Ugrás a tartalomhoz

Vöröshátú erdeipocok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vöröshátú erdeipocok
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Hörcsögfélék (Cricetidae)
Alcsalád: Pocokformák (Arvicolinae)
Nemzetség: Myodini
Nem: Myodes
Pallas, 1811
Faj: M. glareolus
Tudományos név
Myodes glareolus
Schreber, 1780
Szinonimák
Szinonimák
  • Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780)
  • Myodes alstoni (Barrett-Hamilton & Hinton, 1913)
  • Myodes arvalis (Geoffroy, 1803)
  • Myodes bernisi (Rey, 1972)
  • Myodes bicolor (Fatio, 1862)
  • Myodes bosniensis (Martino, 1945)
  • Myodes britannicus (Miller, 1900)
  • Myodes caesarius (Miller, 1908)
  • Myodes cantueli (Saint Girons, 1969)
  • Myodes curcio (Lehman, 1961)
  • Myodes devius (Stroganov, 1948)
  • Myodes erica (Barret-Hamilton, 1913)
  • Myodes fulvus (Millet, 1828)
  • Myodes garganicus (Hagen, 1958)
  • Myodes gorka (Montagu, 1923)
  • Myodes hallucalis (Thomas, 1906)
  • Myodes harrisoni (Hinton, 1926)
  • Myodes helveticus (Miller, 1900)
  • Myodes hercynicus (Mehlis, 1831)
  • Myodes insulaebellae (Heim de Balsac, 1940)
  • Myodes intermedius (Burg, 1923)
  • Myodes istericus (Miller, 1909)
  • Myodes italicus (Dal Piaz, 1924)
  • Myodes jurassicus (Burg, 1923)
  • Myodes kennardi (Hinton, 1926)
  • Myodes makedonicus (Felten & Storch, 1965)
  • Myodes minor (Kerr, 1792)
  • Myodes nageri (Schinz, 1845)
  • Myodes norvegicus (Miller, 1900)
  • Myodes ognevi (Serebrennikov, 1927)
  • Myodes petrovi (Martino, 1945)
  • Myodes pirenaica (Cabrera, 1924)
  • Myodes pirinus (Wolf, 1940)
  • Myodes ponticus (Thomas, 1906)
  • Myodes pratensis (Baillon, 1834)
  • Myodes pratensis (Bell, 1837)
  • Myodes reinwaldti (Hinton, 1921)
  • Myodes riparia (Yarrell, 1832)
  • Myodes rubidus (Baillon, 1834)
  • Myodes rufescens (de Sélys Longchamps, 1836)
  • Myodes ruttneri (Wettstein, 1926)
  • Myodes saianicus (Thomas, 1911)
  • Myodes sibiricus (Egorin, 1936)
  • Myodes skomerensis (Barrett-Hamilton, 1903)
  • Myodes sobrus (Montagu, 1923)
  • Myodes suecicus (Miller, 1900)
  • Myodes tomensis (Heptner, 1948)
  • Myodes variscicus (Wettstein, 1954)
  • Myodes vasconiae (Miller, 1900)
  • Myodes vesanus (Hinton, 1926)
  • Myodes wasjuganensis (Egorin, 1939)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vöröshátú erdeipocok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshátú erdeipocok témájú médiaállományokat és Vöröshátú erdeipocok témájú kategóriát.

A vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus, korábban Clethrionomys glareolus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába és a pocokformák (Arvicolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]
Vöröshátú erdeipocok az ürege bejáratánál

A vöröshátú erdeipocok Európa nagy részén megtalálható, keletre egészen Nyugat-Szibériáig. Ugyanakkor nem fordul elő a balti-tengeri szigeteken, például Bornholmon és Gotlandon, Európa legészakibb részein és a magas alpesi területeken.

Megjelenése

[szerkesztés]

Az állat fej-törzs-hossza 8–13,5 centiméter, farokhossza 3,5-7,2 centiméter és testtömege 15–40 gramm. A vöröshátú erdeipocok kicsi és kerek formájú. A felnőtt állatot vörösesbarna bundája alapján lehet megkülönböztetni a mezei pocoktól (Microtus arvalis). Ezenkívül nagyobb a füle és hosszabb a farka. Éles karmaival meg tudja fogni és tartani a táplálékot.

Életmódja

[szerkesztés]

A vöröshátú erdeipocok lomberdők, északon dús gyepszintű fenyvesek is, erdőszélek, sövények, cserjések és ligetek lakója. Az erdőkben a nedvesebb talajú részeket kedveli. A hegyvidékeken 2000 méter magasságig hatol fel. A vöröshátú erdeipocok rendszerint magányos. Nappal és éjjel is aktív. Tápláléka magok, bogyók, gyümölcsök, gumók, gyökerek és gombák. Az állat lyukat rág egy mogyoró héjába, hogy hozzáférjen a magjához. A széthasított vagy elfelezett héj azonban mókusra vagy szajkóra utal. A szabadban legfeljebb 2 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget 4–8 hetes korban éri el. A párzási időszak rendszerint április közepétől decemberig tart. A vemhesség 19–20 napig tart. Évente több almot; nyáron 2–4 almot ellik a nőstény. Egy alomban 3–6 utód van. Az utódok születésükkor csupaszok és vakok. Az elválasztás 3–4 hét múlva következik be. Sok kölyök csak néhány hónapig él.

Források

[szerkesztés]