjainkra azonban egyik folyó sem éri el a több részre szakadt, folyamatosan pusztuló Aral-tavat. A hatalmas alföld peremein a folyók nagy része a homokban vész el.
Élővilág
[szerkesztés]Az élővilág szegényes. Többnyire só- és szárazságtűrő növények élnek a területen, ilyenek: a homoki sás, a homoki akác, a fejlett gyökerű tevetövis és a szakszaul. Helyenként a 3-3,5 m magas szakszaul kisebb erdőket alkot és tűzifát biztosít az oázislakó embereknek.[3]
Éghajlat
[szerkesztés]Éghajlata mérsékelt övi sivatagi.[1] A tél hideg, zord; a nyár forró és száraz. Gyakran fújnak erős szelek. Az évi átlagos csapadékmennyiség 150–300 mm, de sok helyen nem éri el a 200 mm-t, illetve egyes helyeken a 100 mm-t sem.
Elsivatagosodás
[szerkesztés]A sivatag terjeszkedéséhez az ember tevékenysége is hozzájárul. A hatalmas síkságot ugyanis az 1960-as években feltörték és azon gazdálkodásba kezdtek. Északon búzát, napraforgót, kölest termesztenek (termesztettek), délen a gyapot, és öntözéssel a rizs és a gyümölcsök is jó termést adnak. De nem sokáig! A szél kikezdte a műveléssel megbontott talajt, és a vékony termőrétegtől megfosztott táj elsivatagosodott.[4] A sovány füvű legelőkön legeltető állattenyésztés folyik.
Bányászat
[szerkesztés]A geológiai kutatások barnaszenet, kőolajat, földgázt találtak. A Mangislak-félszigeten mangánt bányásznak, a Kizil-kumban azbeszt- és grafitelőfordulások vannak, a Kara-kumban ként termelnek ki.[2]
A lakosság
[szerkesztés]A Turáni-alföldön elsősorban a törökökkel rokon nyelvű népek élnek, akik nagy része iszlám vallású. Így érthető, hogy az egykori Szovjetunióból való kiválásuk után gazdasági kapcsolataikat Oroszországon kívül nagyrészt Törökországgal és az arab világgal ápolják.
Határai
[szerkesztés]- északon a Torgaj (Turgaj)-fennsík
- északkeleti részén a Kazak-hátság
- északnyugaton az Urál-hegység déli nyúlványa, a Mugaldzsar (Mugodzsár)
- keleten a Betpak-Dala és a Csu-Ili-hegység
- nyugaton a Kaszpi-tenger keleti partja
- délkeleten a Tien-san és a Pamír-Alaj láncai
- délen a Kopet-dag és a Paropamiz lábai
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Határai: Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Туранская низменность című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Éghajlat: Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Тұран ойпаты című kazak Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.