Ugrás a tartalomhoz

Vörös méhbalzsam

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörös méhbalzsam
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Méhbalzsam (Monarda)
Faj: M. didyma
Tudományos név
Monarda didyma
L.
Elterjedés
Elterjedési területe az USA-ban
Elterjedési területe az USA-ban
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörös méhbalzsam témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös méhbalzsam témájú médiaállományokat és Vörös méhbalzsam témájú kategóriát.

A vörös méhbalzsam, bíbor ápolka vagy bergamott (Monarda didyma) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjának méhbalzsam (Monarda) nemzetségébe sorolt növényfaj.[1][2]

Nevét Nicolas Monardes spanyol fizikus, botanikus az amerikai flóra 16. századi krónikásának köszönheti.[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak-Amerikából származik. A 19. században terjedt el Európában, ahol kezdetben rendkívül értékes, ritka növénynek számított, de manapság már gyakori az előfordulása.

Megjelenése

[szerkesztés]

Kifejezetten szívós évelő növény. Kifejlett állapotában magassága elérheti a 80–120 cm-t, szélessége a 45 cm-t.[3] Csoportosan nő.[2] Vörös virágai csőszerűek, végálló álörvet alkotnak, két kiemelkedő porzóval. Virágzási ideje július és szeptember között van. Levelei átellenes állásúak, tojásdad-lándzsa alakúak, szélük erősen fűrészes, fonákjuk szőrözött.[4]

Életmódja

[szerkesztés]

A teljes napfénynek kitett helyeket, a jó vízáteresztő képességű, agyagos, homokos talajt kedveli. Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, kis mértékben a lisztharmat támadhatja, valamint ha talaja kiszárad, a levélrozsda.[3]

Felhasználása

[szerkesztés]

Az észak-amerikai Oswego indián törzs tagjai megfázásos betegségeket gyógyítottak vele. Az amerikai függetlenségi háború idején a belőle készített Oswego tea különös jelentőségre tett szert. A brit tea bojkottja után, a fekete tea helyettesítőjeként lett kedvelt.[5] Leveleit hideg italok, limonádék, puncsok ízesítésére használják.[2]

Manapság illatosító szernek alkalmazzák,[2] illetve a bőr hámsejtjeinek építő hatású vitaminokat tartalmaz.

Gyógyhatásai

[szerkesztés]

Régebben fertőtlenítő hatása miatt gyógyászati célra alkalmazták.[3] Elősegíti az emésztést, illóolaja a kakukkfűéhez hasonlít. Hurut- és görcsoldó hatású.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Priszter 1999
  2. a b c d e Ismerjük meg a sokoldalú méhbalzsamot!. edenkert.hu, 2016. május 18.
  3. a b c Méhbalzsam. botanikaland.hu
  4. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 106. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  5. a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 107. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Források

[szerkesztés]